1Mózes

37 Jákob is azon a földön lakott, ahol apja lakott jövevényként,+ Kánaán földjén+.

2 Ez Jákob története:

József+ tizenhét éves korában a nyájat őrizte+ bátyjaival, és még csak gyermek volt, de Bilhának és Zilpának, apja feleségeinek a fiaival+ volt együtt. És József rossz hírt vitt róluk az apjuknak.+ 3 Izrael pedig minden fiánál+ jobban szerette Józsefet, mert öregkorában született fia volt; és csináltatott neki egy hosszú, csíkos, ingszerű ruhát.+ 4 Amikor bátyjai látták, hogy az apjuk minden testvérénél jobban szereti őt, meggyűlölték,+ és nem tudtak békésen szólni hozzá.+

5 József később álmot látott, és elmondta testvéreinek,+ azok pedig újabb okot találtak arra, hogy gyűlöljék. 6 Ezt mondta nekik: „Kérlek titeket, hallgassátok meg az álmot, melyet álmodtam.+ 7 Íme, kévéket kötöttünk a szántóföldön, és az én kévém felállt, állva is maradt, a ti kévéitek pedig körülvették, és meghajoltak az én kévém előtt.”+ 8 Bátyjai ezt mondták neki: „Talán bizony király leszel felettünk?+ Vagy talán bizony uralkodni fogsz rajtunk?”+ És újabb okot találtak arra, hogy gyűlöljék őt az álmaiért és a beszédéért.

9 Ezután volt egy másik álma is, és ezt is elmondta bátyjainak: „Megint álmodtam, és most a nap, a hold és tizenegy csillag meghajolt előttem.”+ 10 És elbeszélte az apjának és a bátyjainak, az apja pedig megdorgálta+, ezt mondva: „Mit jelentsen ez az álom, melyet álmodtál? Talán bizony én, a te anyád és bátyáid megyünk, és a földig hajlunk előtted?” 11 És a bátyjai féltékenyek lettek rá,+ ám az apja megjegyezte szavait.+

12 Bátyjai egyszer elmentek Sikem+ közelébe apjuk nyáját legeltetni. 13 Egy idő után Izrael ezt mondta Józsefnek: „Vajon testvéreid nem Sikemnél legeltetik a nyájakat? Gyere, hadd küldjelek el hozzájuk.” Erre ő ezt mondta: „Itt vagyok!”+ 14 És Izrael ezt mondta neki: „Kérlek, menj, és nézd meg, épségben vannak-e a bátyáid, épségben van-e a nyáj, és hozz nekem hírt.”+ Elküldte hát a Hebron-völgyből+, és ő ment Sikem felé. 15 Később, amikor egy mezőn bolyongott, rátalált egy ember. A férfi megkérdezte tőle: „Mit keresel?” 16 Erre ő így felelt: „A testvéreimet keresem. Kérlek, mondd meg nekem, hol őrzik a nyájakat?” 17 A férfi ezt mondta: „Már elmentek innen, mert ahogy hallottam, azt mondták: »Menjünk Dótánba!«” József tehát a bátyjai után ment, és rájuk talált Dótánban.

18 Meglátták már távolról, és még mielőtt a közelükbe ért, cselt szőttek ellene, hogy megöljék.+ 19 Ezt mondták hát egymás között: „Nézzétek csak! Itt jön az álomlátó+! 20 Most pedig gyertek, öljük meg, és dobjuk be az egyik vizesverembe,+ és mondjuk azt, hogy egy vérengző vadállat falta fel.+ Akkor majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból.” 21 Amikor Rúben ezt meghallotta, igyekezett kiszabadítani őt a kezükből,+ ezért ezt mondta: „Ne mérjünk halálos csapást a lelkére.”+ 22 Rúben még ezt mondta nekik: „Ne ontsatok vért!+ Dobjátok be őt ebbe a vizesverembe, itt a pusztában, de ne emeljetek rá kezet.”+ Mert ki akarta szabadítani a kezükből, hogy visszavigye az apjához.

23 Amikor tehát megérkezett József a bátyjaihoz, azok letépték Józsefről a hosszú ruháját, a hosszú, csíkos ruhát, mely rajta volt;+ 24 és utána fogták őt, bedobták a vizesverembe.+ A verem akkor üres volt, nem volt benne víz.

25 Aztán leültek kenyeret enni.+ Amikor felemelték szemüket, látták, hogy egy ismáelita+ karaván jön Gileádból, és a tevéik ladanumot, balzsamot és gyantás kérget vittek;+ úton voltak, hogy Egyiptomba szállítsák. 26 Júda ekkor ezt mondta testvéreinek: „Mi haszna van, ha megöljük az öcsénket, és elfedezzük a vérét?+ 27 Gyertek, adjuk el+ az ismáelitáknak, és ne emeljünk rá kezet.+ Végtére is az öcsénk, a testvérünk.” Ők pedig hallgattak fivérükre.+ 28 Midiánita+ kereskedő férfiak mentek épp arra. Kihúzták hát Józsefet, és kiemelték a vizesveremből,+ majd pedig eladták Józsefet az ismáelitáknak húsz ezüstért.+ Azok végül Egyiptomba vitték Józsefet.

29 Rúben később visszament a vizesveremhez, de József már nem volt a vizesveremben, ezért megszaggatta ruháit.+ 30 Amikor visszatért testvéreihez, így kiáltott: „Nincs meg a gyermek! Most merre menjek?”+

31 Ám azok fogták József hosszú ruháját, levágtak egy kecskebakot, és többször is belemártották a hosszú ruhát a vérébe.+ 32 Utána elküldték a hosszú, csíkos ruhát, elvitették apjukhoz, ezzel az üzenettel: „Ezt találtuk. Vizsgáld meg,+ kérünk, hogy a fiad hosszú ruhája-e vagy sem.”+ 33 Ő pedig megvizsgálta, és így kiáltott fel: „Az én fiam hosszú ruhája ez! Vérengző vadállat falta fel!+ Biztosan széttépte+ Józsefet!” 34 Jákob ekkor megszaggatta köntösét, zsákruhát vett csípőjére, és hosszú napokon át gyászolta fiát.+ 35 Mindegyik fia és lánya felkelt vigasztalni őt,+ de nem akart vigasztalódni,+ hanem ezt mondta: „Gyászolva megyek le fiamhoz a seolba!” És az apja tovább siratta.

36 A midiániták pedig eladták Józsefet Egyiptomban Potifárnak, a fáraó udvari tisztviselőjének,+ a testőrök parancsnokának.+