2Krónikák

34 Nyolcéves+ volt Jósiás+, amikor uralkodni kezdett, és harmincegy évig uralkodott Jeruzsálemben.+ 2 Azt tette, ami helyes Jehova szemében,+ és ősatyjának, Dávidnak az útjain járt.+ Nem tért el sem jobbra, sem balra.+

3 Uralkodásának nyolcadik évében, amikor még gyermek+ volt, keresni+ kezdte ősatyjának, Dávidnak Istenét, és a tizenkettedik évben hozzáfogott, hogy megtisztítsa+ Júdát és Jeruzsálemet a magaslatoktól+, a szent rudaktól+, a faragott képmásoktól+ és az öntött szobroktól. 4 A Baálok+ oltárait+ is lerombolták a jelenlétében, a felül levő füstölőszertartókat+ pedig levágta róluk; a szent rudakat+, a faragott képmásokat+ meg az öntött szobrokat darabokra törte és porrá zúzta,+ azt pedig elhintette azoknak a sírhelyeire, akik ezeknek áldoztak.+ 5 A papok csontjait+ elégette az oltáraikon.+ Így tisztította meg Júdát és Jeruzsálemet.

6 Manassé+, Efraim+ és Simeon városaiban is, egészen Naftaliig, azoknak romos helyein körös-körül, 7 lerombolta az oltárokat+ és a szent rudakat+, a faragott képmásokat+ pedig összetörte és porrá zúzta;+ az összes füstölőszertartót+ kivágta Izrael egész földjén, aztán visszatért Jeruzsálembe.

8 Uralkodásának tizennyolcadik+ évében, amikor már megtisztította az országot és a házat, elküldte Sáfánt+, Acália fiát, és Maáséját, a város vezetőjét, továbbá Jóahot, Joakház fiát, az emlékírót, hogy javítsák ki+ Jehovának, az ő Istenének házát. 9 Elmentek Hilkija+ főpaphoz, és odaadták az Isten házába hozott pénzt, amit a léviták, az ajtónállók+ gyűjtöttek Manassé+ és Efraim+ kezéből, meg Izrael összes többi részétől,+ és egész Júdától, Benjámintól és Jeruzsálem lakóitól. 10 Ezután a Jehova háza fölé kinevezett munkavégzőknek a kezébe adták, a Jehova házában tevékenykedő munkavégzők pedig felhasználták azt a ház kijavítására és rendbehozatalára.+ 11 Odaadták hát a mestereknek meg az építőknek,+ hogy vegyenek faragott követ+ és épületfát rögzítőknek, és lássák el gerendákkal a házakat, melyeket Júda királyai hagytak tönkremenni.+

12 Az emberek hűségesen+ végezték a munkát. Felettesüknek volt kinevezve Jahát és Abdiás, a Mérári+ fiai közül való léviták, továbbá Zakariás és Mesullám a kehátiták+ fiai közül, hogy felvigyázókként tevékenykedjenek. A léviták, akik közül mindenki jól értett az éneket kísérő hangszerekhez,+ 13 a teherhordók+ felett álltak, és felvigyázói+ voltak az összes munkavégzőnek a különböző szolgálatokban; és a léviták+ közül választottak titkárokat+, tisztviselőket és kapuőröket+.

14 Éppen kivitték a Jehova házába hozott pénzt+, amikor is Hilkija+ pap megtalálta Jehova törvényének+ könyvét+, amely Mózes keze által adatott.+ 15 Hilkija megszólalt, és ezt mondta Sáfánnak+, a titkárnak: „Megtaláltam a törvény könyvét Jehova házában!” Azzal Hilkija odaadta a könyvet Sáfánnak. 16 Sáfán ezután elvitte a könyvet a királynak, és még jelentést is tett a királynak, ezt mondva: „Szolgáid megteszik mindazt, amit a kezükre bíztak. 17 Kiöntik a pénzt, ami Jehova házában találtatik, és odaadják a kinevezett férfiak kezébe, illetve a munkavégzők kezébe.”+ 18 Akkor Sáfán, a titkár jelentette a királynak: „Van egy könyv+, amelyet Hilkija pap adott nekem.”+ És Sáfán olvasni kezdett belőle a király előtt.+

19 Történt pedig, hogy amint a király meghallotta a törvény szavait, megszaggatta a ruháit.+ 20 A király ekkor megparancsolta Hilkijának+ és Ahikámnak+, Sáfán fiának, meg Abdonnak, Mika fiának, és Sáfánnak+, a titkárnak+, továbbá Asájának+, a király szolgájának: 21 „Menjetek, kérdezzétek meg+ Jehovát értem+ és azért, ami megmaradt még Izraelben és Júdában, a megtalált könyv+ szavai felől, mert nagy Jehovának a dühe+, amely ránk fog zúdulni amiatt, hogy ősatyáink nem tartották meg Jehova szavát, hogy mindenben aszerint cselekedtek volna, ami meg van írva ebben a könyvben.”+

22 El is ment Hilkija a király által megjelölt személyekkel Hulda prófétanőhöz+, aki annak a Sallumnak volt a felesége, aki a ruhákra+ felügyelt; ez Harhás fiának, Tikvának volt a fia. Hulda Jeruzsálemben, a második városrészben lakott.+ Ekképpen beszéltek hát hozzá, 23 ő pedig ezt mondta nekik:

„Így szól Jehova, Izrael Istene: »Mondjátok meg annak a férfinak, aki hozzám küldött benneteket: 24 ,Így szól Jehova: „Íme, veszedelmet+ hozok erre a helyre és lakóira,+ mindazokat az átkokat+, amelyek meg vannak írva a könyvben, amelyet felolvastak Júda királya előtt,+ 25 mert elhagytak engem,+ és más isteneknek kezdtek áldozati füstöt füstölögtetni,+ hogy bosszantsanak+ kezük minden cselekedetével,+ és hogy dühöm+ rázúduljon erre a helyre, és ki ne aludjon.”’+ 26 Júda királyához, aki azért küld benneteket, hogy megkérdezzétek Jehovát, így szóljatok: ,Ezt mondja Jehova, Izrael Istene:+ „Ami azokat a szavakat+ illeti, amelyeket hallottál, 27 mivel szíved+ lágy volt, úgyhogy megaláztad+ magad Isten előtt, amikor meghallottad szavait erre a helyre és lakóira vonatkozóan, és megalázkodtál előttem, megszaggattad+ ruháidat, és sírtál előttem, én is meghallgattalak+; ez Jehova kijelentése.+ 28 Íme, ősatyáidhoz gyűjtelek, és békében+ kerülsz temetőhelyedre, és nem látják meg szemeid mindazt a veszedelmet,+ amelyet elhozok erre a helyre és lakóira.”’«”

Ezek után megvitték a királynak a választ.+ 29 A király pedig elküldött, és egybegyűjtötte Júda és Jeruzsálem valamennyi vénjét.+ 30 Akkor a király fölment Jehova házába+ Júda minden emberével, Jeruzsálem lakóival, a papokkal, a lévitákkal és az egész néppel, kicsinyekkel, nagyokkal, és a fülük hallatára olvasni+ kezdte a szövetség könyvének minden szavát, amelyet Jehova házában találtak.+ 31 A király a helyén állt,+ és Jehova színe előtt megkötötte a szövetséget+, hogy követni fogja Jehovát, megtartja a parancsolatait+, bizonyságait+ és rendelkezéseit+ teljes szívéből+, teljes lelkéből+, hogy teljesítse+ a szövetség szavait, amelyek megírattak ebben a könyvben+. 32 Elfogadtatta azt mindazokkal is, akik Jeruzsálemben és Benjáminban voltak. És Jeruzsálem lakói Istennek, ősatyáik Istenének a szövetsége szerint cselekedtek.+ 33 Ezután Jósiás eltávolította az összes utálatosságot+ Izrael fiainak minden vidékéről,+ és szolgálatra indított mindenkit, aki Izraelben volt, hogy szolgálják Jehovát, az ő Istenüket. Az ő napjaiban soha nem is tértek el Jehovának, ősatyáik Istenének+ a követésétől.