Lukács

11 Történt pedig, hogy amikor egy bizonyos helyen imádkozott, amint befejezte, az egyik tanítványa ezt mondta neki: „Uram, taníts meg minket imádkozni,+ mint ahogy János is megtanította a tanítványait.”+

2 Erre így szólt hozzájuk: „Amikor imádkoztok+, ezt mondjátok: »Atyánk, szenteltessék meg a neved.+ Jöjjön el a királyságod.+ 3 Add meg nekünk a mai napra való kenyerünket+ a napi szükséglet szerint. 4 És bocsásd meg nekünk bűneinket*,+ mert mi is megbocsátunk mindenkinek, aki ellenünk vétkezik;*+ és ne vigyél minket kísértésbe.«”+

5 Továbbá ezt mondta nekik: „Ki az közületek, akinek van egy barátja, és elmegy ahhoz éjfélkor, és ezt mondja neki: »Barátom, adj nekem kölcsön három kenyeret, 6 mert éppen most jött hozzám egy úton levő barátom, és nincs mit eléje tennem.« 7 Az pedig belülről így felel: »Ne háborgass+ tovább. Az ajtó már be van zárva, kisgyermekeim pedig velem együtt ágyban vannak; nem tudok felkelni, és adni neked bármit is.« 8 Mondom nektek, ha azért nem kel is fel, és nem ad is neki semmit, mert a barátja, elszánt rendületlensége+ miatt bizonyosan felkel, és megadja neki, amire szüksége van. 9 Így tehát azt mondom nektek, hogy állandóan kérjetek,+ és adnak nektek; állandóan keressetek, és találtok; állandóan zörgessetek, és megnyittatik nektek.+ 10 Mert mindenki, aki kér, kap,+ és mindenki, aki keres, talál, és mindenkinek, aki zörget, megnyittatik. 11 Ugyan melyik apa az közöttetek, aki, ha a fia+ halat kér, netán kígyót ad neki hal helyett? 12 Vagy ugyanígy, ha tojást kér, skorpiót ad neki? 13 Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni a gyermekeiteknek,+ akkor az égi Atya mennyivel inkább ad szent szellemet+ azoknak, akik kérik őt!”

14 Később egy néma+ démont űzött ki. Miután kiment a démon, beszélt a néma. A sokaság pedig elálmélkodott. 15 De némelyek közülük ezt mondták: „Belzebub által, a démonok uralkodója által űzi ki a démonokat.”+ 16 Mások azonban, hogy megkísértsék őt, égből való jelt+ kezdtek követelni tőle. 17 Ismerve elképzeléseiket,+ ezt mondta nekik: „Minden királyság, amely meghasonlott önmagával, pusztává lesz, és az önmagával meghasonlott ház összeomlik.+ 18 Ha tehát Sátán is meghasonlott önmagával, hogyan áll meg a királysága?+ Mert azt mondjátok, hogy Belzebub által űzöm ki a démonokat. 19 Ha én Belzebub által űzöm ki a démonokat, a ti fiaitok+ ki által űzik ki azokat? Emiatt ők lesznek a bíráitok. 20 Ha viszont Isten ujja+ által űzöm ki a démonokat, akkor valóban elért benneteket az Isten királysága.+ 21 Amikor egy erős+, jól felfegyverzett ember őrzi a palotáját, akkor békében vannak a javai. 22 De mikor egy nála erősebb+ jön ellene, és legyőzi őt,+ elveszi teljes fegyverkészletét, amelyben bízott, és szétosztja a tőle zsákmányolt dolgokat. 23 Aki nincs az én oldalamon, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, szétszór.+

24 Amikor egy tisztátalan szellem kimegy az emberből, kiszáradt helyeket jár be nyugvóhely után kutatva, és miután nem talál, ezt mondja: »Visszatérek a házamba, ahonnan elköltöztem.«+ 25 És megérkezve, tisztára söpörve és felékesítve találja azt. 26 Akkor elmegy, maga mellé vesz hét+ másik szellemet, magánál gonoszabbakat, és bemenve, ott laknak; és annak az embernek az utolsó állapota rosszabbá lesz az elsőnél.”+

27 Mikor pedig ezeket mondta, egy asszony a sokaságból felemelte hangját, és így szólt hozzá: „Boldog az a méh,+ amely hordozott téged, és azok az emlők, amelyeket szoptál!” 28 Ő azonban ezt mondta: „Nem, hanem inkább azok boldogok, akik hallják az Isten szavát, és megtartják!”+

29 Miközben a sokaság egybesereglett, ő ezt mondta: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék; jelt keres.+ De nem adatik annak más jel, csak Jónás jele.+ 30 Mert ahogy Jónás+ jel lett a niniveieknek, ugyanúgy lesz az Emberfia is ennek a nemzedéknek. 31 Dél királynője+ feltámad az ítéletkor e nemzedék férfiaival, és elítéli őket; mert ő eljött a föld végső határairól, hogy hallja Salamon bölcsességét, de íme, nagyobb van itt Salamonnál.+ 32 A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítélik; mert ők megbánást tanúsítottak arra, amit Jónás prédikált,+ de íme, nagyobb van itt Jónásnál.+ 33 Az ember, ha lámpát gyújt, nem a pincébe vagy a véka alá teszi, hanem a lámpatartóra, hogy akik belépnek, lássák a világosságot.+ 34 A test lámpása a szemed. Ha a szemed egyszerű, az egész tested is világos,+ de ha gonosz, a tested is sötét. 35 Jól vigyázz tehát. A benned levő világosság talán sötétség.+ 36 Ha tehát az egész tested világos, és egyáltalán nincs benne sötét rész, olyan világos+ lesz az egész, mint amikor egy lámpa világosságot ad neked fénysugaraival.”

37 Amikor ezt elmondta, egy farizeus megkérte, hogy étkezzen nála.+ Bement hát, és asztalhoz telepedett. 38 A farizeus azonban meglepődve látta, hogy nem mosakodik+ az ebéd előtt. 39 Az Úr azonban ezt mondta neki: „Nos, ti farizeusok, megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, de a belsőtök+ tele van rablott holmival és gonoszsággal.+ 40 Esztelenek! Aki megalkotta a külsőt+, nem az alkotta meg a belsőt is? 41 Inkább amik belül vannak, azokat adjátok oda mint irgalmas adományokat+, és íme, minden más tiszta lesz titeket illetően. 42 De jaj nektek, farizeusok, mert megadjátok a tizedet+ a mentából, a rutából és minden más zöldségféléből, ám mellőzitek az igazságosságot és az Isten szeretetét! Ezeket kötelességetek lett volna cselekedni, és azokat az egyéb dolgokat sem elhagyni.+ 43 Jaj nektek, farizeusok, mert szeretitek az elöl levő ülőhelyeket a zsinagógákban és az üdvözléseket a piactereken.+ 44 Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint azok az emléksírok, amelyeket nem lehet felismerni, úgyhogy az emberek rajtuk járnak, és nem is tudják!”+

45 Az egyik törvénytudó+ ezt válaszolta neki: „Tanító, amikor ezeket mondod, minket is bántasz.” 46 Erre ő így szólt: „Jaj nektek is, akik törvénytudók vagytok, mert nehezen elhordozható terhekkel terhelitek meg az embereket, de ti magatok egyetlen ujjatokkal sem érintitek a terheket!+

47 Jaj nektek, mert építitek a próféták emléksírjait, ősatyáitok pedig megölték őket.+ 48 Bizonyosan tanúi vagytok ősatyáitok tetteinek, s mégis jóváhagyjátok+ azokat, mert ők megölték a prófétákat,+ ti pedig építitek azok sírhelyeit. 49 Emiatt is mondta az Isten bölcsessége+: »Küldeni fogok hozzájuk prófétákat és apostolokat, és ezek közül némelyeket megölnek és üldöznek, 50 hogy számon kéressék ettől a nemzedéktől minden prófétának a vére,+ melyet a világ megalapítása óta kiontottak,+ 51 Ábel+ vérétől egészen Zakariás+ véréig, akit az oltár és a ház között öltek meg.«+ Igen — mondom nektek —, számon kéretik majd ettől a nemzedéktől.

52 Jaj nektek, akik törvénytudók vagytok, mert elvettétek az ismeret kulcsát;+ ti magatok nem mentetek be, a bemenőket pedig akadályoztátok.”+

53 Mikor aztán kiment onnan, az írástudók és a farizeusok hevesen rátámadtak, és kérdésekkel kezdték ostromolni további dolgok felől, 54 és közben leselkedtek+ utána, hogy beszédében valamin rajtakaphassák.+