1Mózes

49 Jákob később hívatta fiait, és ezt mondta: „Gyűljetek össze, hogy elmondhassam nektek, mi fog történni veletek a napok befejező részében. 2 Gyűljetek össze, és figyeljetek, Jákob fiai, igen, figyeljetek apátokra, Izraelre!+

3 Rúben, te vagy az elsőszülöttem,+ erőm, nemzőképességem kezdete,+ kiemelkedő a méltóságban, és kiemelkedő az erőben. 4 Féktelenségeddel, mint amilyen a vízé, ne légy kiemelkedő,+ mert felléptél atyád ágyába,+ s ekkor megszentségtelenítetted nyoszolyámat.+ Nyoszolyámba lépett fel ő!

5 Simeon és Lévi testvérek.+ Fegyvereik erőszak eszközei.+ 6 Baráti körükbe ne kerülj,+ ó, én lelkem. Ne egyesülj gyülekezetükkel,+ ó, én lelkületem, mert haragjukban embert öltek,+ és önkényesen bikák lábainak az inát szegték. 7 Átkozott legyen haragjuk,+ mert kegyetlen+ az, és bősz dühük, mert könyörtelenül cselekszik az.+ Hadd osszam csak szét őket Jákobban, és hadd szórjam szét őket Izraelben.+

8 Ami pedig téged illet, Júda+, testvéreid magasztalni fognak.+ Kezed ellenségeid nyakszirtjén lesz.+ Apádnak fiai meghajolnak teelőtted.+ 9 Oroszlánkölyök Júda.+ A zsákmánytól, fiam, bizony felkelsz. Lehevert, elnyújtózott, mint az oroszlán, s mint oroszlánt, ki merné felkelteni?+ 10 Nem kerül el Júdától a jogar,+ sem a vezéri pálca térdei közül, míg el nem jön Siló;+ és a népek neki engedelmeskednek.+ 11 Kifejlett szamarát szőlőtőhöz köti, szamárkancájának csikóját pedig nemes szőlőtőhöz; borban mossa öltözékét, és a szőlő vérében ruháját.+ 12 Bortól vörösek szemei, és tejtől fehérek fogai.

13 Zebulon a tenger partjánál fog lakni,+ és a parton lesz majd, hol hajók horgonyoznak;+ a legtávolibb széle Szidón felé lesz.+

14 Issakár+ erős csontozatú szamár, mely két nyeregtáska között fekszik le. 15 És látja majd, hogy jó a nyugalom helye, s hogy szépséges a föld; meghajtja vállát teherhordásra, és rabszolgai kényszermunkát végez.

16 Dán, mint Izrael egyik törzse, megítéli majd népét.+ 17 Legyen Dán útszéli kígyó, szarvas kígyó az ösvény mentén, mely megmarja a lovak sarkát, hogy a lovasa hanyatt esik.+ 18 Szabadításodra várok, ó, Jehova.+

19 Gádot rablóbanda támadja, majd pedig ő támadja az utóvédet.+

20 Az Ásertől való kenyér kövér lesz,+ ő szolgáltatja majd a királyi csemegét.+

21 Naftali+ kecses szarvasünő. Beszéde választékos.+

22 Gyümölcstermő fa hajtása József,+ igen, forrás mellett lévő gyümölcstermő fa hajtása,+ mely az ágait a falak fölé nyújtja.+ 23 Ám az íjászok folyton keserítették őt, lőttek rá, és gyűlölséget tápláltak ellene.+ 24 Íja azonban állandó helyen volt,+ s kezének ereje rugalmas.+ Jákob Hatalmasának kezétől,+ onnan van a Pásztor, Izrael Köve.+ 25 Atyád Istenétől van ő,+ majd segít neked;+ a Mindenhatóval van,+ és megáld majd fentről, az egekből jövő áldással,+ lent elterülő mély vizek áldásával,+ az emlők és anyaméh áldásával.+ 26 Atyád áldásai felülmúlják az örökkévaló hegyek áldásait,+ az időtlen időkig való dombok díszeit.+ Ezek Józsefnek a fejére szállnak, a testvérei közül kiválasztottnak a feje tetejére.+

27 Benjámin szétszaggat, mint a farkas.+ Reggel prédát eszik, este pedig zsákmányt oszt.”+

28 Ez mind Izrael tizenkét törzse, és ezeket mondta nekik apjuk, amikor megáldotta őket. Megáldotta őket, mindegyiket a neki megfelelő áldással.+

29 Utána megparancsolta nekik, ezt mondva: „Népem mellé kerülök.+ Temessetek atyáim mellé a barlangba, mely a hettita Efron mezején van,+ 30 abba a barlangba, amely Makpela mezején van, Mamréval szemben Kánaán földjén, s amely földet Ábrahám vásárolt meg a hettita Efrontól, sírhelynek való birtokul.+ 31 Ott temették el Ábrahámot és Sárát, a feleségét.+ Ott temették el Izsákot és Rebekát, a feleségét,+ és ott temettem el Leát is. 32 Hét fiaitól van ez a megvásárolt mező, és a barlang, mely rajta van.”+

33 Jákob ezzel befejezte a fiainak adott parancsait. Ekkor felhúzta lábát az ágyra, és kilehelte utolsó leheletét, s a népe mellé került.+