Ma, ha egy keresztény súlyos bűnt követ el, a vénekhez kell fordulnia segítségért ahhoz, hogy helyreálljon a kapcsolata Jehovával. Miért van ez így? Először is, a Bibliából kiderül, hogy Jehova intézkedett úgy, hogy a súlyos bűnökkel a vének foglalkozzanak (Jak 5:14–16). Másodszor, ez az eljárásmód segít a bűnbánó vétkesnek, hogy visszanyerje Isten kegyét, és hogy ne kövessen el több bűnt (Gal 6:1; Héb 12:11). Harmadszor, a véneket jelölték ki, és ők kapnak képzést arra, hogy megnyugtassák a bűnöst, és enyhítsék a fájdalmát. Jehova azt mondja ezekről a férfiakról, hogy olyanok, mint a „menedék zivatar ellen” (Ézs 32:2). Biztosan te is egyetértesz azzal, hogy a vénektől kapott segítség Isten irgalmának a megnyilvánulása. Isten szolgái közül már sokan tapasztalták, hogy milyen nagy megkönnyebbülést jelent, ha igénybe veszik a vének segítségét. w17.11 9–10. o., 8–9. bek.

Bár nehéz lehet, nem szabad szükségtelenül kapcsolatot ápolnunk a kiközösített családtagunkkal telefonon, szöveges üzenetek által, levélben, e-mailben vagy közösségi oldalakon. De ne veszítsd el a reményt. A szeretet „mindent remél”, így azt is, hogy aki elhagyta Jehovát, vissza fog térni hozzá (1Kor 13:7). Ha valamilyen jelét látod annak, hogy a családtagodnak változott a gondolkodásmódja, imádkozhatsz érte, hogy merítsen erőt a Szentírásból, és válaszoljon Jehova kérésére, aki ezt mondja: „Térj vissza hozzám” (Ézs 44:22). Jézus azt mondta, hogy ha bármelyik embert jobban szeretjük, mint őt, akkor nem vagyunk méltók hozzá. De tudta, hogy a követőinek lesz elég bátorságuk ragaszkodni hozzá akkor is, ha a családtagjaik ellenzik ezt. Ha a te családodba is „kardot” hozott az, hogy követed Jézust, támaszkodj Jehovára, hogy segítsen helytállnod (Ézs 41:10, 13). Gondolj arra, hogy örömet szerzel Jehovának és Jézusnak, és ők meg fognak jutalmazni a hűségedért. w17.10 16. o., 19–21. bek.

Amikor látjuk, hogy Ádám vétke miatt hogyan szenvednek mások, ez érthető módon könyörületre indít minket. Már nagyon várjuk, hogy ne legyen többé betegség és öregség, ezért imádkozunk Isten királyságáért. De addig is megtesszük, amit tudunk, hogy segítsünk másokon. Figyelj meg egy történetet, amelyet egy író jegyzett fel. Az idős édesanyjának, aki Alzheimer-kórban szenvedett, egyik nap nem sikerült időben kiérnie a mosdóba. Miközben próbált feltakarítani, megszólalt a csengő. Két Tanú jött hozzá, akikkel rendszeresen beszélgetett. A testvérnők megkérdezték, hogy tudnának-e valamit segíteni. „Nos, elég kínos, de igen” – válaszolta a hölgy. Segítettek hát feltörölni a padlót, aztán főztek neki teát, és beszélgettek egy kicsit. Az idős hölgy fia nagyon hálás volt. Ezt írta: „Le a kalappal a Tanúk előtt. . . Ők tényleg azt teszik, amire másokat tanítanak.” Téged is arra indít a könyörület, hogy minden tőled telhetőt megtegyél azért, hogy enyhítsd a beteg és idős emberek szenvedését? (Flp 2:3, 4). w17.09 9. o., 5. bek.; 12. o., 14. bek.