1Mózes
18 Azután megjelent+ neki Jehova Mamré nagy fái között,+ amikor a nap meleg időszakában+ a sátor bejáratánál ült. 2 Mikor felemelte szemét,+ látta, hogy három férfi áll tőle nem messze. Amint megpillantotta őket, eléjük szaladt a sátor bejáratától, és földig hajolt,+ 3 majd ezt mondta: „Jehova, ha már kegyet találtam a szemedben, kérlek, ne kerüld el a te szolgádat.+ 4 Kérlek titeket, hadd hozzanak nektek egy kis vizet, és mossák meg a lábatokat,+ s telepedjetek le a fa alá.+ 5 Én pedig hadd hozzak egy darab kenyeret, hogy felüdítsétek szíveteket.+ Utána pedig mehettek tovább, hisz ezért tértetek erre az útra szolgátok felé.” Erre ők így feleltek: „Rendben. Tégy úgy, amint mondtad.”
6 Ábrahám pedig besietett a sátorba Sárához, és ezt mondta: „Siess! Gyúrj tésztát három szea finomlisztből, és készíts kerek kenyeret.”+ 7 Ábrahám utána a csordához futott, hogy vegyen egy zsenge, szép fiatal bikát, és a szolgának adja, majd pedig sietett elkészíteni.+ 8 Azután vett vajat, tejet, és vette az elkészített fiatal bikát, és eléjük tette.+ És mellettük állt a fa alatt, amíg ettek.+
9 Azok pedig ezt kérdezték tőle: „Hol van Sára, a feleséged?”+ Erre ő így felelt: „Itt van a sátorban!”+ 10 Mire az így folytatta: „Jövő ilyenkor vissza fogok térni hozzád, és íme, akkor fia lesz Sárának, a feleségednek.”+ Sára ekkor a sátor bejáratánál figyelt, amely a férfi mögött volt. 11 Ábrahám és Sára immár öreg, előrehaladott korú emberek voltak.+ Sárának már megszűnt a havivérzése.+ 12 Sára ezért nevetett magában,+ ezt mondva: „Vénségemre vajon lehet gyönyörűségem, amikor az én uram is öreg már?”+ 13 Jehova ekkor ezt kérdezte Ábrahámtól: „Miért nevetett Sára ezt mondva: »Vajon csakugyan szülhetek öregségem ellenére?«+ 14 Lehetetlen-e valami Jehovának?+ A meghatározott időben, jövő ilyenkor visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának.” 15 Sára azonban tagadott, és így szólt: „Nem nevettem!”; ugyanis félt. Erre ő ezt mondta: „De bizony nevettél!”+
16 A férfiak később felkeltek onnan, és lenéztek Szodoma+ felé. Ábrahám is velük ment, hogy elkísérje+ őket. 17 Jehova pedig ezt mondta: „Vajon eltitkoljam Ábrahám elől, hogy mit akarok tenni?+ 18 Hisz Ábrahám nagy és hatalmas nemzetté lesz, és általa nyer áldást a föld összes nemzete.+ 19 Hiszen azért ismertem meg őt, hogy megparancsolhassa fiainak és a háznépének őutána, hogy őrizzék meg Jehova útját, igazságosságot és jogosságot cselekedve;+ azért hogy beteljesítse Jehova Ábrahámon, amiről beszélt neki.”+
20 Jehova ezért ezt mondta: „A Szodoma és Gomorra miatti panaszkiáltás+ bizony hangos, és bűneik nagyon súlyosak.+ 21 Elhatároztam, hogy lemegyek, és megnézem, hogy valóban a hozzám eljutott jajkiáltás szerint cselekszenek-e, és ha nem, hadd tudjam meg.”+
22 A férfiak ekkor megfordultak, és Szodoma felé vették útjukat; Jehova+ azonban még mindig Ábrahám előtt állt.+ 23 Ábrahám pedig odament hozzá, és ezt mondta: „Vajon elsöpörnéd az igazságost a gonosszal együtt?+ 24 Hátha van ötven igazságos abban a városban. Vajon elsöpröd őket, és nem bocsátasz meg annak a helynek azért az ötven igazságosért, akik abban vannak?+ 25 Elképzelhetetlen rólad, hogy így cselekedjél, és megöld az igazságos embert a gonosszal együtt, s hogy ugyanaz történjen az igazságos emberrel, mint a gonosszal!+ Ez elképzelhetetlen rólad.+ Vajon az egész föld Bírája ne tenné azt, ami helyes?”+ 26 Jehova ekkor ezt mondta: „Ha ötven igazságos embert találok Szodoma városában, akkor megkegyelmezek értük az egész helynek.”+ 27 Ábrahám azonban így folytatta: „Immár szólni mertem Jehovához, pedig por és hamu vagyok.+ 28 Hátha öt hiányzik az ötven igazságoshoz. Vajon elpusztítod az egész várost az öt miatt?” Erre ő így felelt: „Nem pusztítom el, ha találok ott negyvenötöt.”+
29 Ismét megszólalt, és ezt mondta: „Hátha találsz ott negyvenet.” Ő így felelt: „Nem teszem meg a negyvenért.” 30 De ő így folytatta: „Kérlek, Jehova, ne gerjedj haragra,+ de hadd mondjak még valamit:+ hátha találsz ott harmincat.” Ő így felelt: „Nem teszem meg, ha találok ott harmincat.” 31 De ő így folytatta: „Immár szólni mertem Jehovához:+ hátha találsz ott húszat.” Ő így felelt: „Nem pusztítom el a húszért.”+ 32 Végül pedig ezt mondta: „Kérlek, Jehova, ne gerjedj haragra,+ de hadd szóljak még ez egyszer:+ hátha találsz ott tízet.” Ő így felelt: „Nem pusztítom el a tízért.”+ 33 Jehova+ ekkor elment, miután befejezte beszédét Ábrahámmal; Ábrahám pedig visszatért a lakhelyére.