9 Jób ekkor megszólalt, és ezt mondta:
2 „Bizony, tudom én, hogy így van.
Hogy is lehetne a halandónak igaza Istennel perelve?+
3 Ha Ő szívesen perlekedne vele,+
Nem tudna az felelni Neki ezer közül egyre sem.
4 Bölcs szívű és nagy erejű ő.+
Ki makacskodhatna vele szemben sértetlenül?+
5 Hegyeket mozdít el úgy,+ hogy az emberek mit sem tudnak róluk,
Ő, aki felforgatja azokat haragjában.+
6 Megrengeti a földet, hogy kimozdul helyéből,
Remegnek az oszlopai+.
7 Szól a napnak, hogy ne ragyogjon,
Pecsétet tesz a csillagok köré,+
8 Egymaga feszíti ki az egeket,+
És lépked a tenger hullámhegyein;+
9 Megalkotja az Ás csillagképet és a Keszil csillagképet,
A Kima csillagképet+ és Délnek belső szobáit;
10 Nagy és kifürkészhetetlen dolgokat visz véghez,+
Csodákat, melyeknek számuk sincsen.+
11 Íme, elvonul mellettem, de nem látom őt,
Elhalad, de nem veszem észre.+
12 Íme, ha elragad valamit, ki szegülhet szembe vele?
Ki mondhatja neki: »Mit cselekszel?«+
13 Isten nem fordítja vissza haragját;+
Őalatta meghajolnak a tombolónak+ segítői.
14 Hát akkor én hogy felelhetnék neki?
Megválogatom szavaimat őelőtte,+
15 Akinek nem felelnék, még akkor sem, ha igazam volna.+
Peres felem kegyéért esedeznék.+
16 Ha kiáltanék hozzá, vajon válaszolna-e nekem?+
Nem hinném, hogy fülével szavamra figyelne,
17 Aki fergeteggel összezúz engem,
És ok nélkül sokasítja sebeimet.+
18 Lélegzetet+ sem hagy vennem,
Hisz keservekkel tölt el folyton.
19 Ha valaki nagy erejű, akkor ő az,+
És ha valaki erős az igazságszolgáltatásban — ó, bárcsak megidéznének!
20 Ha igazam lenne, a saját szám jelentene ki gonosznak;
Ha feddhetetlen volnék is, ő hamisnak ítélne.
21 Ha feddhetetlen volnék is, nem ismerném a lelkemet;
Megvetném az életem.
22 Egy dolog van, azért kimondom:
»A feddhetetlent és a gonoszt is elveszti ő.«+
23 Ha egy hirtelen áradat halált hozna váratlanul,
Ő csúfot űzne az ártatlanok kétségbeeséséből.
24 A gonosznak kezébe adatott a föld;+
Elfedi ő a bírák arcát.
Ki más, ha nem ő?
25 Napjaim gyorsabbak, mint a kengyelfutó;+
Elszaladnak, és nem látnak semmi jót.
26 Tovasuhannak, mint a nádcsónakok,
Mint a sas, amely itt is, ott is lecsap a zsákmányra.+
27 Ha azt mondtam: »Hadd felejtsem el gondomat,+
Hadd öltsek más ábrázatot,+ és hadd derüljek fel«,
28 Megrémültem minden fájdalmamtól;+
Tudom, hogy nem fogsz ártatlannak tartani.
29 Úgyis gonosznak találtatom!
Minek fáradozom hát hiába?+
30 Ha megmosakodnék is hólében,
És megtisztítanám is kezemet hamuzsírral,+
31 Akkor is verembe mártanál,
S megutálnának engem ruháim.
32 Mert nem ember ő,+ mint én, hogy felelhetnék neki,
Hogy egymással perbe szállhatnánk.
33 Nincs, aki dönthetne közöttünk,+
Hogy mindkettőnkre rátegye kezét.
34 Távolítsa el rólam vesszejét,+
És ne rémítsen az ő félelmetessége!
35 Hadd beszéljek, s ne kelljen félnem őtőle,
Hisz nem olyan vagyok én.