Zsoltárok
A karmesternek. „Ne semmisíts meg.” Dávidtól. Miktám.
58 Vajon beszélhettek-e az igazságosságról, ha némán hallgattok?+
Ítélhettek-e egyenességben, ó, emberek fiai?+
2 Hiszen igazságtalanságot műveltek a földön teljes szívetekből,+
És kezetek erőszakosságának készítetek utat!+
3 A gonoszok elvetemültek az anyaméhtől fogva,+
Már anyjuk méhétől fogva tévelyegnek,
Hazugságot szólnak.+
4 Mérgük olyan, mint a kígyóméreg,+
Süketek, mint a kobra, mely a fülét bedugja,+
5 És nem figyel az igézők hangjára,+
Akkor sem, ha egy bölcs bűvöl igézésével.+
6 Ó, Isten, verd ki a fogaikat szájukból!+
Törd össze a fiatal sörényes oroszlánok állkapcsát, ó, Jehova!
7 Enyésszenek el, mintha szétfolyó vizekké válnának!+
Feszítse ki íját, hogy kilője nyilait, midőn erejüket vesztik.+
8 Úgy halad, mint a csiga, mely szétmállik.
Miként az asszony elvetélt magzatja, ők sem látják meg a napot.+