A Jedutun karmesterének. Dávid éneke.
62 Istenre vár a lelkem csendben.+
Tőle jön megmentésem.+
2 Ő az én kősziklám és megmentésem, fellegváram;+
Nem ingok meg fölöttébb.+
3 Meddig támadjátok még dühödten a férfit, akit meggyilkolnátok?+
Olyanok vagytok mind, akár egy düledező fal, egy kőfal, melyet már-már benyomtak.+
4 Bizony tanácsokat adnak, hogy elcsábítsák az embert méltóságától;+
Örömüket lelik a hazugságban.+
Szájukkal áldanak, de magukban átkot szórnak.+ Szela.
5 Istenre várj csendben, ó, lelkem,+
Hisz tőle van reménységem.+
6 Ő az én kősziklám és megmentésem, fellegváram;+
Nem fogok meginogni.+
7 Istennél van megmentésem és dicsőségem.+
Erős kősziklám, menedékem Istenben van.+
8 Minden időben bízz benne, ó, nép!+
Öntsétek ki előtte szíveteket!+
Isten a mi menedékünk.+ Szela.
9 A földi ember fiai bizony csak pára,+
Az emberek fiai hazugság.+
Ha mérlegre kerülnek, a páránál is könnyebbek mindnyájan.+
10 Ne bízzatok a csalásban,+
Ne legyetek hiábavalókká a rablásban bízva.+
Még ha gyarapodna is vagyonotok, ne fordítsátok afelé szíveteket.+
11 Egyszer szólt Isten, kétszer hallottam ezt:+
Istené az erő.+
12 A szerető-kedvesség is a tiéd, ó, Jehova,+
Mert te megfizetsz kinek-kinek a cselekedete szerint.+