Jehova azt szeretné, hogy élvezzük az életet, és a kikapcsolódás hozzájárulhat ehhez. Isten Szava kijelenti, hogy „nincs annál jobb, mint ha az ember eszik, iszik és örömet talál a kemény munkájában” (Préd 2:24). Csakhogy a mai világban a kikapcsolódási lehetőségek nagy része rossz hatással lehet ránk. Tönkreteszi az emberek erkölcsi érzékét, így sokan már elfogadnak, sőt egyenesen megszeretnek olyasmit, amit Isten Szava elítél. Mivel szeretnénk kizárólagos odaadással lenni Jehova iránt, nem ehetünk „Jehova asztaláról” is, és a „démonok asztaláról” is (1Kor 10:21, 22). Gyakran a barátság jele, ha valakivel együtt eszünk. Ha olyan kikapcsolódásban veszünk részt, amely erőszakos, spiritiszta, erkölcstelen, vagy amely más testi vágyakat erősít, akkor tulajdonképpen Isten ellenségeivel eszünk együtt az általuk készített ételből. Ezzel nemcsak magunknak ártunk, hanem a Jehovával ápolt barátságunkban is kárt teszünk. w19.10 43:2, 11-12

Egy vitorlás kapitányának két teendője van, ha szeretné kihasználni a szelet. Először is, a szél útjába kell állítania a hajót. Ha a kikötőben marad, ahol nem fúj a szél, nem jut sehová. Másodszor, teljesen ki kell bontania a vitorlákat. Elvégre hiába fúj a szél, ha nem kap bele a vitorlákba, a hajó nem fog előrehaladni. Ugyanígy mi is csak akkor tudunk kitartani Jehova szolgálatában, ha a szent szellem a segítségünkre van. Ehhez két dolgot kell tennünk. Először is, ott kell lennünk, ahol Isten szelleme működik, vagyis olyan tevékenységeket kell folytatnunk, amelyek során hatással lehet ránk a szent szellem. Másodszor, teljesen „ki kell bontanunk a vitorláinkat”, más szóval a tőlünk telhető legnagyobb mértékben részt kell vennünk ezekben a tevékenységekben (Zsolt 119:32). A szent szellem átsegít minket az ellenségeskedés és a próbák hullámain, és erőt ad, hogy hűségesen kitartsunk. w19.11 45:8, 11

Jézus gyötrődött az emberként töltött utolsó napján. Tudta, hogy nemsokára gonosz emberek kegyetlenül kivégzik. De nem csak a közelgő halála nyomasztotta. Őszintén szerette az Atyját, és arra vágyott, hogy örömet szerezzen neki. Ha hűséges marad a megpróbáltatások során, azzal megvédheti Jehova hírnevét. Jézus az embereket is szerette, és tudta, hogy csak akkor nyílhat kilátásuk az örök életre, ha mindvégig kitart. Bár ekkora nyomás nehezedett Jézusra, ő mégis megőrizte a békéjét. Isten békéje uralta a szívét, azaz nyugalom hatotta át, mivel szoros kapcsolata volt Jehovával. Ez segített neki, hogy ne hatalmasodjanak el rajta az aggodalmak (Flp 4:6, 7). Soha nem kell olyan nagy megterhelést elviselnünk, mint Jézusnak, de a követőiként mindenképp számíthatunk próbákra (Máté 16:24, 25; Ján 15:20). És hozzá hasonlóan időnként mi is zaklatottá válhatunk. w19.04 15:1-3