1Királyok

2 És közeledtek a napok, amikor Dávidnak meg kellett halnia,+ így aztán megparancsolta fiának, Salamonnak: 2 „Én elmegyek immár minden földinek útján.+ Légy erős,+ és légy férfi!+ 3 Tégy eleget kötelezettségednek Jehova Istened iránt azzal, hogy az útjain jársz,+ megtartod rendeleteit, parancsolatait, bírói döntéseit+ és bizonyságait a Mózes törvényében megírtak szerint,+ hogy körültekintően cselekedj mindenben, amit teszel, és mindenütt, ahol csak megfordulsz; 4 hogy véghezvigye Jehova a szavát, amelyet rólam mondott:+ »Ha a fiaid+ ügyelni fognak útjukra, az igazságban+ járva+ színem előtt egész szívükkel+ és egész lelkükkel, akkor nem vész ki tőled a férfi, aki Izrael trónján üljön.«+

5 Magad is jól tudod, mit tett velem Joáb, Céruja fia+ azáltal, amit Izrael seregeinek két vezérével, Ábnerrel+, Nér fiával, és Amasával+, Jéter+ fiával cselekedett, amikor megölte őket, és háborús vért+ hozott a békeidőbe, és háborús vért tett a csípőjén levő övre, és a lábán levő sarura. 6 Cselekedj bölcsességed szerint,+ és ne engedd ősz haját békében alászállni+ a seolba.+

7 A gileádi Barzillai+ fiaival szerető-kedvességgel bánj, és azok között legyenek, akik asztalodnál esznek,+ mert ők is így közeledtek hozzám+, amikor testvéred, Absolon elől menekültem.+

8 Aztán itt van nálad a benjáminita Simei+, Gera fia Bahurimból.+ Ő volt az, aki fájdalmas átokkal átkozott+ engem azon a napon, amikor Mahanaimba+ mentem, és ő jött le elém a Jordánhoz,+ úgyhogy megesküdtem neki Jehovára: »Nem öllek meg karddal.«+ 9 Most pedig ne hagyd büntetlenül,+ hiszen bölcs+ ember vagy, és jól tudod, mit kell tenned vele. Vérrel bocsásd le ősz+ haját a seolba.”+

10 Akkor Dávid nyugodni tért ősatyáihoz,+ és eltemették őt Dávid városában+. 11 A napok, amelyeken Dávid uralkodott Izrael felett, negyven évet tettek ki.+ Hebronban+ hét évig+, és Jeruzsálemben harminchárom évig+ uralkodott.

12 Salamon pedig leült apjának, Dávidnak trónjára,+ és végül igen megszilárdult a királysága.+

13 Idővel Adónia, Haggit fia elment Salamon anyjához, Betsabéhoz+, ő pedig így szólt: „Békével jössz-e?”+ „Békével” — felelte, 14 majd ezt mondta: „Beszédem volna veled.” „Beszélj hát” — mondta.+ 15 Ő így folytatta: „Te is jól tudod, hogy engem illetett volna a királyság, és felém fordította arcát egész Izrael, hogy király legyek.+ De fordulat állt be, és a királyság a testvéremé lett, mert Jehovától lett az övé.+ 16 Most azért egyet kérek tőled. Ne utasítsd el arcomat.”+ Erre ezt mondta neki: „Beszélj.” 17 Ő így folytatta: „Kérlek, mondd meg Salamon királynak (hisz nem fogja elutasítani arcodat), hogy adja nekem feleségül a sunemi+ Abiságot+.” 18 Betsabé erre ezt mondta: „Jó, majd én beszélek a királlyal az érdekedben.”

19 Betsabé tehát bement Salamon királyhoz, hogy beszéljen vele Adónia+ érdekében. A király rögtön felkelt,+ elébe ment, és meghajolt előtte.+ Aztán leült a trónjára, és odatétetett egy trónt a király anyjának, hogy leüljön a jobbján+. 20 Betsabé akkor így szólt: „Egy kis kérésem van hozzád. Ne utasítsd el arcomat.” A király ezt mondta neki: „Add elő, anyám, mert nem utasítom el arcodat.” 21 Folytatta tehát: „Hadd kapja meg Adónia, a testvéred feleségül a sunemi Abiságot.” 22 Salamon király erre így válaszolt anyjának: „És miért kéred Adóniának a sunemi Abiságot? Kérd el neki mindjárt a királyságot is+ (hisz idősebb testvérem ő+), igen, neki, meg Abjátár+ papnak és Joábnak+, Céruja+ fiának!”

23 Salamon király ekkor megesküdött Jehovára: „Úgy bánjon velem Isten, sőt még rosszabbul,+ ha nem a saját lelke ellen szólta ezt Adónia!+ 24 Most tehát él Jehova,+ aki megszilárdított engem,+ és apámnak, Dávidnak a trónján enged ülnöm,+ és aki beszéde szerint+ házat készített nekem,+ hogy Adóniának ma meg kell halnia!”+ 25 Salamon király tüstént el is küldött Benája+, Jójada fia által, ő pedig rátámadott, és az meghalt.+

26 Abjátár+ paphoz pedig így szólt a király: „Eredj el Anatótba+, a földjeidre! Mert bizony halált érdemelsz,+ de ma nem adlak halálra, mert a legfőbb Úr, Jehova+ ládáját hordoztad apám, Dávid előtt,+ és mert te is nyomorúságot szenvedtél mindazon idő alatt, amikor apám nyomorúságot szenvedett.”+ 27 Salamon tehát eltávolította Abjátárt Jehova előtti papi szolgálatából, hogy beteljesítse Jehova szavát, amelyet Éli házára+ mondott ki Silóban+.

28 A hír eljutott Joábhoz+ is — Joáb egyébként Adónia felé hajlott, hogy őt kövesse+, noha azelőtt Absolont nem akarta követni+ —, és Joáb elmenekült Jehova sátrához+, és megragadta az oltár szarvait.+ 29 Salamon királynak akkor jelentették: „Joáb Jehova sátrához menekült, és íme, az oltár mellett van.” Salamon erre elküldte Benáját, Jójada fiát, és ezt mondta: „Menj, támadj rá!”+ 30 Benája el is ment Jehova sátrához, és ezt mondta Joábnak: „Így szól a király: »Gyere ki!«” De ő ezt mondta: „Nem! Mert itt+ fogok meghalni.” Benája erre választ vitt a királynak: „Ezt mondta Joáb, és ezt felelte nekem.” 31 A király akkor így szólt hozzá: „Tégy, ahogy mondta, és támadj rá. Temesd el, és távolítsd el rólam és apám házáról az ok nélkül kifolyt vért+, amelyet Joáb kiontott.+ 32 Jehova vissza fogja fordítani vérét a fejére,+ mert rátámadott két emberre, akik igazságosabbak és jobbak voltak nála,+ aztán megölte őket karddal apám, Dávid tudta nélkül,+ nevezetesen Ábnert+, Nér fiát, Izrael hadvezérét+, és Amasát+, Jéter fiát, Júda hadvezérét+. 33 Szálljon vissza vérük Joáb fejére és utódjainak fejére időtlen időkre,+ de Dávidnak+ és utódjainak, a házának és trónjának békéje lesz Jehovától időtlen időkig.”+ 34 Akkor Benája, Jójada fia fölment,+ rátámadott, és megölte őt.+ El is temették a saját házánál a pusztában. 35 Helyébe a király azután Benáját+, Jójada fiát állította a sereg fölé,+ Abjátár helyébe pedig Cádók papot állította a király.+

36 Végül a király hívatta Simeit+, és ezt mondta neki: „Építs magadnak házat Jeruzsálemben, ott lakjál, és ki ne menj onnan se ide, se oda. 37 Amely napon kimész, és átmész a Kidron völgyén*+, bizony tudd meg, hogy meg kell halnod.+ A te fejeden lesz véred.”+ 38 Simei erre így szólt a királyhoz: „Helyes beszéd ez. Ahogy uram, a király szólt, úgy fog cselekedni a te szolgád.” És Simei hosszú napokon át ott lakott Jeruzsálemben.

39 Történt pedig három év múltán, hogy Simei két rabszolgája+ elszökött Ákishoz+, Maáka fiához, Gát királyához.+ Akkor hírül vitték Simeinek: „Íme, rabszolgáid Gátban vannak.” 40 Simei nyomban fölkerekedett, megnyergelte szamarát, és elment Gátba, Ákishoz, hogy megkeresse a rabszolgáit; így elment Simei, és elhozta a rabszolgáit Gátból. 41 Ekkor jelentették Salamonnak: „Simei kiment Jeruzsálemből Gátba, és visszatért.” 42 A király erre hívatta+ Simeit, és így szólt hozzá: „Nemde megeskettelek Jehovára, hogy figyelmeztesselek,+ mondván: »Amely napon kimész, és amikor elmész ide vagy oda, bizony tudd meg, hogy meg kell halnod«, és nemde azt mondtad nekem: »Helyes beszéd az, amelyet hallottam.«+ 43 Akkor miért nem tartottad magad a Jehova előtt tett eskühöz+ és a parancsolathoz, amelyre ünnepélyesen köteleztelek?”+ 44 Aztán ezt mondta a király Simeinek: „Bizony tudod te mindazt a rosszat, amelyről jól tudja szíved, hogy megtetted apámmal, Dáviddal.+ Jehova vissza fogja fordítani fejedre a rosszat, amelyet okoztál.+ 45 Salamon király azonban áldott lesz,+ és Dávid trónja szilárd lesz Jehova előtt mindörökké.”+ 46 A király ezután parancsot adott Benájának, Jójada fiának, ő pedig kiment, rátámadott, és az meghalt.+

És a királyság megszilárdult Salamon kezében.+