2Sámuel
6 Dávid aztán megint egybegyűjtötte Izrael minden válogatott emberét:+ harmincezer embert. 2 Akkor Dávid és a vele levő egész nép fölkerekedett, és elment Baálé-Júdába+, hogy felhozza onnan az igaz Isten ládáját+, amely egy névről, a seregek Jehovájának+ nevéről+ neveztetik, aki a kerubokon ül.+ 3 Csakhogy az igaz Isten ládáját föltették egy új szekérre,+ hogy úgy vigyék el Abinádáb házából,+ amely a dombon volt. Uzzah és Ahió,+ Abinádáb fiai vezették az új szekeret.
4 Elvitték hát Abinádáb házából, amely a dombon volt . . . az igaz Isten ládájával; Ahió pedig a láda előtt ment. 5 Dávid és Izrael egész háza ünnepelt Jehova színe előtt mindenféle borókafa hangszerrel, hárfákkal+, húros hangszerekkel+, tamburinokkal+, szisztrumokkal meg cintányérokkal+. 6 Idővel aztán eljutottak egészen Nákon szérűjéig. Uzzah+ akkor odanyúlt kezével az igaz Isten ládájához, és megfogta,+ mert a jószágok majdnem felborították. 7 Erre Jehova haragja+ fellángolt Uzzah ellen; az igaz Isten lesújtott rá+ ott a tiszteletlenségéért, ő pedig meghalt ott, az igaz Isten ládája mellett.+ 8 És Dávidot elöntötte a harag, amiért Jehova kitört Uzzah ellen, és annak a helynek Pérec-Uzzah lett a neve; így hívják mind a mai napig.+ 9 Dávid azon a napon megijedt Jehovától,+ és így szólt: „Hogyan fog eljutni hozzám Jehova ládája?”+ 10 És nem akarta Dávid elvinni magához Jehova ládáját, Dávid városába+. Ezért elvitette azt Dávid a gáti+ Obed-Edom+ házába.
11 Jehova ládája három hónapig maradt a gáti Obed-Edom házában; és Jehova áldása+ volt Obed-Edomon és egész háznépén.+ 12 Végül hírül vitték Dávid királynak: „Jehova megáldotta Obed-Edom házát és mindenét az igaz Isten ládája miatt.” Dávid akkor elment, és örvendezés közepette felvitte az igaz Isten ládáját Obed-Edom házából Dávid városába.+ 13 És történt, hogy mihelyt hat lépést tettek Jehova ládájának hordozói+, ő feláldozott egy bikát és egy hizlalt állatot.+
14 Dávid pedig teljes erővel forgott, úgy táncolt Jehova színe előtt, és mindeközben lenvászon efód+ övezte Dávidot. 15 Örömkiáltások+ és kürtszó+ mellett vitte fel Dávid és Izrael egész háza Jehova ládáját+. 16 Történt pedig, hogy amikor Jehova ládája megérkezett Dávid városába, Mikál+, Saul leánya letekintett az ablakból, és meglátta Dávid királyt, amint ugrándozik és forogva táncol Jehova színe előtt; és kezdett megvetést+ érezni iránta szívében+. 17 Bevitték hát Jehova ládáját, és a helyére tették abban a sátorban, amelyet Dávid állíttatott neki.+ Dávid ezután égő áldozatokat+ és közösségi áldozatokat+ ajánlott fel Jehova előtt. 18 Amikor Dávid végzett az égő áldozatok és a közösségi áldozatok bemutatásával, akkor megáldotta+ a népet a seregek Jehovájának+ nevében. 19 Ezenkívül kiosztott+ az egész népnek, Izrael egész sokaságának, mind a férfiaknak, mind a nőknek egy-egy karika formájú kenyeret, egy-egy datolyalepényt és egy-egy mazsolalepényt.+ Ezután az egész nép elment, mindenki a maga házába.
20 Dávid ekkor visszatért, hogy megáldja a háznépét,+ és Mikál+, Saul leánya kijött Dávid elé, majd ezt mondta: „Mily dicsőségessé tette magát ma Izrael királya,+ amikor e mai napon feltakarta magát szolgái rabszolgaleányainak szeme láttára, ahogy csak egy üresfejű takarja fel magát!”+ 21 Dávid erre így szólt Mikálhoz: „Jehova színe előtt volt ez, aki inkább engem választott, semmint apádat és egész háznépét, hogy engem rendeljen+ vezetőül Jehova népe, Izrael fölé, és én ünnepelni fogok Jehova színe előtt.+ 22 Még ennél is jelentéktelenebbé teszem magamat,+ és alábbvaló leszek a magam szemében; és elhatároztam, hogy a rabszolgaleányokkal, akiket említettél, velük fogom megdicsőíteni magamat.”+ 23 Ezért Mikálnak+, Saul leányának nem született gyermeke a halála napjáig.