János

21 Jézus ezek után ismét nyilvánvalóvá tette magát a tanítványoknak a Tibériás-tengernél, éspedig így tette magát nyilvánvalóvá: 2 Együtt volt Simon Péter és Tamás, akit Ikernek hívtak,+ és a galileai Kánából való Nátánael+, továbbá Zebedeus fiai+, és még másik kettő a tanítványai közül. 3 Simon Péter így szólt hozzájuk: „Megyek halászni.” Azok ezt mondták neki: „Mi is veled tartunk.” Mentek is, és beszálltak a csónakba, de azon az éjszakán semmit sem fogtak.+

4 Amikor azonban éppen reggeledett, Jézus ott állt a parton, de a tanítványok persze nem ismerték fel, hogy Jézus az.+ 5 Jézus ekkor így szólt hozzájuk: „Kisgyermekeim, nincsen ennivalótok?” Ezt válaszolták neki: „Nincsen!” 6 Ezt mondta nekik: „Vessétek ki a hálót a csónak jobb oldalán, és találni fogtok.”+ Ekkor kivetették, de behúzni már nem voltak képesek a tömérdek hal miatt.+ 7 Így hát az a tanítvány, akit Jézus szeretett,+ ezt mondta Péternek+: „Az Úr az!” Simon Péter ezért, amint meghallotta, hogy az Úr az, magára övezte felső ruháját, mert mezítelen volt, és belevetette magát a tengerbe. 8 A többi tanítvány viszont a kis csónakkal ment, mert nem voltak messze a szárazföldtől, csak mintegy kilencven méterre, és vonszolták a halakkal telt hálót.

9 Amikor azonban kiszálltak a szárazföldre, faszéntüzet+ láttak ott, rajta halat, és kenyeret. 10 Jézus ezt mondta nekik: „Hozzatok azokból a halakból, amelyeket most fogtatok.” 11 Simon Péter ezért beszállt, és a szárazföldre húzta a hálót, amely tele volt nagy halakkal, százötvenhárommal. És bár ilyen sok volt, a háló nem szakadt szét. 12 Jézus ezt mondta nekik: „Jöjjetek, reggelizzetek meg.”+ A tanítványok közül senkinek sem volt bátorsága megkérdezni tőle: „Ki vagy te?”, mert tudták, hogy az Úr az. 13 Jézus odament, vette a kenyeret, és odaadta nekik,+ s a halat is hasonlóképpen. 14 Ez már a harmadik alkalom+ volt, hogy Jézus megjelent a tanítványoknak, miután feltámadt a halottak közül.

15 Amikor pedig megreggeliztek, Jézus így szólt Simon Péterhez: „Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem ezeknél?”+ Ő ezt mondta neki: „Igen, Uram, tudod, hogy vonzódom hozzád.”+ Ezt mondta neki: „Legeltesd a bárányaimat.”+ 16 Ismét szólt hozzá, másodszor: „Simon, János fia, szeretsz-e+ engem?” Ő ezt mondta neki: „Igen, Uram, tudod, hogy vonzódom hozzád.” Ezt mondta neki: „Terelgesd a juhocskáimat.”+ 17 Harmadszor is szólt hozzá: „Simon, János fia, vonzódsz-e hozzám?” Péter bánatos lett, hogy harmadszor is így szólt hozzá: „Vonzódsz-e hozzám?” Ezt mondta hát neki: „Uram, te mindent tudsz;+ tisztában vagy vele, hogy vonzódom hozzád.” Jézus ezt mondta neki: „Legeltesd a juhocskáimat.+ 18 Bizony, bizony mondom neked, hogy amikor fiatalabb voltál, magad övezted fel magadat, és arra jártál, amerre akartál; ám amikor megöregszel, kinyújtod a kezedet, és más övez+ fel téged, és oda visz, ahová nem kívánod.”+ 19 Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal+ fogja megdicsőíteni az Istent.+ És miután ezt elmondta, így szólt hozzá: „Állandóan kövess engem.”+

20 Péter, ahogy hátrafordult, látta, hogy követi az a tanítvány, akit Jézus szeretett,+ és aki a vacsoránál hátra is dőlt a mellére, és azt mondta: „Uram, ki az, aki elárul téged?” 21 Így aztán Péter, amikor meglátta őt, ezt mondta Jézusnak: „Uram, és ő?” 22 Jézus így szólt hozzá: „Ha az az akaratom, hogy megmaradjon, míg el nem jövök+, mit törődsz azzal? Te állandóan kövess engem.” 23 Ezért a testvérek között elterjedt az a beszéd, hogy az a tanítvány nem fog meghalni. Jézus azonban nem azt mondta neki, hogy nem fog meghalni, hanem ezt: „Ha az az akaratom, hogy megmaradjon,+ míg el nem jövök, mit törődsz azzal?”

24 Ez az a tanítvány,+ aki tanúskodik ezekről, és aki megírta ezeket, és tudjuk, hogy a tanúság, amellyel szolgál, igaz.+

25 De van még sok egyéb is, amit Jézus tett, amit ha valamikor teljes részletességgel megírnának, úgy vélem, maga a világ sem tudná befogadni a megírt tekercseket.+