1Krónikák
16 Így hát bevitték az igaz Isten ládáját,+ és elhelyezték abban a sátorban, amelyet Dávid állíttatott neki;+ aztán égő felajánlásokat és közösségi áldozatokat mutattak be az igaz Isten előtt.+ 2 Amikor Dávid végzett az égő felajánlás+ és a közösségi áldozatok+ bemutatásával, megáldotta+ a népet Jehova nevében.+ 3 Ezenkívül kiosztott+ minden izraelitának, mind a férfiaknak, mind a nőknek egy-egy kerek cipót, egy-egy datolyalepényt és egy-egy mazsolalepényt. 4 Aztán lévitákat+ állított Jehova ládája elé szolgákul+, hogy emlékezetbe+ idézzék Jehovát, Izrael Istenét, hálát+ adjanak neki, és dicsérjék+; 5 Asáf+ volt a fő, második őutána Zakariás, továbbá Jeiél, Semirámót, Jéhiel, Mattitja, Eliáb, Benája, Obed-Edom és Jeiél+, húros hangszerekkel meg hárfákkal+; Asáf+ cintányérokkal zengedezett+, 6 Benája és Jaháziel papok pedig a trombitákkal+ szüntelen az igaz Isten szövetségének ládája előtt.
7 Akkor, azon a napon ajánlott+ Dávid először hálaéneket+ Jehovának Asáf+ és a testvérei által:
8 „Adjatok hálát Jehovának,+ hívjátok segítségül a nevét!+
Ismertessétek meg tetteit a népek között!+
12 Emlékezzetek csodálatos tetteire,+ melyeket véghezvitt,
Csodáira és szájának bírói döntéseire,+
13 Ó, szolgájának+, Izraelnek utódjai,
Jákob fiai, az ő választottjai+!
14 Ő Jehova, a mi Istenünk;+ az egész földre kihatnak bírói döntései+.
15 Emlékezzetek szövetségére időtlen időkig,+
A szóra, melyet parancsolt, ezer nemzedékig;+
16 Ábrahámmal kötötte ezt a szövetséget,+
És Izsáknak adta esküjét.+
17 Megőrizte az esküt mint rendelkezést Jákobnak,+
Mint időtlen időkig tartó szövetséget Izraelnek,+
18 Ezt mondva: »Neked adom Kánaán földjét+
Mint a ti örökrészeteket+.«
21 Nem engedte meg, hogy bárki is kárt okozzon nekik,+
Sőt, királyokat feddett meg miattuk,+
22 Így szólva: »Ne nyúljatok felkentjeimhez,
És ne bántsátok prófétáimat!«+
24 Beszéljétek el a nemzetek között dicsőségét,
Minden nép között az ő csodálatos tetteit.
28 Adjátok meg Jehovának, ó, népek családjai,
Adjátok meg Jehovának a dicsőséget, övé legyen az erő!+
29 Adjátok meg Jehovának neve dicsőségét,+
Vigyetek ajándékot, és járuljatok eléje.+
Hajoljatok meg Jehova előtt szent ékességben.+
30 Gyötrődjetek miatta mindnyájan, ti föld lakói!
A termékeny föld is szilárdan áll:
Soha meg nem inog.+
31 Örüljenek az egek, és vigadjon a föld!+
Mondják el a nemzetek között: »Maga Jehova lett a király!«+
35 És mondjátok: »Ments meg bennünket, ó, megmentésünk Istene,+
Gyűjts egybe minket, és szabadíts meg a nemzetektől,+
Hogy hálával illessük szent nevedet,+ és ujjongva szóljuk dicséretedet!+
36 Áldott legyen Jehova, Izrael Istene időtlen időktől fogva időtlen időkig!«”+
És az egész nép ezt mondta: „Ámen!”, és dicsérték Jehovát.+
37 Ő pedig otthagyta Jehova szövetségének ládája előtt Asáfot+ és testvéreit, hogy a láda előtt szolgáljanak+ szüntelen, a napi teendők szerint;+ 38 továbbá Obed-Edomot és testvéreit, hatvannyolc embert, és Obed-Edomot, Jedutun fiát, és Hósát mint kapuőröket; 39 Cádók+ papot és testvéreit, a papokat Jehova hajléka előtt a gibeoni+ magaslaton, 40 hogy égő felajánlásokat mutassanak be szüntelen Jehovának az égő felajánlás oltárán, reggel és este, pontosan úgy, ahogy meg van írva Jehova törvényében, melyet parancsként adott Izraelnek;+ 41 velük volt Hémán+, Jedutun és a többi kiválasztott ember, akiket név szerint jelöltek ki,+ hogy hálát adjanak Jehovának,+ mert „időtlen időkig tart az ő szerető-kedvessége”;+ 42 velük volt Hémán+ és Jedutun+, hogy megszólaltassák a trombitákat+, a cintányérokat és az igaz Isten énekének kísérő hangszereit; Jedutun fiai+ pedig a kapunál voltak. 43 És elment az egész nép, ki-ki a maga házába.+ Dávid pedig visszatért, hogy megáldja a saját házát.