2Sámuel

12 Jehova akkor elküldte Nátánt+ Dávidhoz. Az be is ment hozzá,+ és ezt mondta neki: „Volt két ember egy városban, az egyik gazdag, a másik szegény. 2 A gazdagnak igen sok juha és marhája volt,+ 3 a szegénynek azonban nem volt egyebe, csak egy nőstény báránykája, amelyet pénzen vett.+ Életben tartotta, és az a fiaival együtt nevekedett föl nála. Falatjából evett, poharából ivott, keblén feküdt, és olyan volt neki, mintha a leánya lett volna. 4 Telt-múlt az idő, és látogató érkezett a gazdaghoz, de ő sajnált elvenni a maga juhaiból és marháiból, hogy elkészítse a hozzá érkezett utasnak. Elvette hát a szegény ember bárányát, és azt készítette el a hozzá érkezett embernek.”+

5 Dávid erre éktelen haragra gerjedt az ellen az ember ellen,+ és így szólt Nátánhoz: „Él Jehova,+ hogy halált érdemel, aki ilyet tesz!+ 6 Négyszeresen+ térítse vissza+ a bárányt, amiért ezt tette, és nem volt könyörületes+.”

7 Nátán akkor így szólt Dávidhoz: „Te vagy az az ember! Ezt mondja Jehova, Izrael Istene: »Én kentelek föl+ Izrael királyává, és én szabadítottalak meg+ Saul kezéből. 8 Kész voltam neked adni urad házát,+ kebledre urad feleségeit,+ és neked adni Izrael és Júda házát.+ Ha pedig ez nem lett volna elég, kész voltam még hozzáadni neked ezt meg ezt.+ 9 Miért vetetted meg Jehova szavát, azt cselekedve, ami rossz+ a szemében? A hettita Uriást karddal vágattad le,+ a feleségét magadnak vetted feleségül,+ őt pedig megöletted Ammon fiainak kardjával. 10 Most tehát nem távozik el a kard+ a házadtól időtlen időkig,+ amiért megvetettél engem, hisz feleségül vetted magadnak a hettita Uriás feleségét.« 11 Ezt mondja Jehova: »Íme, saját házadból támasztok bajt ellened;+ szemed előtt veszem el feleségeidet, és odaadom őket embertársadnak,+ és ő feleségeiddel hál e Napnak szeme láttára.+ 12 Te titokban cselekedtél,+ de én egész Izrael előtt,+ és a Nap színe előtt teszem ezt.«”+

13 Dávid ekkor így szólt+ Nátánhoz: „Vétkeztem Jehova ellen.”+ Nátán erre ezt mondta Dávidnak: „Jehova is elengedi bűnödet.+ Nem halsz meg.+ 14 De mivel ebben a dologban bizony tiszteletlenül bántál Jehovával,+ a fiúnak, aki most született neked, meg kell halnia.”+

15 Nátán ezután elment a házába.

És Jehova lesújtott+ a gyermekre, akit Uriás felesége szült Dávidnak, így az megbetegedett. 16 Dávid pedig keresni kezdte az igaz Istent a fiúért, és szigorú böjtre+ fogta magát Dávid. Bement, ott töltötte az éjszakát, és lefeküdt a földre.+ 17 Házának vénei odaálltak föléje, hogy felemeljék a földről, de ő nem akarta, és nem evett velük kenyeret.+ 18 Történt pedig a hetedik napon, hogy a gyermek végül meghalt. Dávidnak nem merték megmondani a szolgái, hogy meghalt a gyermek, mert ezt mondták: „Íme, amikor a gyermek még élt, szóltunk hozzá, de nem hallgatott a szavunkra; hát hogy mondhatjuk neki: »Meghalt a gyermek.« Akkor biztosan valami rosszat tesz.”

19 Amikor Dávid meglátta, hogy a szolgái sugdolóznak egymás között, megértette Dávid, hogy a gyermek meghalt. Így szólt hát Dávid a szolgáihoz: „Meghalt a gyermek?” Erre ezt mondták: „Meg.” 20 Dávid akkor felkelt a földről, megmosakodott, bedörzsölte+ magát olajjal, más köntöst vett magára, majd elment Jehova házába+, és leborult+. Ezután a maga házába ment, és kérésére azonnal kenyeret tettek eléje, és evett. 21 A szolgái ezért így szóltak hozzá: „Mit jelent, amit tettél? Amikor még élt a gyermek, böjtöltél és sírtál érte, amikor pedig meghalt a gyermek, mindjárt fölkeltél és kenyeret ettél.” 22 Erre ő így szólt: „Amikor még élt a gyermek, bizony böjtöltem+ és sírtam+, mert azt mondtam magamban: »Ki tudja, Jehova talán kegyes lesz hozzám, és életben marad a gyermek.«+ 23 Most, hogy meghalt, miért böjtöljek? Talán vissza tudom őt hozni?+ Én elmegyek hozzá,+ de ő nem tér vissza hozzám.”+

24 Dávid ezután vigasztalni kezdte a feleségét, Betsabét.+ Bement hozzá, és vele hált. Az asszony idővel fiút szült,+ és az a Salamon+ nevet kapta. Jehova szerette a gyermeket.+ 25 Üzenetet küldött Nátán+ prófétával, és a Jedidja nevet adta neki, Jehováért.

26 Joáb+ pedig folytatta a harcot Ammon fiainak Rabbája+ ellen, és elfoglalta a királyság városát. 27 Követeket küldött hát Joáb Dávidhoz ezekkel a szavakkal: „Harcoltam Rabba ellen,+ és elfoglaltam a vízi várost. 28 Most tehát gyűjtsd egybe a nép többi részét, üss tábort a várossal szemben, és foglald el, hogy ne én foglaljam el a várost, és ne az én nevemmel kapcsolják össze.”

29 Dávid tehát egybegyűjtötte az egész népet, elment Rabbába, harcolt ellene, és elfoglalta. 30 Levette Malkám fejéről a koronát,+ amelynek súlya egy talentum arany volt, és drágakövek voltak rajta. Ez Dávid fejére került. Óriási zsákmányt+ hozott el a városból. 31 Elhozta a benne levő népet is, hogy kőfűrésszel, éles vasszerszámokkal+ meg vasfejszével dolgoztassa őket, és a téglakészítésnél fogta őket szolgálatra. Így tett Ammon fiainak minden városával. Végül Dávid és az egész nép visszatért Jeruzsálembe.