Mi ösztönöz minket arra, hogy részt vegyünk az összejöveteleken? Legfőképpen az, hogy dicsérni akarjuk Jehovát (Zsolt 26:12; 111:1). Másrészt bátorítani szeretnénk a testvéreinket ezekben a nehéz időkben (1Tessz 5:11). Amikor jelentkezünk, és hozzászólunk az összejöveteleken, mindkét célt megvalósíthatjuk. De előfordulhat, hogy ez próbát jelent, mert nagyon izgulunk, és nem merünk jelentkezni. Vagy az is lehet, hogy nem szólítanak fel annyiszor, ahányszor szeretnénk. Mi segíthet ilyen helyzetekben legyőzni az aggodalmainkat? Pál apostol azt mondta, hogy „bátorítsuk egymást”. Ha megértjük, hogy egy egyszerű hozzászólás is ösztönzőleg hathat másokra, az segíthet, hogy legyen bátorságunk jelentkezni. És ha nem szólítanak fel bennünket annyiszor, ahányszor szeretnénk, akkor annak örülhetünk, hogy így mások is hozzá tudnak szólni (1Pét 3:8). w23.04 18:1-3

Milyen izgalmas lehetett, amikor a zsidók meghallották az örömteli hírt: a 70 éves fogság után visszatérhetnek Izraelbe! (Ezsd 1:2–4). Ez Jehovának volt köszönhető, mivel Babilon nem arról volt ismert, hogy szabadon engedi a foglyokat (Ézs 14:4, 17). Ám Babilon megbukott, egy új uralkodó vette át a hatalmat, és kiadott egy rendeletet, hogy a zsidók hazatérhetnek. A családfőknek el kellett dönteniük, hogy hazamennek vagy maradnak Babilonban. Ez nem volt könnyű, mivel sokan az időskoruk miatt nem vállalták a hosszú utat. És a Babilonban élő zsidók nagy része már ott született, nekik már az volt az otthonuk. Izrael igazából a szüleik vagy a nagyszüleik hazája volt. Ezenkívül úgy tűnik, sok zsidó viszonylag kényelmes életet alakított ki Babilonban. Most pedig hátra kellene hagyniuk az otthonukat és a vállalkozásukat, hogy letelepedjenek egy ismeretlen földön. w23.05 22:1-2

A Biblia a következő versekben arra buzdít, hogy legyünk még kitartóbbak, még könyörületesebbek, és még jobban szeressük egymást: Lukács 21:19: „A kitartásotok által megőrzitek életeteket.” Kolosszé 3:12: „Vegyétek fel a gyengéd könyörületességet”. 1Tesszalonika 4:9, 10: „Titeket Isten tanított meg arra, hogy szeressétek egymást … De buzdítunk titeket, testvérek, hogy egyre jobban szeressétek a testvéreiteket.” Mindhárom kijelentés az első századi tanítványoknak szólt, akik kitartóak, könyörületesek voltak és szerették egymást. De továbbra is dolgozniuk kellett ezeken a tulajdonságokon, és nekünk is ezt kell tennünk. Jó, ha megvizsgáljuk az ókori keresztények példáját. Ha utánozzuk őket, készen fogunk állni a nagy nyomorúságra. A próbáink most felkészítenek minket a nagy nyomorúságra, és megerősítik az elhatározásunkat, hogy mindvégig kitartsunk. w23.07 29:4, 8