Fölmeneteli ének.
132 Emlékezz meg, ó, Jehova, Dávidról+,
Az ő minden megaláztatásáról,+
2 Miként esküdött meg Jehovának,+
Hogyan tett fogadalmat Jákob Hatalmasának:+
3 „Nem megyek be házam+ sátrába.
Nem megyek föl pompás nyoszolyám ágyára+,
4 Nem engedek alvást szememnek,+
Sem szunnyadást ragyogó szememnek,+
5 Míg helyet nem találok Jehovának,+
Fenséges hajlékot Jákob Hatalmasának.”+
6 Íme, hallottunk róla Efratában+;
Rátaláltunk az erdős vidékeken.+
7 Menjünk be az ő fenséges hajlékába,+
Hajoljunk meg lábzsámolyánál!+
8 Kelj föl, ó, Jehova, térj nyugvóhelyedre,+
Te és erősséged ládája+!
9 Papjaid öltözzenek igazságosságba,+
És ujjongjanak a te lojálisaid!+
10 Dávidért, a te szolgádért,+
Ne fordítsd el felkented arcát!+
11 Jehova megesküdött Dávidnak,+
Bizony nem áll el attól:+
„Ágyékod gyümölcsét+
Ültetem trónodra.+
12 Ha fiaid megtartják szövetségemet+
És emlékeztetőimet, amelyekre megtanítom őket,+
Az ő fiaik is mindörökké+
Trónodon fognak ülni.”+
13 Mert Jehova Siont választotta,+
Azt kívánta magának lakóhelyül:+
14 „Ez az én nyugvóhelyem mindörökre,+
Itt fogok lakni, mert kívánkoztam utána.+
15 Eleségét megáldva megáldom,+
Szegényeit jóllakatom kenyérrel.+
16 Papjait megmentésbe öltöztetem,+
Ujjongva ujjonganak majd lojálisai.
17 Szarvat sarjasztok ott Dávidnak,+
Lámpást készítettem elő felkentemnek.+
18 Ellenségeire szégyent borítok,+
Rajta pedig virulni fog diadémja.”+