Jób

 2 „Halljátok meg, ti bölcsek, szavaimat,

És figyeljetek rám fületekkel, ti, a dolgoknak tudói!

 3 Mert a fül próbálja meg a szavakat,+

Mint ahogy az íny ízlel evéskor.+

 4 Válasszuk magunknak az igazságosságot,

Ismerjük meg egymás között, mi a jó.

 5 Jób ugyanis azt mondta: »Igazam van,+

De Isten elfordította jogomat.+

 6 Saját jogom ellen szólnék hazugságot?

Súlyos sebem gyógyíthatatlan, holott nem áll fenn törvényszegés.«+

 7 Melyik életerős férfi olyan, mint Jób,+

Aki úgy issza a gúnyolódást, mint a vizet?+

 8 Bizony afelé tart, hogy társul szegődjön az álnokul cselekvőkhöz,

És a gonoszokkal járjon.+

 9 Hiszen azt mondta: »Semmi haszna abból az életerős férfinak,+

Ha örömét leli Istenben.«

10 Ezért figyeljetek rám, ti értelmes szívű+ emberek.

Távol legyen az igaz Istentől, hogy gonoszul cselekedjen,+

És a Mindenhatótól, hogy igazságtalanul járjon el!+

11 Mert tettei szerint fizet+ a földi embernek:

Amilyen az ember ösvénye, olyan lesz jutalma.

12 Úgy bizony, Isten nem cselekszik gonoszul,+

És a Mindenható nem ferdíti el az ítéletet.+

13 Ki bízta rá a földet,

Kicsoda jelölte ki neki a termékeny földet mindenestül?

14 Ha ráirányítja valakire a szívét,

Ha magához vonja az ember szellemét és leheletét,+

15 Minden test egyaránt kimúlik,

És a földi ember visszatér a porba.+

16 Ha tehát van benned értelem, figyelj csak erre;

Fogadd be füledbe szavaim hangját.

17 Uralkodhat-e az olyan, aki gyűlöli az igazságosságot?+

Ha pedig igazságos a hatalmas, te gonosznak jelented ki őt?+

18 Mondják-e a királynak: »Semmirekellő vagy.«

És az előkelőknek: »Gonosz vagy.«+

19 Egy van, aki nem részrehajló a fejedelmekkel,

És nem fordít több figyelmet az előkelőre, mint az alacsony sorúra,+

Hisz mindegyik az ő keze munkája.+

20 Egy pillanat, és meghalnak,+ igen, az éj közepén;+

Remegnek az emberek, és tovatűnnek,

Eltávoznak a hatalmasok kéz érintése nélkül.+

21 Mert ő szemmel tartja az ember útjait,+

És látja minden lépését.

22 Nincs olyan sötétség, sem sűrű árnyék,

Ahol az álnokság cselekvői elrejtőzhetnének.+

23 Mert nem tűz ki időt az embernek,

Hogy Isten elé menjen ítéletre.

24 Megtöri a hatalmasokat+ minden vizsgálgatás nélkül,

És másokat állít helyükbe.+

25 Ennélfogva felismeri, hogy mit művelnek,+

Letaszítja őket éjjel, és összezúzatnak.+

26 Megveri őket mint gonosztevőket

Ott, ahol szemtanúk vannak,+

27 Mert elfordultak követésétől,+

És egyetlen útját sem vették figyelembe,+

28 Csak hogy eljuttassák hozzá az alacsony sorúnak kiáltását;

Ő pedig meghallgatja az elnyomottak jajszavát.+

29 Ha ő nyugalmat ad, ugyan ki ítélhetné el?

És kicsoda láthatja őt, ha elrejti arcát,+

Érintsen az nemzetet+ vagy embert, hisz mindegy.

30 Hogy ne uralkodjon a hitehagyott ember+,

És csapdák+ se leselkedjenek a népre.

31 Ugyan mondhatja-e valaki Istennek:

»Szenvedek, pedig nem cselekszem romlottan;+

32 Bár semmit sem látok, te oktass engem;

Ha bármi igazságtalanságot követtem el,

Nem teszem többet.«+

33 Talán majd a te vélekedésed szerint fog kárpótolni, csak mert elutasítod az ítéletet,

Mert ezt te választod, és nem én?

Mondd hát el, amit olyan jól tudsz.

34 Az értelmes szívű+ emberek azt mondják nekem,

Igen, a bölcs, életerős férfi, aki figyel rám:

35 »Tudatlanul beszél Jób,+

És hiányzik szavaiból az éleslátás.«

36 Atyám! Próbáltassék meg Jób a végsőkig

Az ártó emberek között mondott feleleteiért.+

37 Mert bűnét lázadással tetézi,+

Összecsapja kezeit közöttünk, és csak szaporítja beszédét az igaz Isten ellen!”+