2Sámuel

17 És így szólt Ahitófel Absolonhoz: „Hadd válasszak ki, kérlek, tizenkétezer embert, aztán fölkerekedek, és űzőbe veszem az éjjel+ Dávidot. 2 Rárontok, amíg fáradt, és erőtlen mindkét keze,+ és remegést hozok rá. Menekülnie kell majd az egész vele levő népnek, én pedig lesújtok a magára maradt királyra.+ 3 Hadd hozzam vissza hozzád az egész népet. Mindenki visszatérése attól az embertől függ, akit keresel; és akkor az egész nép békére lel.” 4 Ez a beszéd pedig igencsak helyesnek látszott Absolon szemében,+ és Izrael minden vénjének a szemében is.

5 Absolon azonban ezt mondta: „Hívd ide, kérlek, az arkita Húsait+ is. Hadd halljuk azt is, ami az ő szájában van.” 6 Húsai tehát bement Absolonhoz, és Absolon akkor így szólt hozzá: „Ilyen és ilyen szavakkal szólt Ahitófel. Hallgassunk-e a szavára? Ha nem, akkor szólj te!” 7 Húsai erre ezt mondta Absolonnak: „Ahitófel ezúttal nem jó tanácsot adott!”+

8 Majd így folytatta Húsai: „Magad is jól tudod apádról és az embereiről, hogy erősek,+ és elkeseredett lelkűek,+ akárcsak az anyamedve, amely elvesztette kölykeit a mezőn.+ Apád katona,+ és nem éjszakázik együtt a néppel. 9 Íme, ő most egy veremben vagy valamely más helyen rejtőzik+. És úgy lesz, hogy mihelyt rájuk támad az elején, bizony meghallja ezt, aki meghallja, és azt mondja majd: »Vereség érte az Absolonnal tartó népet!« 10 Akkor bizony még a vitéz ember is, akinek olyan a szíve, mint az oroszláné,+ elerőtlenedik.+ Mert egész Izrael tudja, hogy a te apád erős ember,+ és a vele levő vitézek is azok.+ 11 Én a következőt tanácsolom: Gyűljön hozzád egész Izrael Dántól Beér-Sebáig,+ oly nagy számban, mint tengernél a homokszemek,+ és személyesen vonulj velük harcba.+ 12 Aztán rátámadunk azon a helyen, ahol biztosan megtalálható,+ és ellepjük őt, mint ahogy a harmat+ ellepi a földet. Nem marad belőle és az összes vele levő emberből egy sem. 13 Ha pedig valamelyik városba húzódik, akkor egész Izrael vigyen köteleket ahhoz a városhoz, és levonszoljuk azt a völgybe*, míg végül egyetlen kavics sem akad már ott.”+

14 Erre Absolon és Izrael valamennyi embere ezt mondta: „Jobb az arkita Húsai tanácsa,+ mint Ahitófelé.” Ezt pedig maga Jehova parancsolta így,+ hogy meghiúsítsa Ahitófel tanácsát+ — noha jó volt az —,+ hogy veszedelmet hozzon+ Jehova Absolonra.

15 Húsai később így szólt Cádókhoz+ és Abjátárhoz, a papokhoz: „Ezt meg ezt tanácsolta Ahitófel Absolonnak és Izrael véneinek, és ezt meg ezt tanácsoltam jómagam. 16 Most tehát küldjetek el hamar Dávidhoz, és adjátok tudtára:+ »Ne maradj az éjjel a kietlen síkságon, hanem inkább kelj át,+ különben elnyelik+ a királyt és a vele levő egész népet.«”

17 Amikor Jonatán+ és Ahimaác+ az Én-Rógelnél+ álltak, egy szolgálóleány elment, és beszámolt nekik. Ők pedig elmentek, mert be kellett számolniuk Dávid királynak; ugyanis nem mutatkozhattak úgy, hogy bemennek a városba. 18 Egy ifjú azonban meglátta őket, és szólt Absolonnak. Elmentek hát ők ketten sietve, és Bahurimban+ betértek egy ember házába. Ennek volt az udvarán egy kút, és leereszkedtek abba. 19 Az asszony ezután fogott egy takarót, ráterítette a kút szájára, és ráöntött egy halom darált gabonát;+ és nem tudódott ki semmi. 20 Absolon szolgái pedig odamentek az asszonyhoz a házba, és megkérdezték: „Hol van Ahimaác és Jonatán?” Az asszony így felelt nekik: „Továbbmentek innen a vízhez.”+ Akkor folytatták a keresést, de nem találták meg őket,+ így hát visszatértek Jeruzsálembe.

21 Miután elmentek, ezek feljöttek a kútból, majd továbbmentek, és beszámoltak Dávid királynak. Ezt mondták Dávidnak: „Kerekedjetek föl, és gyorsan keljetek át a vízen, mert ezt meg ezt a tanácsot adta Ahitófel+ ellenetek.” 22 Dávid erre tüstént fölkerekedett, és a vele levő egész nép is. Átkeltek a Jordánon a reggel felvirradtáig,+ míg végül senki sem volt, aki ne kelt volna át a Jordánon.

23 Ahitófel pedig látva, hogy nem fogadták meg a tanácsát,+ megnyergelt egy szamarat, fölkerekedett, és elment a házába, a maga városába.+ Utasításokat adott a háznépének,+ aztán megfojtotta+ magát; így halt meg.+ El is temették+ ősatyái sírhelyén.

24 És Dávid Mahanaimba+ ért, Absolon pedig átkelt a Jordánon, és vele együtt Izrael emberei is mindnyájan. 25 Absolon Amasát+ tette meg Joáb+ helyett a sereg vezérének. Amasa egy olyan ember fia volt, akit úgy hívtak, hogy Itra+, az izraelita. Ez együtt hált Abigaillal+, Náhás leányával, Cérujának, Joáb anyjának a nővérével. 26 És Izrael meg Absolon Gileád földjén+ ütött tábort.

27 Történt pedig, hogy amikor Dávid megérkezett Mahanaimba, Sóbi, az Ammon+ fiainak Rabbájából+ való Náhás fia, és a Lo-Debárból való Mákir+, Ammiél+ fia, továbbá a Rógelimból+ való gileádi Barzillai+ 28 hoztak fekvőhelyeket, tálakat, fazekasedényeket, búzát, árpát, lisztet+, pörkölt gabonát+, lóbabot+, lencsét+ meg pörkölt gabonaszemet. 29 Mézet+, vajat+, juhokat és tehéntúrót is hoztak Dávidnak és a vele levő népnek eleségül,+ mert ezt mondták: „Éhes, fáradt és szomjas a nép a pusztában.”+