A karmesternek. Dal, ének.
66 Diadalmasan kiáltsatok Istenhez mindnyájan, ti föld lakói!+
2 Zengjetek éneket neve dicsőségének!+
Tegyétek dicsővé az ő dicséretét!+
3 Mondjátok Istennek: „Mily félelmetesek a te műveid!+
A te erőd nagy volta miatt hajlongva jönnek eléd ellenségeid.+
4 A föld minden lakója meghajol előtted,+
És éneket zengnek neked, éneket zengnek a te nevednek.”+ Szela.
5 Jöjjetek, és lássátok Isten tetteit!+
Félelmet keltő, ahogy az emberek fiaival bánik.+
6 Szárazfölddé változtatta a tengert,+
Gyalog keltek át a folyón.+
Örvendezni kezdtünk ott őbenne.+
7 Hatalmával időtlen időkig uralkodik,+
A nemzeteken tartja szemét.+
A makacsok pedig ne magasztalják föl magukat!+ Szela.
8 Áldjátok Istenünket, ó, ti népek!+
Hallassátok dicséretének hangját!+
9 Ő ad életet lelkünknek,+
Nem engedi, hogy lábunk inogjon.+
10 Mert megvizsgáltál bennünket, ó, Isten,+
Megtisztítottál, ahogy az ezüstöt tisztítják.+
11 Vadászhálóba juttattál minket,+
Nehéz terhet raktál csípőnkre.
12 Engedted, hogy halandó ember nyargaljon át fejünkön;+
Tűzön-vízen mentünk keresztül,+
De kivezettél bennünket, és enyhülést adtál.+
13 Egészen elégő felajánlásokkal megyek be házadba,+
Teljesítem neked fogadalmaimat,+
14 Melyekre megnyílt az ajkam,+
Melyeket kimondott a szám, mikor szorult helyzetben voltam.+
15 Hizlalt állatokat viszek eléd egészen elégő felajánlásul,+
Kosoknak áldozati füstjével.
Bikát mutatok be kecskebakokkal.+ Szela.
16 Jöjjetek mindnyájan, ti istenfélők, és elbeszélem,+
Mit tett ő lelkemért.+
17 Hozzá kiáltottam fel számmal,+
S magasztalás volt nyelvemen.+
18 Ha álnokságra tekintettem szívemben,
Jehova nem hallgat meg engem.+
19 Bizony meghallgatott Isten,+
Odafigyelt imádságom szavára.+
20 Áldott legyen Isten, aki nem vetette el imámat,
És szerető-kedvességét sem vonta meg tőlem!+