Zsoltárok
A karmesternek. Dávidtól. Ének, dal.
2 Ahogy a füst elszéled, úgy széleszd el őket,+
Ahogy a viasz megolvad a tűztől,+
Úgy vesszenek el a gonoszok Isten színe elől.+
4 Daloljatok Istennek, zengjetek éneket nevének!+
Köszöntsétek énekszóval a kietlenben száguldót,+
Jahot, hiszen ez a neve,+ és vigadjatok előtte!
5 Apátlan fiúk atyja és özvegyek bírája+
Isten az ő szent lakhelyén.+
6 Isten a magányosoknak megadja, hogy házban lakozzanak,+
Rabokat vezet ki teljes boldogulásra.+
De a makacsok felperzselt földön fognak lakni.+
7 Ó, Isten, amikor kivonultál néped élén,+
Amikor a sivatagon áthaladtál+ — Szela —,
Az ég is csepegett Isten színe előtt,+
E Sínai-hegy is megremegett Istennek,+ Izrael Istenének+ színe előtt.
12 A seregek királyai is menekülnek, menekülnek ők,+
Az otthon maradt asszony pedig részt kap a zsákmányból.+
13 Még ha a tábor hamurakásai között feküdtetek is,
Lesz egy galamb, melynek szárnyait ezüst borítja,
Szárnytollait sárgászöld arany.+
16 Miért nézitek irigyen, ó, ti csúcsokkal tűzdelt hegyek
A hegyet, melyet Isten megkívánt, hogy lakóhelye legyen?+
Igen, Jehova lakozik ott mindörökké.+
17 Istennek tízezrével vannak harci szekerei, ezrek és ezrek.+
Jehova eljött a Sínai-hegyről a szent helyre.+
20 Az igaz Isten számunkra a megmentő tettek Istene,+
És Jehovánál, a legfőbb+ Úrnál vannak a halálból kivezető utak.+
22 Jehova ezt mondja: „Básánból hozom vissza,+
Visszahozom őket a tenger mélységeiből,+
23 Hogy vérben moshasd lábadat,+
Hogy kutyáid nyelvének is jusson az ellenségekből.”+
27 Ott a kicsiny Benjámin, aki uralkodik felettük,+
Júda fejedelmei kiáltozó sokaságukkal,
Zebulon fejedelmei és Naftali fejedelmei+.
30 Dorgáld meg a nádas+ vadját, a bikák gyülekezetét+
A népek borjaival együtt, akik egytől egyig ezüstön taposnak.+
Szétszórja ő a harcot kedvelő+ népeket.