Június

Jehova megáldotta az első századi keresztényeket, mert alkalmazkodtak a változó körülményekhez. Üldözték őket, és időnként váratlanul ellenük fordultak az emberek. Például Barnabás és Pál apostol Lisztrában prédikált, és sokan szívesen hallgatták őket. Ám nem sokkal később egyes zsidók ellenük fordították a sokaságot. Megkövezték Pált, majd magára hagyták abban a hiszemben, hogy halott (Csel 14:19). De Pál és Barnabás folytatta a prédikálást, csak máshol. Mi lett az eredménye? „Jó néhány embert tanítvánnyá tettek”, és a hittársaikat is bátorították a szavaikkal és a példájukkal (Csel 14:21, 22). Így sokak javára vált, hogy Pál és Barnabás az üldözés ellenére kitartott. Ha mi sem hagyjuk, hogy a nehézségek megakadályozzanak minket a Jehovától kapott munkánk végzésében, akkor jó eredményekre számíthatunk. w23.04 17:13-14

Dávid király sok veszélyes ellenséggel nézett szembe, és gyakran kérte Jehova segítségét. Biztos volt benne, hogy Jehova meghallgatja az imáit, és válaszol rájuk. Te is biztos lehetsz ebben. A Biblia arról biztosít, hogy Jehova bölcsességet és erőt ad a kitartáshoz. Ezenkívül fel tudja használni a testvéreinket, és olyanokat is, akik még nem szolgálják őt. Lehet, hogy Jehova másképp válaszol az imáinkra, mint ahogyan arra számítottunk. De biztos, hogy válaszol rájuk. Pontosan azt fogja adni, amire szükségünk van, méghozzá a megfelelő időben. Ezért hát továbbra is szilárd hittel imádkozzunk! Bízzunk benne, hogy Jehova gondoskodik rólunk, az új világban pedig megadja „minden élőnek..., amire vágyik” (Zsolt 145:16). w23.05 21:4, 17-18

Sok jó származik abból, ha sikerül elérni a célodat. Milyen jó dolgokra tudnál összpontosítani? Ha a bibliaolvasásban vagy az imában szeretnél fejlődni, hogyan visz majd közelebb Jehovához, ha eléred a célodat? (Zsolt 145:18, 19). Ha egy tulajdonságon szeretnél dolgozni, hogyan teszi jobbá a kapcsolataidat? (Kol 3:14). Listát is írhatsz arról, mennyi jót hoz a célod elérése, és időnként átnézhetnéd a listát. Barátkozz olyanokkal, akik jóra ösztönöznek! (Péld 13:20). Vannak napok, amikor nincs kedvünk a célunkon dolgozni. De ha csak olyankor tennénk erőfeszítést, amikor kedvünk van hozzá, talán sosem érnénk el a célunkat. Amikor egyáltalán nincs bennünk motiváció, akkor is igyekezzünk tenni valamit a célunkért. Persze ehhez önfegyelem kell, de mindenképpen megéri. w23.05 24:5-8

Felelősséggel tartozunk a döntéseinkért, ezért elismerjük a hibánkat, igyekszünk jóvá tenni, és nem újra elkövetni. Ezekre a lépésekre szükség van ahhoz, hogy bent maradjunk az életért folyó versenyben. Egy rossz döntés után szembe kell nézned a tényekkel. Ne vesztegesd az időt arra, hogy igazolni próbálod magad. Az is fontos, hogy ne marcangold magad, és másokat se hibáztass. Igyekezz a lehető legjobbat kihozni a jelenlegi helyzetből. Először is, ha bánt a lelkiismereted, akkor fordulj Jehovához imában, alázatosan ismerd el, amit tettél, és kérd a bocsánatát (Zsolt 25:11; 51:3, 4). Majd kérj bocsánatot attól is, akit esetleg megbántottál, és ha szükséges, fordulj a vénekhez segítségért (Jak 5:14, 15). Vond le a tanulságokat a történtekből, és vigyázz, hogy ne kövesd el újra ugyanazt a hibát. Ha így teszel, számíthatsz Jehova irgalmára és támogatására (Zsolt 103:8–13). w23.08 36:8-9

Jójada jó hatással volt Joásra, aki már fiatalon örömet akart szerezni Jehovának. De miután Jójada meghalt, Joást a hitehagyott fejedelmek rossz irányba vitték (2Krón 24:4, 17, 18). Ezzel nagyon megbántották Jehovát, ám ő „újra meg újra prófétákat küldött közéjük, hogy visszatérítsék őket hozzá… de ők nem hallgattak rájuk”. Még Zakariásra sem hallgattak, aki nemcsak hogy Jehova prófétája és papja volt, hanem Joás unokatestvére is. Joás még odáig is elment, hogy megölette őt (2Krón 22:11; 24:19–22). Ebből nyilvánvaló, hogy kiveszett belőle az istenfélelem. Jehova korábban kijelentette: „akik megvetnek, azokat én is megvetem” (1Sám 2:30). Egy maroknyi szír sereg legyőzte Joás nagy hadseregét, ő maga pedig súlyos sérüléseket szenvedett (2Krón 24:24, 25). A saját szolgái ölték meg, hogy bosszút álljanak Zakariásért. w23.06 27:16-17

Pál apostol sokat prédikált és tanított Efézusban (Csel 19:1, 8–10; 20:20, 21). Nagyon megszerette az ottani testvéreket, és segíteni akart nekik, hogy hűségesek maradjanak Jehovához. Mielőtt megismerték az igazságot, a hamis vallásos tanítások és a babonák fogságában éltek. Hírhedtek voltak az erkölcstelen és gátlástalan viselkedésükről. Teljesen elfogadottnak számított a trágár beszéd, különösen a színházakban és a vallási ünnepeken (Ef 5:3). Sok ember „minden erkölcsi érzéket” elveszített (Ef 4:17–19). Ezt a megfogalmazást úgy is vissza lehet adni, hogy „nem éreztek többé fájdalmat”. Más szavakkal, egyáltalán nem volt lelkiismeret-furdalásuk az életmódjuk miatt. Pál ezért azt is írta róluk, hogy az „elméjükben sötétség van, és eltávolodtak attól az élettől, melyet Isten ad”. De voltak olyanok Efézusban, akik nem maradtak a sötétségben. w24.03 12:2, 4-6

Gedeon megbízatása sokszor igencsak igénybe vette a fizikai erejét. Például, miután az embereivel megtámadta éjszaka a midiánitákat, azok menekülni kezdtek, ők pedig utánuk eredtek. Üldözték őket Jezréel völgyétől egészen a Jordán folyóig (Bír 7:22). Vajon ezen a ponton Gedeon megállt, és nem ment tovább? Nem. Bár az embereivel nagyon fáradtak voltak, átkeltek a Jordánon, és így végül utolérték és legyőzték a midiánitákat (Bír 8:4–12). Gedeon bízott abban, hogy erőt kap Jehovától, és nem kellett csalódnia (Bír 6:14, 34). Amikor az embereivel üldözőbe vett két midiánita királyt, Jehova segítségével utolérték őket, pedig gyalogszerrel voltak, a királyok pedig valószínűleg tevén menekültek (Bír 8:12, 21). Jehova, aki „soha nem fárad el és nem merül ki”, ma is képes megadni a véneknek a szükséges erőt (Ézs 40:28, 29). w23.06 25:14, 16

Bármilyen próbában rendíthetetlen szívvel tudjuk szolgálni Jehova Istent, ezért bízzunk égi Atyánkban! Hogyan tette Bárákot sikeressé az, hogy követte Jehova útmutatását? Debórán keresztül Jehova arra szólította fel, hogy ütközzön meg Siserával és a hadseregével. Az izraelita katonák látszólag kilátástalan helyzetben voltak, hiszen nem volt pajzsuk és lándzsájuk (Bír 5:8). Siserának 900 harci szekere volt, melyek hatalmas fölényt jelentettek a sík terepen. Bárák engedelmeskedett Jehovának, és a katonáival leereszkedett a Tábor-hegyről, hogy megütközzön az ellenséggel. Ekkor Jehova felhőszakadást idézett elő, és Sisera harci szekerei beleragadtak a sárba. Jehova segítségével Bárák elsöprő győzelmet aratott (Bír 4:1–7, 10, 13–16). Jehova bennünket is sikeressé tud tenni, ha bízunk benne, és követjük a szervezetétől jövő útmutatást. w23.07 31:17-18

A megmentésünkhöz nagyon fontos a türelem. Csakúgy, mint a régi hűségesek, türelmesen várnunk kell Jehovára, hogy beteljesítse az ígéreteit (Héb 6:11, 12). A Biblia a helyzetünket egy földműveséhez hasonlítja (Jak 5:7, 8). Ő szorgalmasan veti a magot és öntöz, de nem tudja pontosan, hogy mikor lesz termés. Türelmesen vár, és bízik benne, hogy egy nap eljön az aratás. Hozzá hasonlóan buzgók vagyunk Jehova imádatában, pedig nem tudjuk, „melyik nap jön el az [Urunk]” (Máté 24:42). Türelmesen várunk Jehovára, mivel biztosak vagyunk benne, hogy a megfelelő időben teljesíti az ígéretét. Ha valaki türelmetlen, belefáradhat a várakozásba, és apránként elsodródhat az igazságtól. Az is lehet, hogy elkezd rövid távon gondolkodni, és csak az örömöknek él. Viszont ha türelmesek vagyunk, akkor mindvégig ki tudunk tartani és megmenekülhetünk (Mik 7:7). w23.08 35:7

Ha a Dániel 2:41–43-ban olvasható próféciát összevetjük más próféciákkal Dániel könyvéből, valamint a Jelenések könyvéből, arra a következtetésre juthatunk, hogy a lábfej az angol–amerikai szövetséget jelképezi, amely napjainkban a legjelentősebb világhatalom. Dániel azt mondta, hogy ez „a királyság részben erős, részben pedig törékeny lesz”. Miért részben törékeny? Ennek az az oka, hogy az átlagemberek – akiket a lágy agyag jelképez – nem engedik, hogy érvényesítse a vashoz hasonló erejét. Több fontos információt is megtudhatunk a szoborról szóló leírásból. Először is, az angol–amerikai világhatalom bizonyos szempontból erős. Ez abból is látszik, hogy az I. és II. világháborúban a győztes oldalon állt. Ám a belviszályok meggyengítették, és ezután is gyengítik a hatalmát. Másodszor, ez a világhatalom az utolsó, mielőtt Isten királysága megszünteti az összes emberi uralmat. w23.08 34:12-13

Dávid a próbái miatt időnként reménytelennek érezte a helyzetét (Zsolt 18:4, 5). Jehova gyengéd szeretete és törődése erőt öntött belé, jelképesen szólva füves legelőkre és „vízben gazdag pihenőhelyekre” vezette őt. Ebből Dávid erőt merített, és örömmel tudta tovább szolgálni Jehovát (Zsolt 18:28–32; 23:2). Mi is hasonlóan érezhetünk, mint az egyik bibliaíró, aki ezt mondta: „Jehova odaadó szeretetének köszönhető, hogy nincs még végünk” (Sir 3:22; Kol 1:11). Dávidnak sok ellensége volt, ezért gyakran forgott veszélyben az élete, de Jehova mindig segítette őt. Ebből Dávid érezte, hogy Jehova szereti, és ez biztonságérzetet adott neki. Ezért is írta róla a következőket az egyik zsoltárában: „minden félelmemtől megszabadított” (Zsolt 34:4). Bár a félelmei nagyon is valóságosak voltak, bátorságot öntött belé az, hogy tudta, Jehova szereti. w24.01 4:15-17

Joás rossz döntései intő példák számunkra. Miután Jójada főpap meghalt, Joás sajnos rossz barátokat választott (2Krón 24:17, 18). Ostoba módon hallgatott Júda fejedelmeire, a barátaira, akik egyáltalán nem szerették Jehovát. Az lett volna a legjobb, ha messzire elkerüli ezeket a semmirekellő embereket. Még az sem térítette észhez, amikor az unokatestvére, Zakariás figyelmeztette. Milyen szörnyű, hogy képes volt megöletni őt! (2Krón 24:20, 21; Máté 23:35). Jóllehet Joás király élete jól indult, hitehagyott gyilkos lett belőle, végül pedig a saját szolgái végeztek vele (2Krón 24:22–25). Gondolj csak bele, mennyire más élete lehetett volna, ha ragaszkodik Jehovához és az istenfélő emberekhez. w23.09 38:6

Jézus tudta, hogy Péter képes hűségesen szolgálni Jehovát, ezért így bátorította: „Ne félj!” Az, hogy Jézus kifejezte a bizalmát iránta, megváltoztatta Péter életét. A testvérével, Andrással együtt otthagyták a halászatot, és követték a Messiást. Ez sok áldás előtt nyitotta meg az utat (Márk 1:16–18). Jézus tanítványaként Péternek számos lenyűgöző élményben volt része. Láthatta, ahogy Jézus betegeket gyógyít, démonokat űz ki, sőt még halottakat is feltámaszt (Máté 8:14–17; Márk 5:37, 41, 42). Egy látomásban betekintést kaphatott abba, hogy milyen dicsősége lesz Jézusnak a királyságban. Ez óriási hatással volt rá (Márk 9:1–8; 2Pét 1:16–18). Milyen jó, hogy nem engedte, hogy a saját magával kapcsolatos rossz érzései meggátolják abban, hogy kövesse Jézust! Máskülönben nagyon sok áldásról lemaradt volna. w23.09 40:4-5

Péter apostol az első levelében azt a kifejezést használja, hogy „mélységesen szeressétek egymást”. Ez a szeretet nemcsak egy-egy bűnt fedez el, hanem „bűnök tömegét” (1Pét 4:8). Amikor Péter ezt írta, talán visszaemlékezett, hogy mit tanított neki Jézus évekkel azelőtt. Péter úgy gondolta, hogy milyen nagyvonalú, hogy még 7-szer is képes megbocsátani. Jézus azt mondta neki – és ezzel nekünk is –, hogy még 77-szer is meg kell bocsátanunk, vagyis ne szabjunk határt ennek (Máté 18:21). Ha nehéznek találod megfogadni ezt a tanácsot, nem vagy rossz ember. Egyikünk sem tökéletes, és időnként nehezen tudunk megbocsátani. A lényeg az, hogy mindent tegyél meg azért, hogy megbocsáss a testvérednek, és kibékülj vele. w23.09 41:12

Jónás a hal gyomrában bízott abban, hogy Jehova meghallgatja alázatos és bűnbánó imáját, és segít neki. Miután kikerült a hal gyomrából, teljesítette a Jehovától kapott feladatát (Jón 2:10–3:4). Néha te is annyira aggódsz, hogy képtelen vagy imádkozni? Ha igen, ne feledd, hogy Jehova látja a helyzetedet, és maximálisan megérti az érzéseidet. Ha csak egészen rövid és egyszerű imát mondasz is, ő biztosan válaszolni fog, és pontosan azt adja, amire szükséged van (Ef 3:20). Az is lehet, hogy néha nincs erőd olvasni vagy tanulmányozni. Ilyenkor próbáld hallgatni a Bibliának vagy a kiadványainknak a hangfelvételeit. Abból is erőt meríthetsz, hogyha a dalainkat hallgatod, vagy megnézel videókat a jw.org-on. Szóval, amikor a testi vagy lelki gyötrelmek miatt semmi erőd sincs, de mégis imádkozol és keresed Jehova válaszát azáltal, hogy fogyasztasz szellemi táplálékot, lehetőséget adsz Jehovának arra, hogy megerősítsen téged. w23.10 43:6, 9

A hajlék, majd később a jeruzsálemi templomok is alapjában véve ugyanolyan elrendezésűek voltak. Belül két fő részből álltak: a szenthelyből és a szentek szentjéből. A két helyiséget egy hímzett függöny választotta el (2Móz 26:31–33; Héb 9:2–5). A szenthelyen volt egy arany lámpatartó, egy füstölőoltár és a jelenlét kenyerének asztala. Ide csak a felkent papok mehettek be, hogy ellássák a szent feladataikat (4Móz 3:3, 7, 10). A szentek szentjében volt az arannyal borított szövetségláda. Ez Jehova jelenlétét jelképezte (2Móz 25:21, 22). Kizárólag a főpap léphetett a függönyön belülre, a szentek szentjébe az évente megtartott engesztelés napján (3Móz 16:2, 17). Ekkor azért ment be az állatok vérével, hogy engesztelést szerezzen a saját és az egész nemzet bűneiért. Jehova idővel világossá tette, hogy mi a jelentése a hajlék felépítésének és tárgyainak (Héb 9:6, 7). w23.10 45:12

Isten Szava sokszor felszólít minket, hogy szeressük egymást (Ján 15:12; Róma 13:8; 1Tessz 4:9; 1Pét 1:22; 1Ján 4:11). De mivel a szeretet a szívünkből fakad, ahová egy ember sem lát be, mit tehetünk, hogy a testvérek és testvérnők érezzék a szeretetünket? Ki kell mutatnunk a szavainkkal és a tetteinkkel. Sokféleképpen kifejezhetjük a szeretetünket a hittársaink iránt. Csupán néhány példa a Bibliából: „Igazat mondjatok egymásnak!” (Zak 8:16). „Őrizzétek meg a békét egymás között” (Márk 9:50). „Ti tegyétek meg az első lépést, és mutassatok tiszteletet mások iránt” (Róma 12:10). „Fogadjátok… szívesen egymást” (Róma 15:7). „Továbbra is… bocsássatok meg egymásnak” (Kol 3:13). „Továbbra is hordozzátok egymás terheit” (Gal 6:2). „Állandóan vigasztaljátok… egymást” (1Tessz 4:18). „Állandóan… építsétek egymást” (1Tessz 5:11). „Imádkozzatok egymásért” (Jak 5:16). w23.11 47:7-8

Naponta olyan döntéseket kell hoznunk, melyek próbára teszik a hitünket. Például a társaság és a kikapcsolódás megválasztása, a házasság, a gyermekvállalás, a világi oktatás és munka kérdése. A döntéseink azt mutatják, hogy hiszünk abban, hogy ez a rendszer csak rövid ideig fog létezni, és hamarosan eljön Isten új világa? Vagy hatással vannak ránk azok, akik a legtöbbet akarják kihozni a mostani életből? (Máté 6:19, 20; Luk 12:16–21). Akkor fogjuk a legjobb döntéseket hozni, ha erősítjük az új világba vetett hitünket, mely már csak karnyújtásnyira van. A próbák is kikezdhetik a hitünket. Például egy súlyos betegség vagy az üldözés könnyen elcsüggeszthet minket. Először talán határozottan úgy gondoljuk, hogy ki fogjuk bírni a próbát. De ha elhúzódik a próba, erősítenünk kell a hitünket, hogy ki tudjunk tartani, és örömmel tudjuk Jehovát szolgálni (1Pét 1:6, 7). w23.04 19:4-5

Az imáinkkal összhangban erőfeszítéseket kell tennünk. Egy testvér például szeretne szabadságot kérni a munkahelyén a kongresszus idejére. Jehova úgy segít neki, hogy bátorságot ad, hogy beszélni tudjon a főnökével. De a testvérnek is meg kell tennie a maga részét. Talán többször is beszélnie kell a főnökével, és abba is bele kell egyeznie, hogy műszakot cseréljen, vagy fizetés nélküli szabadságot kérjen. Jehova azt szeretné, ha többször is imádkoznánk hozzá egy-egy kérésünkkel. Jézus egyértelművé tette, hogy Jehova nem teljesíti azonnal minden kérésünket (Luk 11:9). Ezért legyünk kitartóak (Luk 18:1–7). Ha többször is elmondjuk a kérésünket, abból Jehova látja, hogy komolyan gondoljuk, és nem csak egy kósza gondolatról van szó. Emellett azt is kifejezzük, hogy hiszünk abban, hogy ő képes segíteni nekünk. w23.11 49:10-11

Jehova Isten megígérte a barátjának, Ábrahámnak, hogy az utódja által a föld minden nemzete áldásban részesül majd (1Móz 15:5; 22:18). Mivel Ábrahám szilárdan bízott Jehovában, meg volt győződve arról, hogy Istene valóra váltja az ígéretét. De erre nagyon sokat kellett várnia. Amikor 100 éves volt, Sára pedig 90, még mindig nem született fiuk (1Móz 21:1–7). Ám a Biblia ezt írja Ábrahámról: „reménység alapján hitt abban, hogy sok nemzet ősapjává lesz” (Róma 4:18). Ismerjük a történetet, hogy Ábrahámnak a reménysége valósággá vált, és végül megszületett a megígért fia, Izsák. Mire alapozta Ábrahám a bizalmát, és hogy végig élő legyen a reménysége? Mivel Ábrahám szoros barátságban volt Jehovával, „teljesen meg volt róla győződve, hogy amit Isten megígért”, az valóra fog válni (Róma 4:21). Jehova pedig igazságosnak tartotta őt a rendkívüli hite miatt (Jak 2:23). w23.12 51:1-2

Az a fiatalember, aki megbízható, szorgalmasan ellátja minden feladatát. Jézus ebben is tökéletes példát mutatott. Sosem volt hanyag vagy felelőtlen. Teljesítette a Jehovától kapott megbízatását, bár ezt nem volt könnyű megtenni. Nagyon szerette az embereket, különösen a tanítványait, és kész volt az életét adni értük (Ján 13:1). Úgy követheted a példáját, ha te is szorgalmasan ellátsz bármilyen feladatot, amelyet rád bíznak. Ha segítségre van szükséged, alázatosan fordulj tapasztalt, érett testvérekhez. Ne csak a minimumra törekedj (Róma 12:11). Teljes erőbedobással végezd a feladataidat, „mint Jehovának, és nem mint embereknek” (Kol 3:23). Senki sem vár tőled tökéletességet, úgyhogy ne félj elismerni, ha hibáztál (Péld 11:2). w23.12 53:8

A keresztelkedéskor Jehova családjának a tagjaivá válunk. Ez óriási öröm! Úgy érzünk, mint Dávid, aki ezt mondta: „Boldog az, akit kiválasztasz, és közeledni engedsz, hogy udvaraidban lakjon” (Zsolt 65:4). Valóban igazi megtiszteltetés szoros kapcsolatban lenni Jehovával. De ő nem mindenkit fogad az udvaraiba. Azokhoz közeledik, akik erőfeszítést tesznek, hogy jó kapcsolatban legyenek vele (Jak 4:8). Ha átadod neki az életedet és megkeresztelkedsz, annyi áldást áraszt rád, hogy semmiben sem lesz hiányod (Jer 17:8; Mal 3:10). De a keresztelkedés csak a kezdet. Utána biztos mindent meg akarsz tenni, hogy megfelelj az önátadási fogadalmadnak, és hűséges maradj Jehovához még akkor is, ha próbák érnek (Préd 5:4, 5). Mivel Jézus tanítványa lettél, biztosan elhatároztad, hogy követed a példáját, és eleget teszel a parancsainak (Máté 28:19, 20; 1Pét 2:21). w24.03 10:1-3

Mi a helyzet akkor, ha te és a házastársad nem szerettek időt tölteni együtt? Gondoljatok a tábortűzre. Amikor meggyújtják, még nem nagy lánggal ég. De aztán ahogy kezd lobogni, egyre nagyobb hasábokat lehet rárakni. Ehhez hasonlóan eleinte csupán pár percet tölthetnétek együtt naponta. Ilyenkor olyasmit csináljatok, amit mindketten szerettek (Jak 3:18). Így apránként fellobbanthatjátok a szeretet lángját. Tisztelet nélkül nem működik a házasság. A tisztelet éppoly nélkülözhetetlen, mint az oxigén a tűzhöz. Ha nincs oxigén, a tűz hamar kialszik. Ehhez hasonlóan, ha a házastársak nem tisztelik egymást, a köztük lévő szeretet hamar kihűl. Akik viszont igyekeznek tisztelni a másikat, életben tartják a szeretet tüzét. Ne feledd: nem az számít, hogy te úgy gondolod-e, hogy tiszteled a házastársadat, hanem az, hogy a házastársad érzi-e, hogy tiszteled őt. w23.05 23:9, 14-15

A Bibliából kiderül, hogy Isten régen élt hűséges szolgái is gyötrődtek az üldözés vagy más próbák miatt (Zsolt 18:4; 55:1, 5). Lehet, hogy velünk is ellenségesen bánnak az iskolatársaink, a munkatársaink, a családtagjaink vagy a kormány. De az is lehet, hogy egy súlyos betegség miatt van veszélyben az életünk. Talán úgy érezzük magunkat, mint egy kétségbeesett kisgyerek. Jehova segít nekünk, megvigasztal és megnyugtat minket. Ezért rendszeresen tölts időt Jehovával: imádkozz hozzá, és olvasd a Szavát (Zsolt 77:1, 12–14). Ha ezt szokásoddá teszed, akkor a nehézségek idején is ösztönösen hozzá fogsz fordulni segítségért. Mondd el neki a félelmeidet és az aggodalmaidat. És hallgasd is meg őt, engedd, hogy megnyugtasson a Szaván keresztül (Zsolt 119:28). w24.01 3:14-16

Akkor tudjuk elérni a céljainkat, ha megvan hozzá a kellő motivációnk. A motiváció egy ösztönző erő vagy erőteljes vágy, mellyel dolgozunk a célunkon. De mit tehetsz, hogy legyen benned elég tettvágy? Imádkozz érte! Jehova a szent szellemével meg tudja adni a kellő ösztönző erőt, hogy elérd a célodat. Előfordulhat, hogy azért tűztél ki egy célt, mert úgy gondoltad, hogy ezt helyes tenned; és ezzel nincs is semmi baj. De emiatt lehet, hogy nem vágysz rá szívből. Elmélkedj azon, hogy mi mindent tett érted Jehova! (Zsolt 143:5). Pál apostol elgondolkodott azon, hogy Jehova ki nem érdemelt kedvességgel bánt vele, és ez arra indította, hogy buzgón szolgálja őt (1Kor 15:9, 10; 1Tim 1:12–14). Minél többet elmélkedünk Jehova jóságán, annál erősebb lesz bennünk a vágy, hogy elérjük a céljainkat (Zsolt 116:12). w23.05 24:3-5

Jehovának örömet szerez, ha dicsérjük a nevét (Zsolt 69:30, 31). De vajon ő is olyan, mint azok a tökéletlen emberek, akik ki vannak éhezve az elismerésre, mert nincs elég önbizalmuk? Nem. Ha dicsérjük égi Atyánkat, megcáfoljuk Sátánnak az egyik hazugságát, mely minket is érint. Ő azt állítja, hogy senki sem fog kiállni Isten neve mellett, és mindannyian feladjuk a feddhetetlenségünket, ha próba ér minket, vagy ha az érdekeink úgy kívánják (Jób 1:9–11; 2:4). De Jób a hűségével hazugnak bizonyította Sátánt. Vajon mi is így teszünk? Mindannyiunknak lehetősége van arra, hogy kiálljunk Atyánk neve mellett, és hogy boldoggá tegyük őt a hűséges szolgálatunkkal (Péld 27:11). Nincs is ennél nagyobb megtiszteltetés! w24.02 6:3-5

Mózes és Józsué halála után Jehova bírákat jelölt ki, hogy vezessék a népét. Később pedig, a királyok idejében prófétákat bízott meg ezzel a feladattal. A hűséges királyok megfogadták a próféták tanácsait. Például Dávid király alázatosan elfogadta Nátán próféta helyreigazítását (2Sám 12:7, 13; 1Krón 17:3, 4). Josafát király hallgatott Jaháziel prófétára, és ösztönözte a népet, hogy higgyen Jehova prófétáiban (2Krón 20:14, 15). Ezékiás király pedig, amikor kilátástalannak tűnő helyzetben volt, Ézsaiás prófétához fordult segítségért (Ézs 37:1–6). Ha a királyok követték Jehova vezetését, ő megáldotta őket, és a nép védelemben részesült (2Krón 20:29, 30; 32:22). Egyértelmű volt, hogy Jehova a prófétáit használta fel, hogy vezessék a népét. w24.02 8:8

Sátán nagyon örülne, ha olyan barátokat választanánk, akik megnehezítik, hogy ragaszkodjunk Jehova erkölcsi mércéjéhez. Ne feledjük, hogy nemcsak személyesen lehet kapcsolatokat ápolni, hanem a közösségi oldalakon is. Komoly harcot kell folytatnunk azért, hogy ne legyen ránk hatással a világi emberek torz gondolkodása. Ők elfogadhatónak tartják az erkölcstelen viselkedést, azonban mi tudjuk, hogy nem az (Ef 4:19, 20). Jól tesszük, ha átgondoljuk a következő kérdéseket: „Tényleg nem töltök szükségtelenül időt a kollégáimmal, osztálytársaimmal és más nem Tanúkkal? Akkor is bátran felvállalom, hogy a bibliai alapelvek szerint élek, ha emiatt intoleránsnak tartanak?” A 2Timóteusz 2:20–22 rámutat, hogy a gyülekezeten belül is fontos megválogatnunk a barátainkat. Ott is lehetnek olyanok, akik igazából nem segítenek hűségesnek maradni Jehovához. w24.03 12:11-12

Próbáltad már elképzelni, hogy milyen Jehova? Bár nem láthatjuk őt, a Biblia többféle jellemzést is ad róla. Például, hogy ő „nap és pajzs”, vagy hogy „emésztő tűz” (Zsolt 84:11; Héb 12:29). A jelenléte zafírkőféléhez, ragyogó fémhez és szivárványhoz hasonló (Ez 1:26–28). Mivel nem láthatjuk Jehovát, nehéz lehet elhinnünk, hogy szeret minket. Vannak, akik a múltjuk miatt kételkednek ebben. Jehova tisztában van vele, hogy milyen hatással van ránk egy ilyen helyzet, és megérti az érzéseinket. De szeretne segíteni nekünk, hogy közelebb érezzük magunkat hozzá. Ezért a Bibliában feltárja, hogy gyengéden szeret minket. Ha egyetlen szóval kellene jellemeznünk Jehovát, az a szeretet lenne. A Biblia azt írja, hogy Isten szeretet (1Ján 4:8). Minden tettét ez motiválja. Még azokkal is szeretettel bánik, akik nem szeretik őt (Máté 5:44, 45). w24.01 4:1-3

Jehova Isten Mózest bízta meg azzal, hogy vezesse ki az izraelitákat Egyiptomból, és látható jelet is adott ennek bizonyítékául. Felhőoszlop vezette őket nappal, és tűzoszlop éjjel (2Móz 13:21). Mózes követte a felhő- és tűzoszlopot, így jutottak el a Vörös-tengerig. De aztán az egyiptomi hadsereg utolérte őket. A nép nagyon megrémült, és úgy érezte, hogy csapdába került. De Jehova akarta, hogy erre jöjjenek, mivel az volt a szándéka, hogy látványos módon szabadítsa meg őket (2Móz 14:2, 26–28). Mózes az ezt követő 40 évben is készségesen követte a felhőoszlopot, amellyel Jehova a népét vezette a pusztában (2Móz 33:7, 9, 10). A felhőoszlopból beszélt Mózessel, ő pedig továbbadta a népnek az utasításait. Tehát az izraeliták egyértelműen láthatták, hogy Jehova Mózest bízta meg azzal, hogy vezesse őket. w24.02 8:4-5