HARMADIK KÖNYV
(Zsoltárok 73—89.)
Asáf+ éneke.
73 Isten jó Izraelhez, a tiszta szívűekhez.+
2 Nekem pedig már-már elfordult a lábam,+
Kevés híja, hogy meg nem csúsztak lépteim.+
3 Bizony irigykedni kezdtem a dicsekvőkre,+
Látva a gonoszok békéjét.+
4 Mert nincsenek halálos kínjaik,+
És hasuk is kövér.+
5 Nincs részük a halandók bajában,+
Nem éri őket csapás, mint más embereket.+
6 Ezért nyakláncként viselik a gőgöt,+
Erőszak borítja őket ruha gyanánt.+
7 Szemük kidülled a kövérségtől,+
Messzebbre jutnak szívük elképzeléseinél.+
8 Csúfolkodnak és rosszat beszélnek,+
Csalásról szólnak fennhéjázva.+
9 Az egekre tátják szájukat,+
És nyelvük bejárja a földet.+
10 Ezért visszahozza a népét ide,
És kiöntetnek nekik a bőséges vizek.
11 Így szólnak: „Hogy is tudhatná Isten?+
Van-e ismeret a Legfelségesebben?”+
12 Íme, ezek a gonoszok, akik időtlen időkig gondtalanok;+
Gyarapítják vagyonukat.+
13 Bizony hiába tisztítottam meg szívemet,+
Hiába mosom ártatlanságban kezemet.+
14 Egész nap csapás sújt,+
Minden reggel helyreigazítást kapok.+
15 Ha azt mondtam volna: „Én is úgy beszélek”,
Íme, csalárdul cselekedtem volna
Fiaid nemzedékével.+
16 Eltűnődtem, hogy megértsem ezt;+
Gyötrődés volt ez szemeimben,
17 Mígnem bementem Isten dicső szentélyébe+.
Tisztán akartam látni jövőjüket.+
18 Bizony síkos talajra állítod őket,+
Romlást hozol rájuk, elbuknak.+
19 Ó, mint lettek döbbenetté egy pillanat alatt!+
Elérte őket a vég, végük lett a hirtelen rémülettől!
20 Mint valami álmot ébredés után, ó, Jehova,+
Úgy veted meg képüket, midőn felserkensz.+
21 Mert bizony szívem elkeseredett,+
És fájdalmak hasítottak veséimbe,+
22 Oktalan voltam, és értetlen;+
Olyan lettem előtted, mint az állatok.+
23 De én mindenkor veled vagyok;+
Megfogtad jobb kezem.+
24 Tanácsoddal vezetsz engem,+
Aztán dicsőségre emelsz.+
25 Kim van nekem az egekben?+
Nincs más örömem a földön, csak te.+
26 Testem és szívem elgyengült.+
Isten az én szívem kősziklája és osztályrészem időtlen időkig.+
27 Mert íme, a tőled távol maradók elvesznek.+
Elnémítasz mindenkit, aki elhagy téged erkölcstelenül.+
28 Nekem azonban oly jó közelednem Istenhez.+
A legfőbb Urat, Jehovát tettem menedékemmé,+
Hogy hirdessem minden tettedet.+