Jób

 2 „Ki ez, aki elhomályosítja a végzést

Tudatlan szavakkal?+

 3 Övezd fel, kérlek, derekadat életerős férfi módjára,

Hadd kérdezzelek, te pedig világosíts fel!+

 4 Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem?+

Mondd meg nekem, ha tudod, mi az értelem.

 5 Ki határozta meg méreteit, ugyan tudod-e,

Vagy ki feszítette ki rajta a mérőzsinórt?

 6 Mibe süllyesztették a talpait+,

Vagy ki tette le szegletkövét,

 7 Amikor együtt ujjongtak a hajnalcsillagok+,

És Isten minden fia+ lelkendezve kiáltott?

 8 Ki torlaszolta el ajtókkal a tengert,+

Amely mintha az anyaméhből tört volna elő, úgy jelent meg,

 9 Amikor a felhőt ruhájává,

A sűrű homályt pólyájává tettem,

10 S megszabtam neki rendelkezésemet,

Reteszt és ajtókat helyezve el,+

11 Majd így szóltam: »Eddig jöhetsz, és nem tovább;+

Itt van büszke hullámaid határa.«+

12 Parancsoltál-e a reggelnek, amióta napjaidat éled?+

Tudattad-e a hajnallal a helyét,

13 Hogy megfogja a föld széleit,

És lerázza onnan a gonoszokat?+

14 Úgy változik át, mint az agyag+ a pecsét alatt,

És előállnak a dolgok, mintha ruhát öltenének magukra.

15 A gonoszoktól pedig megvonatik világosságuk,+

És a magasra emelt kar összetörik.+

16 Eljutottál-e a tenger forrásaihoz,

Vagy járkáltál-e a mély vizeket+ kutatva?+

17 Feltárultak-e előtted a halál kapui+,

Vagy látod-e a sötét árnyék+ kapuit?

18 Megvizsgáltad-e már a föld nagy kiterjedéseit?+

Mondd meg, ha mindezt megismerted.

19 Hol is van az út, amely a világosság hajlékába visz?+

Hát a sötétségnek hol a helye,

20 Hogy elvidd határához,

És megértsd a házához vezető ösvényeket?

21 Tudod-e? Hiszen már akkor megszülettél,+

És nagy a te napjaidnak száma!

22 Eljutottál-e a hó tárházaiba,+

Vagy látod-e a jégeső tárházait,+

23 Melyeket a nyomorúság idejére,

A harc és háború napjára tartogatok?+

24 Ugyan hol az az út, amelyen szétszóródik a fény,

És szétterjed a keleti szél+ a föld színén?

25 Ki hasított csatornát az áradatnak,

S utat a mennydörgő viharfelhőnek,+

26 Hogy esőt hullasson a földre, hol ember nincsen,+

A pusztára, hol földből való embert nem találsz,

27 Hogy megelégítsen vihar sújtotta és kietlen helyeket,

És fakasszon sarjadzó pázsitot?+

28 Van-e atyja az esőnek,+

Avagy ki nemzette a harmatcseppeket?+

29 Kinek a méhéből jön elő a jég,

S az ég zúzmaráját+ ki hozza világra?

30 Elrejtőznek a vizek, mintha kő alatt lennének,

És megszilárdul a mély vizek felszíne.+

31 Egybekötheted-e a Kima csillagkép kötelékeit,

Vagy megoldhatod-e a Keszil csillagkép+ köteleit?

32 Előhozhatod-e a Mazzarót csillagképet a maga idején?

Vezérelheted-e az Ás csillagképet fiaival együtt?

33 Ismered-e az egek törvényeit,+

Vagy ki tudnád-e terjeszteni hatalmukat a földre?

34 Felemelheted-e szavadat a felhőkig,

Hogy vízáradat borítson el téged?+

35 Útjukra küldheted-e a villámokat, hogy menjenek,

És azt mondják neked: »Itt vagyunk!«

36 Ki helyezett bölcsességet+ a felhőrétegekbe,

Vagy ki adott értelmet+ az égi jelenségnek?

37 Ki tudja pontosan megszámlálni a felhőket bölcsességgel,

Vagy ki tudja felborítani az ég vizeskorsóit,+

38 Amikor híg sárrá lesz a por,

És egymáshoz tapadnak a földhantok?

39 Tudsz-e zsákmányt ejteni az oroszlánnak,

Csillapíthatod-e a fiatal oroszlánok mohó étvágyát,+

40 Amikor rejtekükön lapulnak,+

Vagy lesben fekszenek búvóhelyükön?

41 Ki készíti el a hollónak eledelét,+

Midőn fiókái Istenhez kiáltanak segítségért,

Amikor csak kóvályognak, mert nincsen eleség?