1Királyok
8 Akkor Salamon+ egybegyűjtötte+ Izrael véneit+, Izrael fiainak minden törzsfőjét+, atyai fejedelmeiket+ Salamon királyhoz Jeruzsálembe, hogy fölvigyék Jehova szövetségének a ládáját+ Dávid városából+, vagyis Sionból+. 2 Egybegyűlt hát Izrael minden embere Salamon királyhoz az ünnep idején,+ etánim holdhónapban, vagyis a hetedik hónapban.+ 3 Eljöttek Izrael vénei mindnyájan, és a papok fölvették+ a ládát+, 4 aztán fölvitték Jehova ládáját és a találkozás+ sátorát+ és mindazokat a szent eszközöket, amelyek a sátorban voltak. A papok és a léviták+ fölvitték ezeket.+ 5 Salamon király és vele együtt Izrael egész közössége, azok, akik a megállapodás szerint összegyűltek hozzá, ott voltak a láda előtt. Juhokat és marhákat áldoztak,+ olyan sokat, hogy nem is lehetett számba venni vagy megszámlálni.+
6 A papok akkor bevitték Jehova szövetségének ládáját+ a helyére,+ a ház legbelső helyiségébe, a szentek szentjébe, a kerubok+ szárnyai alá.
7 A kerubok ugyanis kiterjesztették szárnyaikat a fölött a hely fölött, ahol a láda volt, úgyhogy felülről befedték a kerubok a ládát és annak rúdjait.+ 8 A rudak+ azonban hosszúak voltak, így a rudak végét látni lehetett a legbelső helyiség előtti szenthelyről, de kívülről nem látszottak. Mind a mai napig ott vannak.+ 9 Semmi nem volt a ládában, csak a két kőtábla+, amelyet Mózes tett bele+ a Hórebnél, amikor Jehova szövetséget kötött+ Izrael fiaival az Egyiptom földjéről való kijövetelük idején.+
10 Történt pedig, hogy amikor a papok kijöttek a szent helyről, a felhő+ betöltötte Jehova házát. 11 A papok+ a felhő miatt nem tudtak ott állni, hogy végezzék szolgálatukat,+ mert Jehova dicsősége+ betöltötte Jehova házát.+ 12 Salamon ekkor így szólt: „Maga Jehova mondta, hogy a sűrű homályban kíván lakni.+ 13 Sikeresen fölépítettem neked egy házat fenséges lakóhelyül,+ szilárd helyet,+ hogy ott lakozz időtlen időkig.”+
14 A király akkor arccal a nép felé fordult, megáldotta+ Izrael egész gyülekezetét, és közben Izrael egész gyülekezete állt. 15 És így szólt: „Áldott Jehova,+ Izrael Istene, aki saját szájával beszélt apámhoz, Dávidhoz+, és saját keze által teljesítette,+ ezt mondva: 16 »Attól a naptól fogva, hogy kihoztam népemet, Izraelt Egyiptomból, Izrael egyik törzséből sem választottam+ várost, hogy házat+ építsenek ott, és ott maradjon a nevem+; ám kiválasztom Dávidot népem, Izrael fölé.«+ 17 Apámnak, Dávidnak szíve vágya volt, hogy házat építsen Jehova, Izrael Istene nevének.+ 18 Jehova azonban ezt mondta apámnak, Dávidnak: »Mivel szíved vágya volt, hogy házat építs nevemnek, jót cselekedtél, hiszen szíved vágya volt.+ 19 Csakhogy nem te fogod megépíteni a házat, hanem a fiad, aki ágyékodból származik. Ő építi meg a házat nevemnek.«+ 20 Jehova valóra váltotta kimondott szavát+, hogy apámnak, Dávidnak a helyébe lépjek, és Izrael trónján üljek,+ amint megmondta Jehova, és megépítsem a házat Jehova, Izrael Istene nevének,+ 21 és helyet készítsek ott a ládának, ahol Jehova szövetsége+ van, amelyet ősatyáinkkal kötött, amikor kihozta őket Egyiptom földjéről.”
22 És Salamon odaállt Jehova oltára+ elé, Izrael egész gyülekezete előtt, és kitárta kezeit az egek felé.+ 23 Azután így szólt: „Ó, Jehova, Izrael Istene!+ Nincs hozzád fogható Isten+ sem fenn az egekben, sem lenn a földön, aki megtartod a szövetséget és a szerető-kedvességet+ szolgáid iránt+, akik teljes szívükkel színed előtt járnak;+ 24 aki beváltottad szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak, amit ígértél neki: saját száddal ígérted meg, és saját kezeddel teljesítetted, amint a mai napon is van.+ 25 Most pedig, ó, Jehova, Izrael Istene, váltsd be szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak, amit megígértél neki, ezt mondva: »Nem vész ki tőled a férfi színem elől, aki Izrael trónján üljön,+ feltéve, hogy fiaid ügyelni fognak útjukra azzal, hogy színem előtt járnak, mint ahogy te is színem előtt jártál.« 26 Most tehát, ó, Izrael Istene, kérlek, legyen megbízható az ígéreted,+ amelyet szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak tettél.
27 De vajon csakugyan a földön lakozik Isten?+ Íme, az egek,+ igen, az egeknek egei+ sem tudnak befogadni téged;+ hát mennyivel kevésbé ez a ház,+ amelyet én építettem! 28 Fordulj hát szolgád imája+ felé, és kegyedért való könyörgése felé,+ ó, Jehova Istenem, hogy meghallgasd az esdeklő kiáltást, és az imát, amellyel színed előtt imádkozik ma a te szolgád;+ 29 hogy éjjel-nappal nyitva tartsd a szemed+ e ház fölött, a hely fölött, amelyről azt mondtad: »Ott lesz az én nevem«,+ hogy meghallgasd az imát, amellyel e felé a hely felé fordulva imádkozik a te szolgád.+ 30 Hallgasd meg szolgádnak és népednek, Izraelnek a kegyedért való könyörgését+, amellyel e felé a hely felé fordulva imádkozik. Halld meg lakhelyeden, az egekben.+ Halld meg, és bocsáss meg!+
31 Ha vétkezik valamelyik ember az embertársa ellen,+ az pedig átok terhével járó esküre kötelezi, hogy kitegye őt az átoknak,+ és ő az átok terhe alatt eljön oltárod elé ebben a házban, 32 akkor te halld meg az egekből, és cselekedj. Ítéld meg szolgáidat azzal, hogy gonosznak jelented ki a gonoszt, saját fejére hárítva útját,+ és igazságosnak jelented ki az igazságost,+ megjutalmazva őt igazságossága szerint.+
33 Ha néped, Izrael vereséget szenved az ellenségtől,+ mert folyton vétkezett ellened,+ de hozzád tér+, és magasztalja nevedet,+ imádkozik+ és kegyedért könyörög hozzád ebben a házban,+ 34 akkor te halld meg az egekből, és bocsásd meg néped, Izrael bűnét,+ és hozd vissza+ őket a földre, amelyet ősatyáiknak adtál.+
35 Ha bezárul az ég, és nincs eső,+ mert folyton vétkeztek+ ellened, de imádkoznak e felé a hely felé fordulva,+ magasztalják a nevedet, és megtérnek bűnükből, mert sanyargattad őket,+ 36 akkor te halld meg az egekből, és bocsásd meg szolgáidnak, igen, népednek, Izraelnek a bűnét, mert te megtanítod+ őket a jó útra, amelyen járniuk kell;+ adj esőt+ földedre, amelyet örökségül adtál népednek.
37 Ha éhínség+ tör ki az országban, ha járványos betegség+ lesz, ha perzselő hőség, üszög+, sáskák+, csótányok+ támadnak, ha ellenségük ostrom alá veszi őket kapuik földjén — bármi csapás, bármi betegség legyen is —, 38 bármilyen imát+ mondjon is, bármilyen kéréssel könyörögjön+ is kegyedért egy ember vagy a te egész néped, Izrael,+ mert mindegyikük ismeri a szívét ért csapást,+ és bizony kitárják kezeiket e ház felé,+ 39 akkor te halld meg az egekből,+ szilárd lakhelyedről,+ és bocsáss meg+! Cselekedj,+ és fizess meg kinek-kinek minden útja szerint,+ mert ismered a szívét+ (mert egyedül te ismered jól az emberek minden fiának szívét+); 40 hogy féljenek+ téged minden napon, amíg csak élnek annak a földnek a színén, amelyet ősatyáinknak adtál.+
41 Az idegent is,+ aki nem tartozik népedhez, Izraelhez, és aki eljön messze földről a neved miatt+ 42 (mert hallani fognak nagy nevedről,+ erős kezedről+ és kinyújtott karodról), és eljön, és imádkozik e ház felé fordulva,+ 43 őt is hallgasd meg az egekből, szilárd lakhelyedről,+ és tedd meg mindazt, amiért hozzád kiált az idegen;+ hogy a föld összes népe megismerje nevedet,+ hogy ugyanúgy féljenek téged, ahogy néped, Izrael, és megtudják, hogy a te nevedet viseli ez a ház, amelyet építettem.+
44 Ha néped hadba vonul+ ellensége ellen az úton, amelyen elküldöd,+ és imádkozik+ Jehovához a város felé fordulva, amelyet választottál,+ és a ház felé fordulva, amelyet nevednek építettem,+ 45 akkor halld meg az egekből imáját és kegyedért való könyörgését, és szolgáltass neki igazságot.+
46 Ha vétkeznek ellened+ (mert nincs ember, aki ne vétkezne+), és bizony haragra gerjedsz miattuk, és kiszolgáltatod őket az ellenségnek, és foglyul ejtőik fogságba viszik őket az ellenség földjére, messzire vagy közelre,+ 47 de észhez térnek azon a földön, ahova fogságba vitték őket,+ és megtérnek,+ és kegyedért könyörögnek hozzád+ foglyul ejtőik földjén,+ ezt mondva: »Vétkeztünk+, hibáztunk+ és gonoszul cselekedtünk«,+ 48 és valóban visszatérnek hozzád teljes szívükkel,+ teljes lelkükkel ellenségeik földjén, akik fogságba vitték őket, és imádkoznak hozzád földjük felé fordulva, amelyet ősatyáiknak adtál, a város felé fordulva, amelyet kiválasztottál, és a ház felé fordulva, amelyet nevednek építettem,+ 49 akkor halld meg az egekből, szilárd lakhelyedről+ imájukat és kegyedért való könyörgésüket, és szolgáltass nekik igazságot.+ 50 Bocsáss meg+ népednek, amely vétkezett ellened,+ és bocsásd meg minden törvényszegését,+ amelyet elkövetett ellened.+ Tedd őket szánalmat érdemlővé+ foglyul ejtőik előtt, és szánják meg őket 51 (hiszen a te néped és a te örökséged ők,+ akiket kihoztál Egyiptomból,+ a vaskemence+ belsejéből), 52 hogy szemeid nyitva legyenek, figyelve a te szolgád kérésére és néped, Izrael kérésére,+ amellyel kegyedért könyörögnek, meghallgatva őket mindenben, amiért hozzád kiáltanak.+ 53 Mert te különítetted el őket örökségedül a föld minden népe közül,+ amint megmondtad szolgád, Mózes által,+ amikor kihoztad ősatyáinkat Egyiptomból, ó, legfőbb Úr, Jehova!”
54 És történt, hogy amikor Salamon elmondta Jehovának mindezt az imát és a kegyéért való könyörgést, fölkelt Jehova oltára elől, térdelő helyzetéből,+ amelyben az egek felé tárta kezeit.+ 55 Fölállt,+ majd fennhangon megáldotta+ Izrael egész gyülekezetét, így szólva: 56 „Áldott legyen Jehova,+ aki nyugvóhelyet adott népének, Izraelnek, egészen úgy, ahogy ígérte!+ Egyetlen szó sem hiúsult meg+ minden jó ígéretéből, amelyet szolgája, Mózes által tett.+ 57 Legyen velünk Jehova Istenünk,+ mint ahogy ősatyáinkkal volt!+ Ne távozzon el tőlünk, és ne hagyjon el minket,+ 58 hanem hajtsa magához szívünket,+ hogy járjunk minden útján,+ és megtartsuk parancsolatait+, rendelkezéseit+ és bírói döntéseit+, amelyeket parancsként adott ősatyáinknak. 59 Ezek a szavaim pedig, amelyekkel kegyért könyörögtem Jehova előtt, legyenek közel+ Jehova Istenünkhöz éjjel-nappal, hogy igazságot szolgáltasson szolgájának és igazságot népének, Izraelnek nap nap után+ a szükségnek megfelelően; 60 hadd tudja meg a föld minden népe,+ hogy Jehova az igaz Isten!+ Nincs másik.+ 61 Legyen a szívetek teljes+ Jehova Istenünk iránt, azáltal hogy rendelkezései szerint jártok, és megtartjátok parancsolatait, mint a mai napon.”
62 Ekkor a király és vele együtt az egész Izrael nagy áldozatot ajánlott fel Jehova előtt.+ 63 Salamon közösségi áldozatokat+ ajánlott fel, amelyeket fel kellett ajánlania Jehovának, huszonkétezer marhát, százhúszezer juhot,+ hogy a király és Izrael minden fia felavassa+ Jehova házát. 64 Azon a napon a királynak föl kellett szentelnie a Jehova háza előtti udvar középső részét,+ mert ott kellett bemutatnia az égő áldozatot, a gabonafelajánlást és a közösségi áldozatok kövérjét; a Jehova színe előtt levő rézoltár+ ugyanis túl kicsi volt ahhoz, hogy befogadja az égő áldozatot, a gabonafelajánlást és a közösségi áldozatok kövérjét+. 65 Salamon akkor megtartotta az ünnepet,+ és vele együtt egész Izrael, egy nagy gyülekezet+ Hamát szélétől+ egészen az Egyiptom-völgyig*+, Jehova Istenünk előtt, hét napig és újabb hét napig:+ tizennégy napig. 66 A nyolcadik napon elbocsátotta a népet.+ Azok pedig áldották a királyt, és elmentek otthonaikba örvendezéssel+ és vidám szívvel+ mindazon jó miatt+, amit Jehova tett szolgájáért, Dávidért és népéért, Izraelért.