1Krónikák

13 És Dávid tanácsot tartott az ezrek és a százak elöljáróival és minden vezetővel,+ 2 majd így szólt Dávid Izrael egész gyülekezetéhez: „Ha jónak látjátok és elfogadható a mi Istenünk, Jehova előtt, küldjünk el többi testvérünkhöz Izrael valamennyi vidékére,+ és a papokhoz+ meg a lévitákhoz+ is városaikba+ és azok legelőire, hogy gyűljenek egybe hozzánk. 3 És hozzuk át magunkhoz a mi Istenünk ládáját+.” Ugyanis nem törődtek azzal Saul napjaiban.+ 4 Erre az egész gyülekezet azt mondta, hogy így kell tenni, mert helyesnek látszott ez az egész nép szemében.+ 5 Dávid tehát egybegyűjtötte+ az egész Izraelt az Egyiptom-folyótól+ egészen Hamát széléig+, hogy elhozzák az igaz Isten ládáját+ Kirját-Jeárimból+.

6 Akkor Dávid és egész Izrael fölvonult Baálába+, Kirját-Jeárimba, amely Júdához tartozik, hogy felhozzák onnan az igaz Istennek, a kerubokon ülő Jehovának ládáját,+ amely az ő nevéről neveztetik. 7 Csakhogy az igaz Isten ládáját föltették egy új szekérre+, Abinádáb házából; Uzzah és Ahió+ vezették a szekeret. 8 Dávid és az egész Izrael pedig teljes erejéből ünnepelt+ az igaz Isten színe előtt; énekekkel+, hárfákkal+, húros hangszerekkel+, tamburinokkal+, cintányérokkal meg trombitákkal+. 9 Idővel aztán eljutottak egészen Kidon+ szérűjéig. Uzzah akkor kinyújtotta a kezét, hogy megfogja a ládát,+ mert a bikák majdnem felborították. 10 Jehova haragja ekkor fellángolt Uzzah ellen, úgyhogy lesújtott rá, mert kinyújtotta kezét a ládára.+ És ott halt meg Isten színe előtt.+ 11 Dávidot pedig elöntötte a harag,+ mivelhogy Jehova kitört Uzzah ellen; és annak a helynek Pérec-Uzzah lett a neve; így hívják mind a mai napig.

12 Dávid azon a napon megijedt az igaz Istentől,+ és így szólt: „Hogyan vigyem el magamhoz az igaz Isten ládáját?”+ 13 És nem vitte el Dávid magához a ládát Dávid városába, hanem elvitte azt a gáti+ Obed-Edom+ házába. 14 Az igaz Isten ládája Obed-Edom háznépénél maradt, az ő házában három hónapig;+ és Jehova áldása+ volt Obed-Edom háznépén és mindenén.