A karmesternek. Jehova szolgájától, Dávidtól.
36 Törvényszegés szól a gonoszhoz az ő szíve mélyén,+
Nincsen szeme előtt Istentől való rettegés.+
2 Túl hízelgően bánik magával a saját szeme előtt ahhoz,+
Hogy megtalálja vétkét, és gyűlölje azt.+
3 Szájának beszéde álnokság és megtévesztés,+
Nincs már éleslátása, hogy jót tegyen.+
4 Álnokságot sző ágyán.+
Olyan útra áll, amely nem jó.+
Nem veti el a rosszat.+
5 Ó, Jehova, szerető-kedvességed az egekben van,+
Hűséged a felhőkig ér.+
6 Igazságosságod, mint Isten hegyei,+
Bírói döntésed hatalmas, mély vizek.+
Embert és állatot megmentesz, ó, Jehova!+
7 Mily drága a te szerető-kedvességed, ó, Isten!+
Szárnyaid árnyékában lelnek menedékre az emberek fiai.+
8 Eltelnek házad kövérségével,+
És gyönyörűségeid patakjából itatod őket.+
9 Mert nálad van az élet forrása,+
A te világosságod által látunk világosságot.+
10 Őrizd meg szerető-kedvességedet a téged ismerők iránt,+
És igazságosságodat az egyenes szívűek iránt.+
11 Ó, bárcsak ne jönne ellenem a gőgnek lába!+
Ne tegyen engem vándorrá a gonoszok keze!+
12 Elesnek ott az álnokságot művelők,+
Letaszíttatnak, és nem tudnak fölkelni.+