1Mózes
24 Ábrahám már öreg volt, előrehaladott korban járt, és Jehova mindenben megáldotta Ábrahámot.+ 2 Ábrahám azért azt mondta háznépe legidősebb szolgájának, aki mindenét igazgatta:+ „Tedd, kérlek, kezedet a combom alá,+ 3 mert meg kell hogy eskesselek Jehovára,+ az egek Istenére, és a föld Istenére, hogy nem veszel feleséget a fiamnak a kánaániták lányai közül,+ akik között lakom, 4 hanem elmész az én hazámba, a rokonaimhoz,+ és hozol a fiamnak, Izsáknak feleséget.”
5 A szolga azonban így szólt: „De mi legyen akkor, ha az a leány nem akar velem jönni erre a földre? Akkor vigyem vissza fiadat arra a földre, ahonnan kijöttél?”+ 6 Ábrahám erre így szólt: „Vigyázz, nehogy visszavidd oda a fiamat!+ 7 Jehova, az egek Istene hozott ki engem apám házából, a rokonaim földjéről;+ ő volt az, aki beszélt velem, és megesküdött+ nekem: »A te magodnak+ adom ezt a földet.«+ Ő majd elküldi angyalát előtted,+ és biztosan hozol feleséget onnan a fiamnak.+ 8 De ha a leány nem akar veled jönni, akkor fel vagy mentve a nekem tett esküd alól.+ Csak a fiamat ne vidd oda vissza.” 9 Ekkor a szolga az urának, Ábrahámnak a combja alá tette a kezét, és megesküdött neki e dolog felől.+
10 A szolga tehát vett tíz tevét urának a tevéi közül, és elindult urának különféle javaival, amiket az a kezére bízott.+ Felkelt tehát, és útnak indult Mezopotámia felé, Náhornak a városába. 11 Estefelé végül letérdeltette a tevéket a városon kívül egy kútnál,+ abban az időben, amikor a nők vizet meríteni jártak.+ 12 Ezt mondta: „Jehova, az én uramnak, Ábrahámnak Istene,+ kérlek, történjék meg velem még ma, és mutass szerető-kedvességet+ az én uram, Ábrahám iránt.+ 13 Most itt állok ennél a forrásnál, és a városban élő emberek lányai jönnek vizet meríteni.+ 14 Legyen azért úgy, hogy az a leány, akinek azt mondom: »Engedd le, kérlek, a vizeskorsódat, hadd igyak«, és erre azt feleli: »Igyál, és még a tevéidet is megitatom«, legyen ő az, akit a te szolgádnak, Izsáknak rendelsz;+ ezzel add tudtomra,+ hogy lojális szeretetet tanúsítottál az én uram iránt.”
15 Még be sem fejezte szavait,+ jött Rebeka — aki Milkának+, Náhor+, vagyis Ábrahám testvére felesége fiának, Betuelnek+ a leánya volt —, éspedig vizeskorsójával a vállán+. 16 Ez a leány nagyon szép volt,+ és szűz, még nem volt férfinak nemi kapcsolata vele.+ Lement tehát a forráshoz, megtöltötte korsóját, és utána feljött. 17 A szolga azon nyomban odaszaladt hozzá, és ezt mondta: „Kérlek, adj egy korty vizet a korsódból!”+ 18 Az pedig így felelt: „Igyál, uram.” Gyorsan le is eresztette a korsót a kezére, és inni adott neki.+ 19 Miután megitatta, ezt mondta: „A tevéidnek is merítek vizet, míg eleget nem isznak.”+ 20 Gyorsan kiürítette korsóját az itatóvályúba, és szaladt a kúthoz újra meg újra vizet meríteni,+ és minden tevének merített. 21 Eközben a férfi csak csodálkozva nézte, és csendben maradt, hogy megtudja, vajon Jehova sikeressé teszi-e az útját vagy sem.+
22 Amikor a tevék már eleget ittak, elővett a férfi egy arany orrkarikát+, melynek a súlya fél sekel volt, majd a leány kezére való két karperecet+, melyeknek súlya tíz aranysekel volt, 23 és ezt mondta: „Kinek a lánya vagy? Kérlek, mondd meg nekem. Van-e hely számunkra apád házában, hogy ott töltsük az éjszakát?”+ 24 Ő így felelt: „Betuel+ lánya vagyok, Milkának a fiáé, akit az Náhornak+ szült.” 25 Még ezt is mondta: „Van nálunk szalma is, takarmány is bőven, és hely is van, hogy ott töltsétek az éjszakát.”+ 26 Akkor a férfi meghajolt, leborult Jehova előtt,+ 27 és ezt mondta: „Áldott legyen Jehova,+ az én uramnak, Ábrahámnak Istene, aki nem vonta meg szerető-kedvességét és hűségét az uramtól. Jehova vezetett utamon uram testvéreinek a házához.”+
28 A leány pedig szaladt, hogy elmondja mindezt anyja háznépének. 29 Rebekának volt egy Lábán nevű fivére.+ Lábán kiszaladt a férfihoz, aki kint volt a forrásnál. 30 Mert amikor meglátta az orrkarikát, és nővére kezén a karpereceket,+ s hallotta nővérének, Rebekának a szavait, aki ezt mondta: „Így beszélt velem ez a férfi”, elment a férfihoz, aki még mindig ott állt a tevék mellett a forrásnál. 31 Ezt mondta: „Jöjj, Jehova áldott embere!+ Miért állsz idekint, amikor én már előkészítettem a házat és a tevék helyét is?” 32 A férfi tehát bement a házba, ő pedig leszerszámozta a tevéket, szalmát és takarmányt adott nekik, és vizet hozott a férfi és a vele levők lábának a megmosásához.+ 33 Majd ennivalót tettek eléje, de az így szólt: „Addig nem eszem, amíg el nem mondom, hogy mi járatban vagyok itt.” Erre Lábán így szólt: „Beszélj hát!”+
34 A férfi így folytatta: „Ábrahám szolgája vagyok.+ 35 Jehova igen megáldotta az én uramat, úgyhogy egyre nagyobbá teszi, és ad neki juhokat, marhákat, ezüstöt, aranyat, szolgákat, szolgálólányokat, tevéket és szamarakat.+ 36 És Sára, uramnak a felesége fiút szült idős korára az én uramnak,+ aki mindenét neki fogja adni.+ 37 Engem pedig megesketett az uram, így szólva: »Ne vegyél feleséget a fiamnak a kánaániták lányai közül, akiknek a földjén lakom.+ 38 Nem, hanem menj el apámnak a házába, az én családomhoz,+ és hozzál feleséget a fiamnak.«+ 39 De megkérdeztem az uramat: »Mi legyen akkor, ha az a leány nem jön velem?«+ 40 Erre ő így felelt: »Jehova, aki előtt eddig is jártam,+ ő majd elküldi veled angyalát,+ és sikeressé teszi+ az utadat; te pedig a családomból és apám házából+ vegyél feleséget a fiamnak. 41 Akkor mentesülsz a nekem tett eskü kötelezettsége alól, ha elmész a családomhoz; s ha nem adják neked a leányt, akkor fel leszel mentve a nekem tett eskü kötelezettsége alól.«+
42 Amikor ma a forráshoz értem, azt mondtam: »Jehova, az én uramnak, Ábrahámnak Istene, bárcsak sikeressé tennéd utamat, amelyen járok.+ 43 Íme, most egy forrásnál állok. Legyen úgy, hogy az a hajadon+, aki kijön vizet meríteni, s akinek azt mondom: ,Kérlek, hadd igyak egy kis vizet a korsódból’, 44 s aki erre ezt mondja nekem: ,Igyál te is, és a tevéidnek is merítek vizet’, ő lesz az a nő, akit Jehova az uram fiának rendelt.«+
45 Még be sem fejeztem e szavakat+ a szívemben,+ amikor kijött Rebeka, vállán a korsóval,+ s lement a forráshoz, és vizet merített. Ekkor én azt mondtam neki: »Kérlek, adj innom.«+ 46 Ő pedig gyorsan leeresztette korsóját a kezére, és ezt mondta: »Igyál,+ és a tevéidet is megitatom.« Én ittam, ő pedig megitatta a tevéket is. 47 Utána megkérdeztem tőle: »Kinek a lánya vagy?«,+ mire ő így felelt: »Betuel lánya vagyok, Náhor fiáé, akit Milka szült neki.« Ekkor az orrába tettem az orrkarikát, a karpereceket pedig a kezére.+ 48 Utána meghajoltam, és leborultam Jehova előtt, és áldottam Jehovát, az én uramnak, Ábrahámnak Istenét,+ aki az igaz úton vezetett,+ hogy az én uram testvérének a lányát az ő fiának elvigyem. 49 Most azért, ha szerető-kedvességet és hűséget tanúsítotok az én uram iránt,+ mondjátok meg nekem; de ha nem, azt is mondjátok meg, hogy vagy jobbra, vagy balra fordulhassak.”+
50 Erre Lábán és Betuel így feleltek: „Jehovától van ez.+ Nem mondhatunk neked sem jót, sem rosszat.+ 51 Itt van előtted Rebeka. Vidd őt, és menj; legyen a te urad fiának a felesége, ahogyan Jehova mondta.”+ 52 Amikor meghallotta Ábrahám szolgája a beszédüket, azon nyomban földre borult Jehova előtt,+ 53 és előhozott a szolga ezüst- és aranytárgyakat meg ruhákat, és Rebekának adta; majd pedig elsőrangú ajándékokat adott a bátyjának és az anyjának.+ 54 Utána ettek és ittak, ő és a vele levő férfiak, majd az éjszakát ott töltötték, és reggel felkeltek.
Akkor így szólt: „Bocsássatok el+ az uramhoz.” 55 Erre a leány testvére és az anyja ezt mondta: „Hadd maradjon velünk a leány még vagy tíz napot. Utána elmehet.” 56 De ő ezt mondta nekik: „Ne tartóztassatok, hisz látjátok, hogy Jehova sikeressé tette+ az utamat. Bocsássatok el, hadd menjek az uramhoz.”+ 57 Erre ezt mondták: „Hívjuk a leányt, és kérdezzük meg őt magát.”+ 58 Ekkor hívták Rebekát, és megkérdezték tőle: „Elmész ezzel a férfival?” Ő így felelt: „Kész vagyok elmenni vele.”+
59 Elbocsátották hát Rebekát+, az ő nővérüket és a dajkáját+, valamint Ábrahám szolgáját az embereivel együtt. 60 És megáldották Rebekát, így szólva: „Ó, nővérünk, legyél ezerszer tízezerré, és a te magod vegye birtokba az őt gyűlölők kapuját!”+ 61 Ezután felkelt Rebeka és a szolgálólányai+, felültek a tevékre,+ és követték a férfit; a szolga tehát útnak indult, és magával vitte Rebekát.
62 Izsák pedig jött a Beér-Lahai-Rói+ felé vezető úton, ugyanis a Negeb+ földjén lakott. 63 És estefelé Izsák kint sétált a mezőn, hogy elmélkedjen+. És amikor fölemelte szemét, látta, hogy íme tevék jönnek. 64 Amikor Rebeka is fölemelte szemét, meglátta Izsákot, s leszállt a tevéről. 65 Ezt kérdezte a szolgától: „Ki az a férfi, aki jön elénk a mezőn?” A szolga így válaszolt: „Ő az én uram.” Rebeka akkor fogott egy kendőt, és eltakarta magát.+ 66 A szolga pedig elmondta Izsáknak mindazt, amit végzett. 67 Izsák ezután bevitte Rebekát Sárának, az anyjának a sátrába+. Elvette hát Rebekát, aki a felesége lett;+ Izsák pedig beleszeretett,+ és vigaszra lelt anyja elvesztése+ után.