A buzdítás jó hatással van ránk. Rubén ezt mondja: „Évek óta az értéktelenség érzésével küzdök. Egyszer egy vén, akivel együtt prédikáltam, észrevette, hogy rossz napom van. Együttérzően meghallgatott, amikor elmondtam az érzéseimet, aztán emlékeztetett arra, hogy mennyi jót teszek. Idézte Jézus szavait, hogy sok verébnél többet érünk. Gyakran eszembe jut ez a bibliavers, és mindig megérint. A vén kedves szavai nagyon sokat jelentettek” (Máté 10:31). Nem meglepő, hogy a Biblia hangsúlyozza, mennyire fontos rendszeresen buzdítanunk egymást. Pál apostol ezt írta a héber keresztényeknek: „buzdítsátok egymást minden napon. . ., nehogy bármelyikőtök is megkeményedjen a bűn megtévesztő hatalma által” (Héb 3:13). Ha tapasztaltad már, hogy mások bátorító szavai jobb kedvre derítettek, akkor biztosan átérzed, hogy mennyire fontos ez a tanács. w16.11 1:2–3

I. sz. 313-ban a „kereszténység” hivatalos elismerést kapott a pogány római császártól, Konstantintól. A niceai zsinatot követően, amelyen Konstantin is részt vett, száműzte az egyik papot, Ariust, mivel az nem volt hajlandó elismerni Jézust Istenként. Később a kereszténység fertőzött formája katolikus egyházként vált ismertté, és I. Theodosius császár uralma alatt (i. sz. 379–395) a Római Birodalom államvallása lett. A történészek szerint a pogány Róma a IV. században „keresztényiesítve” lett. Ám az igazság az, hogy ekkorra a hitehagyott kereszténység összefonódott a Római Birodalom pogány vallásaival, melyekről egytől egyig elmondható, hogy Nagy Babilon részét alkották. Ennek ellenére felkent keresztények egy kis csoportja, akik a „búzára” hasonlítottak, mindent megtettek, hogy helyes módon imádják Istent (Máté 13:24, 25, 37–39). w16.11 4:8–9

Igazán stresszes világban élünk. Sátán, az Ördög nagy haragjában „fel-alá jár, mint egy ordító oroszlán, és azon igyekszik, hogy felfaljon valakit” (1Pét 5:8; Jel 12:17). Ezért hát nem meglepő, hogy még Isten szolgái is küzdenek aggodalmakkal. A múltban élt istenfélő személyekkel sem volt ez másként. Például Dávid királyt időnként komoly aggodalmak gyötörték (Zsolt 13:2). Vagy gondolhatunk Pál apostolra, akit „az összes gyülekezetért való aggodalom” nyomasztott (2Kor 11:28). Szerető Istenünk régen is a segítségére sietett hűséges szolgáinak, és napjainkban is szeretne könnyíteni a terheinken. Mit tehetünk, ha úgy érezzük, hogy elárasztanak az aggodalmaink? Segíthet a szívből jövő ima, az, ha olvassuk Isten Szavát és elmélkedünk rajta, ha erőt merítünk Jehova szent szelleméből, és ha beszélünk az érzéseinkről valakivel, akiben megbízunk. w16.12 3:1–2