1Mózes
21 Jehova pedig Sárára irányította a figyelmét, amint megmondta, és Jehova pontosan azt tette Sárával, amit mondott.+ 2 Sára tehát várandós lett,+ és fiút szült Ábrahámnak annak öreg napjaira abban a meghatározott időben, amelyről Isten beszélt Ábrahámnak.+ 3 Ábrahám Izsáknak nevezte el a fiút, aki született neki, s akit Sára szült.+ 4 És Ábrahám körülmetélte Izsákot, a fiát, amikor az nyolcnapos volt, pontosan úgy, ahogy Isten parancsolta neki.+ 5 Ábrahám százéves volt, amikor megszületett a fia, Izsák. 6 Sára ekkor ezt mondta: „Nevetést szerzett nekem Isten: aki csak hallja, nevetni fog rajtam.”+ 7 Majd hozzátette: „Ki mondta volna Ábrahámnak: »Sára gyermekeket fog szoptatni«, mert fiút szültem öreg napjaira?”
8 A gyermek pedig cseperedett, és elválasztották+; és Ábrahám nagy lakomát készített aznap, amikor Izsákot elválasztották. 9 Sára pedig látta, hogy Hágárnak, az egyiptominak a fia,+ akit az Ábrahámnak szült, gúnyolódik.+ 10 Ezért ezt mondta Ábrahámnak: „Kergesd el ezt a rabszolganőt és a fiát, mert ennek a rabszolganőnek a fia nem lesz örökös az én fiammal, Izsákkal!”+ 11 Ám nagyon ellenére volt Ábrahámnak ez a dolog a fiával kapcsolatban.+ 12 Isten ekkor ezt mondta Ábrahámnak: „Ne legyen ellenedre semmi, amit Sára mond a fiúról és a rabszolganőről. Hallgass a szavára, mert amit a magodnak fognak hívni, az Izsák által lesz.+ 13 Ami pedig a rabszolganő fiát illeti,+ őt is nemzetté teszem, mert a te utódod.”+
14 Ábrahám tehát felkelt kora reggel,+ vett kenyeret és egy bőrtömlő vizet, majd odaadta Hágárnak — a vállára téve azt —, valamint a fiút, és elbocsátotta+ az asszonyt. Az pedig útra kelt, és Beér-Seba+ pusztájában bolyongott. 15 Végül elfogyott a víz+ a bőrtömlőből, ő pedig egy bokor alá vetette+ a gyermeket. 16 Majd odébb ment, leült egymagában egy nyíllövésnyi távolságra, mert ahogy mondta: „Ne lássam, amikor meghal a gyermek.”+ Leült tehát nem messze, fölemelte szavát, és sírt.+
17 Isten ekkor meghallotta a fiú hangját,+ és szólt Isten angyala+ Hágárnak az egekből, ezt mondva neki: „Mi baj, Hágár? Ne félj, mert Isten meghallgatta a fiú szavát, ott, ahol az van. 18 Kelj fel, emeld fel a fiút, tartsd meg a kezeddel, mert nagy nemzetté teszem.”+ 19 Isten ekkor megnyitotta Hágár szemeit, és az meglátott egy kutat;+ odament, megtöltötte a bőrtömlőt vízzel, és inni adott a fiúnak. 20 Isten továbbra is a fiúval+ volt, az pedig növekedett, a pusztában lakott, és íjász+ lett. 21 Párán pusztájában+ lakott, és az anyja Egyiptom földjéről szerzett neki feleséget.
22 Abban az időben történt, hogy Abimélek Pikollal, seregének a vezérével együtt ezt mondta Ábrahámnak: „Isten veled van mindenben, amit teszel.+ 23 Most azért esküdj meg nekem itt az Istenre,+ hogy nem cselekszel álnokul sem velem, sem utódommal, sem leszármazottammal;+ hogy ugyanazzal a lojális szeretettel+ bánsz velem és a földdel, melyen jövevényként laksz,+ mint én bántam veled.” 24 Ábrahám ezt mondta: „Megesküszöm.”+
25 Amikor Ábrahám szigorúan bírálta Abiméleket a kút miatt, melyet Abimélek szolgái erőszakkal elvettek,+ 26 Abimélek ezt mondta: „Nem tudom, ki tette ezt; te magad sem mondtad ezt nekem, és én sem hallottam erről, csak ma.”+ 27 Ábrahám ekkor vett juhokat és marhákat, Abiméleknek adta,+ és szövetséget kötöttek egymással.+ 28 Amikor Ábrahám különválasztott a nyájból hét nőstény bárányt, 29 Abimélek megkérdezte: „Mit jelent ez a hét nőstény bárány, melyet kiválasztottál?” 30 Ábrahám ezt felelte: „Fogadd el ezt a hét nőstény bárányt a kezemből, hogy bizonyságul+ legyenek nekem arra, hogy én ástam ezt a kutat.” 31 Ezért elnevezte azt a helyet Beér-Sebának+, mert ott mindketten megesküdtek. 32 Szövetséget kötöttek+ tehát Beér-Sebában, azután pedig Abimélek felkelt Pikollal, seregének a vezérével, és visszatértek a filiszteusok földjére+. 33 Ábrahám utána egy tamariszkuszfát ültetett Beér-Sebában, és Jehovának, az időtlen időkig való Istennek+ a nevét hívta ott segítségül.+ 34 És Ábrahám sok napon át jövevényként élt a filiszteusok földjén.+