1Krónikák
22 Akkor Dávid ezt mondta: „Ez Jehovának, az igaz Istennek háza+, és égő felajánlás oltára+ ez Izrael számára.”
2 Meg is parancsolta Dávid, hogy gyűjtsék egybe az Izrael földjén levő jövevényeket+, aztán kőfejtőkké+ tette őket, hogy kőtömböket+ fejtsenek az igaz Isten házának építéséhez. 3 Igen sok vasat készített elő Dávid a kapuk ajtóira való szögeknek és a kapcsoknak, és rezet is mérhetetlenül sokat,+ 4 és megszámlálhatatlanul sok cédrusfát+ is, mert rengeteg cédrusfát hoztak a szidóniak+ és a tírusziak+ Dávidnak. 5 Dávid ugyanis ezt mondta: „Salamon fiam fiatal és tapasztalatlan,+ a Jehovának építendő háznak pedig fölöttébb fenségesnek kell lennie,+ szépségéről+ híresnek minden országban. Hadd készítsem hát elő neki, ami kell.” Így tehát igen nagy előkészületeket tett Dávid a halála előtt.+
6 És elhívta fiát, Salamont, hogy megparancsolja neki, hogy építsen házat Jehovának, Izrael Istenének. 7 Így szólt Dávid a fiához, Salamonhoz: „Szívem vágya+ volt, hogy házat építsek Jehova Istenem nevének+, 8 de Jehova ilyen szózatot intézett ellenem: »Sok vért ontottál,+ és nagy háborúkat vívtál.+ Nem fogsz házat építeni nevemnek,+ mert rengeteg vért ontottál a földre színem előtt. 9 Íme, fiad+ születik. Ő a nyugalom embere lesz, én pedig nyugalmat adok majd neki az ellenségeitől mindenfelől;+ mert Salamon+ lesz a neve, és békét+ és nyugodalmat adok Izraelnek az ő napjaiban. 10 Ő fog a nevemnek házat építeni;+ ő a fiammá lesz,+ én pedig atyjává leszek.+ És megszilárdítom királyságának trónját Izrael felett, időtlen időkre.«+
11 Most pedig, fiam, legyen veled Jehova! Légy sikeres, és építsd föl Jehova Istened házát, amiképpen megmondta felőled.+ 12 Csak adja meg neked Jehova, hogy értelmes légy és megértsd a dolgokat,+ és adjon neked parancsolatot Izrael felől, igen, hogy megtartsd Jehovának, a te Istenednek törvényét.+ 13 Akkor leszel sikeres+, ha ügyelsz azoknak a rendelkezéseknek+ és bírói döntéseknek+ a betartására, amelyeket Jehova parancsolt meg Mózesnek Izrael felől.+ Légy bátor és erős!+ Ne félj,+ és ne rettegj!+ 14 Íme, nyomorúságom+ idején előkészítettem Jehova házához százezer talentum aranyat+ és egymillió talentum ezüstöt; a réz+ és a vas+ meg sem mérhető, mert oly sok van belőle; fát és követ is készítettem elő, de azokhoz még hozzá fogsz tenni. 15 Sok munkás lesz veled, kőfejtők, kő-+ és faművesek, és mindenféle mesterember+ a legkülönfélébb munkákban. 16 Az aranynak, ezüstnek, réznek és vasnak se szeri, se száma.+ Kelj föl, és cselekedj+, és legyen veled Jehova!”+
17 És Dávid megparancsolta Izrael minden fejedelmének, hogy segítsék a fiát, Salamont: 18 „Nemde veletek van Jehova,+ a ti Istenetek? Nemde nyugalmat adott nektek mindenfelől?+ Hiszen kezembe adta e föld lakóit, és meghódolt a föld Jehova előtt+ és népe előtt. 19 Most tehát szíveteket, lelketeket+ arra fordítsátok, hogy keressétek Jehovát,+ a ti Isteneteket, és keljetek föl, építsétek meg+ Jehovának, az igaz Istennek szentélyét+, hogy bevigyük Jehova szövetségének ládáját+ és az igaz Isten szent eszközeit a Jehova nevének+ épített házba.”