1Mózes

27 Amikor Izsák megöregedett, és szemei annyira meghomályosodtak, hogy nem látott,+ hívatta Ézsaut, a nagyobbik fiát, és ezt mondta neki:+ „Fiam!”, mire az így felelt: „Itt vagyok!” 2 Ő így folytatta: „Immár megöregedtem.+ Nem tudom halálom napját.+ 3 Most hát kérlek, fogd a felszerelésedet, tegzedet és íjadat, és menj ki a mezőre, ejts nekem vadat.+ 4 Utána készíts nekem ízletes ételt, ahogyan én szeretem, és hozd be hozzám, hadd egyek, hogy lelkem megáldhasson+ még a halálom előtt.”

5 Rebeka azonban figyelt, amint Izsák Ézsauval, a fiával beszélt. Ézsau pedig kiment a mezőre, hogy vadat ejtsen, és elhozza.+ 6 Rebeka ekkor ezt mondta Jákobnak, a fiának:+ „Most hallottam, amint apád beszélt Ézsauval, a testvéreddel így szólva: 7 »Hozzál nekem vadat, készíts ízletes ételt, hadd egyek, hogy megáldhassalak Jehova előtt, még mielőtt meghalok.«+ 8 Most pedig, fiam, hallgass a szavamra, amit parancsolok neked!+ 9 Menj, kérlek, a nyájhoz, és hozzál nekem két kecskegidát a javából, hogy ízletes ételt készíthessek belőle apádnak, ahogyan ő szereti. 10 Utána vidd be apádnak, és egye meg, hogy megáldhasson még a halála előtt.”

11 Jákob azonban ezt mondta Rebekának, az anyjának: „De Ézsau, a testvérem szőrös férfi, én pedig sima vagyok.+ 12 Mi lesz akkor, ha apám megtapogat?+ Akkor olyan leszek a szemében, mint aki csúfot űz belőle,+ és akkor biztosan átkot szerzek magamnak, nem áldást.”+ 13 Azt mondta erre az anyja: „Szálljon rám a neked szánt átok, fiam.+ Csak hallgass a szavamra,+ menj, és hozd el nekem a kecskegidákat!” 14 Ő pedig elment értük, az anyjához vitte, és az anyja ízletes ételt készített, ahogyan az apja szerette. 15 Rebeka utána fogta Ézsaunak, a nagyobbik fiának+ a ruháit, a legszebbeket, amelyek otthon voltak nála, és ráadta+ Jákobra, a kisebbik fiára+. 16 A kecskegidák bőrével pedig befedte fiának a kezét és sima nyakát.+ 17 Majd Jákobnak, a fiának a kezébe adta az ízletes ételt és a kenyeret, melyeket készített.+

18 Jákob pedig bement apjához, és ezt mondta: „Apám!”, mire ő így felelt: „Itt vagyok! Ki vagy te, fiam?” 19 Jákob ezt mondta apjának: „Ézsau vagyok, a te elsőszülötted+. Úgy cselekedtem, amint mondtad. Kelj fel, kérlek. Ülj le, és egyél vadpecsenyémből, hogy megáldhasson+ a lelked.” 20 Izsák erre ezt mondta fiának: „Hogy találtál vadat ilyen hamar, fiam?” Az így felelt: „Úgy, hogy Jehova, a te Istened, elém hozta.” 21 Izsák ekkor így szólt Jákobhoz: „Gyere közelebb, kérlek, hadd tapogassalak meg, fiam, hogy megtudjam, valóban a fiam, Ézsau vagy-e vagy sem.”+ 22 Jákob tehát közelebb ment Izsákhoz, az apjához, és az megtapogatta, majd ezt mondta: „A hangod Jákob hangja, de a kezed Ézsau keze.”+ 23 És nem ismerte fel őt, mert a kezei szőrösek voltak, mint Ézsaunak, a bátyjának a kezei. Így hát megáldotta őt.+

24 Utána pedig megkérdezte: „Csakugyan te vagy az, fiam, Ézsau?” Mire ő így felelt: „Én vagyok.”+ 25 Akkor ezt mondta: „Hozd ide, hadd egyek a fiam vadpecsenyéjéből, hogy aztán megáldhasson+ téged a lelkem.” Odavitte neki, és az evett, majd pedig bort vitt neki, és Izsák ivott. 26 Akkor ezt mondta neki Izsák, az apja: „Gyere közelebb, kérlek, és csókolj meg, fiam.”+ 27 Ő közelebb ment, megcsókolta, s az megérezte ruhájának illatát.+ Ekkor megáldotta őt, ezt mondva:

„Lám, fiam illata olyan, mint a mező illata, melyet megáldott Jehova. 28 Adjon neked az igaz Isten harmatot az egekből,+ a föld termékeny talaját,+ és bőséges gabonát, meg újbort!+ 29 Népek szolgáljanak téged, és nemzetek hajoljanak meg mélyen előtted.+ Légy úr a te testvéreid felett, és hajoljanak meg mélyen előtted anyád fiai.+ Legyen átkozott mindaz, aki téged átkoz, és legyen áldott mindaz, aki téged áld!”+

30 Amikor Izsák befejezte Jákob megáldását, és Jákob épp hogy kijött apjának, Izsáknak a színe elől, megérkezett a vadászatból+ a bátyja, Ézsau. 31 Ő is készített ízletes ételt, majd bevitte apjához, és ezt mondta neki: „Keljen fel, apám, és egyen fia vadpecsenyéjéből, hogy megáldhasson a lelked.”+ 32 Ám Izsák, az apja megkérdezte tőle: „Ki vagy te?” Mire ő így felelt: „A te elsőszülött fiad vagyok, Ézsau.”+ 33 Izsák remegni kezdett, rendkívül erős remegés fogta el, és ezt mondta: „Akkor hát ki volt az, aki vadat ejtett, behozta nekem, és én mindenből ettem, mielőtt te megjöttél, és megáldottam őt? Ő bizony áldott is lesz!”+

34 Amint hallotta apjának a szavait, Ézsau rendkívül hangosan és keserűen felkiáltott, és ezt mondta apjának:+ „Áldj meg engem is, apám!”+ 35 De ő így felelt: „Öcséd megtévesztett, hogy elvegye a neked szánt áldást.”+ 36 Erre ő ezt mondta: „Hát nem ezért hívják Jákobnak, amiért most másodszor is kiszorított a helyemből?!+ Elsőszülöttségi jogomat már elvette,+ és most az áldásomat+ is elvette!” Majd ezt kérdezte: „Nem tartogattál nekem is valamilyen áldást?” 37 Ám Izsák így felelt Ézsaunak: „Íme, uraddá tettem őt,+ és minden testvérét szolgául adtam neki;+ gabonával és újborral is őt láttam el.+ Mit tehetek most már érted, fiam?”

38 Ézsau ekkor ezt mondta apjának: „Csak ez az egy áldásod van, apám? Áldj meg engem is, apám!”+ Ézsau ekkor hangos sírásra fakadt.+ 39 Izsák, az apja, ezt felelte neki:

„Íme lakóhelyed a termékeny földtől távol lesz, és távol a magasságos egek harmatától.+ 40 Kardod által fogsz élni,+ és testvéredet fogod szolgálni.+ De amikor majd nyughatatlanná válsz, bizony letöröd nyakadról az igáját.”+

41 Ézsau azonban gyűlölséget táplált Jákob iránt az áldás miatt, amellyel az apja megáldotta,+ és Ézsau folyton ezt mondta szívében+: „Közelednek a napok, amikor majd apámat gyászoljuk.+ Utána megölöm az öcsémet, Jákobot.”+ 42 Amikor elmondták Rebekának Ézsau, az ő nagyobbik fia szavait, azonnal küldetett Jákobért, kisebbik fiáért, és ezt mondta neki: „Nézd, Ézsau, a te fivéred azzal vigasztalja magát tefelőled, hogy megöl.+ 43 Azért hallgass a szavamra, fiam,+ indulj, és fuss Lábánhoz, az én fivéremhez Háránba.+ 44 Lakj nála néhány napig, míg lecsillapodik a bátyád dühe,+ 45 elfordul rólad bátyád haragja, s elfelejti, mit tettél vele.+ Akkor érted küldök, és elhozatlak onnan. Miért veszítenélek el e g y nap mindkettőtöket?”

46 Rebeka utána ezt mondogatta Izsáknak: „Megutáltam az életemet Hét lányai miatt.+ Ha Jákob Hét lányai közül vesz magának feleséget, mint amilyenek ezek, ennek a földnek a lányai, akkor mit ér az életem?”+