Nehémiás

9 Ugyanennek a hónapnak+ a huszonnegyedik napján Izrael fiai egybegyűltek böjtölve+, zsákruhában+, és porral+ a fejükön. 2 És Izrael magva elkülönítette+ magát minden idegentől,+ és előálltak megvallva+ bűneiket+ s atyáik vétkeit+. 3 Majd felálltak helyükön+, és felolvastak Istenük, Jehova törvényének a könyvéből+ a nap negyedrészében,+ másik negyedrészében pedig vallomást tettek+, és leborultak Jehova, az ő Istenük előtt.+

4 Jésua, Báni, Kadmiel, Sebánia, Bunni, Serébia+, Báni és Kenáni felálltak a léviták emelvényére+, és hangosan+ Jehovához, Istenükhöz kiáltottak. 5 És a lévita Jésua, Kadmiel, Báni, Hasabneja, Serébia, Hódija, Sebánia és Petáhia így szóltak: „Keljetek föl, áldjátok+ Jehovát, a ti Isteneteket időtlen időktől fogva időtlen időkig!+ Áldják a te dicsőséges neved,+ amely magasztosabb minden áldásnál és dicséretnél.

6 Te vagy Jehova egymagad;+ te alkottad az egeket,+ az egeknek egeit is minden seregükkel+ együtt, a földet+ és mindazt, ami rajta van,+ a tengereket+ és mindazt, ami bennük van,+ és mindannyiukat életben tartod; leborul teelőtted az egek serege+. 7 Te vagy Jehova, az igaz Isten, aki kiválasztottad Ábrámot,+ aki kihoztad őt Urból, a káldeusok városából,+ és az Ábrahám nevet adtad neki.+ 8 Úgy találtad, hogy szíve hűséges előtted,+ ezért szövetség+ köttetett vele, hogy neki adod a kánaániták, a hettiták, az amoriták és a periziták meg a jebusziták és a girgasiták földjét, hogy magvának adod azt;+ és beteljesítetted szavad, hisz igazságos vagy.+

9 Láttad+ ősatyáink nyomorúságát Egyiptomban, és hallottad+ kiáltásukat a Vörös-tengernél. 10 Jeleket és csodákat tettél a fáraó és minden szolgája ellen, földjének egész népe ellen,+ hisz tudtad, hogy elbizakodottan+ cselekedtek ellenük; és nevet+ szereztél magadnak, amely mindmáig fennmaradt. 11 A tengert kettéválasztottad+ előttük, úgyhogy száraz földön keltek át a tenger közepén;+ üldözőiket a mélységbe vetetted,+ mint követ+ a hatalmas vizekbe.+ 12 Felhőoszlop által vezetted őket nappal,+ és tűzoszlop által éjjel,+ hogy megvilágítsd+ nekik az utat, amelyen járniuk kell. 13 És lejöttél a Sínai-hegyre,+ szóltál hozzájuk az égből,+ és adtál nekik igaz bírói döntéseket,+ és az igazság törvényeit+, jó rendelkezéseket+ és parancsolatokat+. 14 Szent sabbatodat+ megismertetted velük, parancsolatokat, rendelkezéseket és törvényt parancsoltál nekik Mózes, a te szolgád által.+ 15 Kenyeret adtál nekik az égből éhségük csillapítására,+ és vizet fakasztottál nekik a kősziklából szomjuk oltására;+ azt mondtad nekik, hogy menjenek be,+ és vegyék birtokba a földet, amely felől esküre emelted kezed, hogy nekik adod.+

16 Ők pedig, a mi ősatyáink, elbizakodottan cselekedtek,+ megkeményítették nyakukat,+ és nem hallgattak parancsolataidra. 17 Nem akartak figyelni,+ és nem emlékeztek+ csodálatos tetteidre, amelyeket véghezvittél velük, hanem megkeményítették nyakukat,+ és főt választottak maguknak,+ hogy visszatérjenek egyiptomi szolgaságukba. De te a megbocsátás Istene vagy,+ könyörületes+ és irgalmas+, lassú a haragra+, olyan, aki bővelkedik+ szerető-kedvességben — te nem hagytad el őket.+ 18 Igen, amikor öntött borjúszobrot készítettek maguknak,+ és ezt mondták: »Ez a te Istened, aki kivezetett téged Egyiptomból«,+ és igen tiszteletlenül cselekedtek, 19 akkor nagy irgalmadban te nem hagytad el+ őket a pusztában. A felhőoszlop nem távozott el fölülük nappal, hogy vezesse őket az úton,+ sem a tűzoszlop éjjel, hogy megvilágítsa nekik az utat, amelyen járniuk kell.+ 20 Jó szellemedet+ adtad, hogy eszessé tedd őket, mannádat nem tartottad vissza szájuktól,+ és vizet adtál nekik szomjuk oltására.+ 21 Negyven+ éven át tápláltad őket a pusztában, és semmiben sem volt hiányuk.+ Ruhájuk nem kopott el,+ lábuk nem dagadt meg.+

22 Királyságokat+ és népeket adtál nekik, kimérted azokat részről részre;+ birtokba vették hát Szihon földjét,+ Hesbon királyának a földjét,+ és Ógnak+, Básán+ királyának a földjét. 23 Fiaikat megsokasítottad, és annyian lettek, mint az ég csillagai.+ Majd bevitted őket a földre,+ amelyről ősatyáiknak azt ígérted,+ hogy bemennek oda, és birtokba veszik. 24 Bementek hát fiaik,+ és birtokba vették a földet,+ és meghódoltattad+ előttük az ország lakóit, a kánaánitákat+. Kezükbe adtad őket, a királyaikat+, és az ország népeit,+ hogy kedvük szerint cselekedjenek velük.+ 25 Megerősített városokat+ és kövér földet+ foglaltak el, mindenféle jóval teli házakat vettek birtokba,+ kivájt víztárolókat,+ szőlőket és olajfaligeteket,+ és sok fát, mely eledelt ad; ettek és jóllaktak,+ megkövéredtek+, és dúskáltak a te nagy jóságodban.+

26 Ámde engedetlenné váltak,+ és fellázadtak ellened,+ hátuk mögé vetették törvényedet,+ és megölték a te prófétáidat,+ akik tanúskodtak ellenük, hogy visszavezessék őket hozzád;+ és igen tiszteletlenül cselekedtek.+ 27 Ezért ellenségeik kezébe adtad őket,+ akik sanyargatták őket;+ de nyomorúságuk idején hozzád kiáltottak,+ te pedig meghallottad az egekből;+ nagy irgalmadban+ megmentőket adtál nekik,+ akik megmentették őket ellenségeik kezéből.+

28 Ám amint megnyugodtak, ismét azt tették, ami rossz teelőtted,+ és ellenségeik kezébe adtad őket, hogy eltapossák őket.+ Ekkor visszatértek, és segítségért kiáltottak hozzád,+ te pedig meghallottad az egekből,+ és megszabadítottad őket nagy irgalmadban, újra meg újra.+ 29 Noha tanúskodtál+ ellenük, hogy visszatérítsd őket törvényedhez,+ ők elbizakodottan cselekedtek,+ és nem hallgattak parancsolataidra; vétkeztek+ a te bírói döntéseid+ ellen, amelyeket ha megcselekszik az ember, él általuk.+ Makacsul elfordították vállukat,+ nyakukat megkeményítették,+ és nem figyeltek.+ 30 Sok éven át elnéző voltál velük,+ és tanúskodtál+ ellenük szellemed által prófétáidon keresztül, de ők nem figyeltek.+ Végül az országok népeinek kezébe adtad őket.+ 31 Nagy irgalmadban azonban nem irtottad ki,+ sem el nem hagytad+ őket, hisz könyörületes+ és irgalmas+ Isten vagy.

32 Most azért, ó, Istenünk, nagy+, hatalmas+ és félelmet keltő+ Isten, aki megtartja a szövetséget+ és a szerető-kedvességet+, ne tűnjék csekélységnek+ teelőtted mindaz a viszontagság, amely bennünket, királyainkat+, fejedelmeinket+, papjainkat+, prófétáinkat+, ősatyáinkat+ és egész népedet ért,+ Asszíria királyainak napjaitól fogva mind a mai napig.+ 33 Te igazságos+ vagy mindabban, ami minket ért, hisz hűségesen+ cselekedtél, mi viszont gonoszul cselekedtünk.+ 34 Királyaink, fejedelmeink, papjaink és ősatyáink+ nem hajtották végre törvényedet,+ és nem figyeltek parancsolataidra,+ sem bizonyságaidra, amelyekkel tanúskodtál+ ellenük. 35 És ők, királyságuk+ idején, a bőséges javak közepette,+ amelyekkel elláttad őket, és a tágas és kövér földön,+ amelyet eléjük adtál, nem szolgáltak téged,+ és nem tértek meg gonosz szokásaikból.+ 36 Íme, ma rabszolgák vagyunk!+ A földön, amelyet ősatyáinknak adtál, hogy egyék gyümölcsét és javait, íme, rabszolgák vagyunk;+ 37 termését bőven hozza+ a királyoknak,+ akiket fölénk helyeztél bűneink miatt,+ s akik kedvük szerint uralkodnak testünk felett, meg háziállataink felett, mi pedig nagy nyomorúságban vagyunk.+

38 Mindezek miatt tehát megbízható megállapodást kötünk,+ írásba foglaljuk azt, és fejedelmeink, lévitáink meg papjaink+ pecsételik le+.”