A karmesternek húros hangszerekre, a mélyebb oktávra.+ Dávid éneke.
6 Ó, Jehova, ne haragodban feddj meg engem,+
Ne dühödben igazíts helyre.+
2 Légy kegyes hozzám, ó, Jehova, mert sorvadozom.+
Gyógyíts meg,+ ó, Jehova, mert rémület járja át csontjaimat.
3 Igen, nagyon megrémült az én lelkem,+
Te pedig, ó, Jehova — meddig még?+
4 Jöjj vissza,+ ó, Jehova, szabadítsd meg lelkemet!+
Ments meg a te szerető-kedvességedért!+
5 Hisz a halálban nem emlegetnek téged;+
Ugyan ki magasztal téged a seolban?+
6 Kimerültem sóhajtozásomban;+
Egész éjjel ágyamat áztatom,+
Könnyeimmel árasztom el fekhelyem.+
7 Szemem elgyöngült a nyomorúságtól,+
Elaggott minden ellenségem miatt.+
8 Távozzatok tőlem mind, ti álnokul cselekvők,+
Hisz Jehova meghallja az én sírásom hangját.+
9 Igen, Jehova meghallja kegyéért való könyörgésemet;+
Jehova elfogadja imádságomat.+
10 Ellenségeim mind szégyent vallanak+ és megrémülnek nagyon;
Visszafordulnak, s megszégyenülnek egy szempillantás alatt.+