2Mózes
13 És Jehova folytatta, ezt mondva Mózesnek: 2 „Szentelj nekem minden hímnemű elsőszülöttet, amely megnyitja anyja méhét Izrael fiai között, embert és jószágot egyaránt. Ők az enyémek.”+
3 Mózes pedig ezt mondta a népnek: „Emlékezzetek meg erről a napról, melyen kijöttetek Egyiptomból,+ a rabszolgák házából, mert erős kézzel hozott ki titeket Jehova innen.+ Így hát semmi kovászosat ne egyetek.+ 4 Ma mentek ki, abib hónapban.+ 5 És ha majd Jehova bevisz a kánaániták, hettiták, amoriták, hivviták és jebusziták földjére,+ amely felől megesküdött ősatyáidnak, hogy neked adja+ azt a tejjel és mézzel folyó földet,+ akkor ebben a hónapban végezd ezt a szertartást: 6 Hét napig egyél kovásztalan kenyeret;+ a hetedik nap ünnep Jehovának.+ 7 Hét napig egyél kovásztalan kenyeret,+ és semmi kovászosat ne lehessen látni nálad,+ és ne lehessen látni nálad kovászt a te egész határodban.+ 8 És mondd el fiadnak azon a napon: »Ez amiatt van, amit Jehova tett velem, amikor kijöttem Egyiptomból.«+ 9 És legyen ez jelként a kezeden, és emlékeztetőül a te szemeid fölött,+ azért hogy Jehova törvénye a te szádban legyen,+ mert erős kézzel hozott ki téged Jehova Egyiptomból.+ 10 És tartsd meg ezt a rendeletet annak meghatározott idejében évről évre.+
11 És amikor Jehova bevisz téged a kánaániták földjére,+ ahogy megesküdött neked és ősatyáidnak,+ és amikor neked adja azt, 12 akkor szentelj Jehovának mindenkit, aki megnyitja anyjának méhét,+ és minden elsőszülöttet, a jószágok kicsinyét,+ amelyek a tieid lesznek. Minden hím Jehováé.+ 13 Minden szamár elsőszülöttjét váltsd meg egy juhval, ha pedig nem váltod meg, akkor szegd a nyakát.+ Az ember minden elsőszülöttjét váltsd meg a fiaid közül.+
14 És ha a fiad később megkérdezi tőled:+ »Mit jelent ez?«, akkor mondd el neki: »Jehova erős kézzel hozott ki minket Egyiptomból,+ a rabszolgák házából.+ 15 A fáraó megmakacsolta magát, és nem bocsátott el minket,+ Jehova pedig megölt minden elsőszülöttet Egyiptom földjén,+ az ember elsőszülöttjét és a jószág elsőszülöttjét egyaránt.+ Ezért áldozok Jehovának minden hímet, amely megnyitja anyjának a méhét,+ és váltok meg minden elsőszülöttet a fiaim közül.«+ 16 És legyen ez jelként a kezeden, és homlokkötőül a te szemeid fölött,+ mert Jehova erős kézzel hozott ki minket Egyiptomból.”+
17 Történt, hogy amikor a fáraó elbocsátotta a népet, Isten nem a filiszteusok földjére vivő úton vezette őket, csak mert az közel volt, Isten ugyanis ezt mondta: „A nép talán még megbánja a dolgot, ha háborút lát, és visszatér Egyiptomba.”+ 18 Isten ezért kerülő úton vitte a népet, a Vörös-tenger pusztájának az útján.+ De csatasorban jöttek fel Izrael fiai Egyiptom földjéről.+ 19 És Mózes magával vitte József csontjait, mert az ünnepélyesen megeskette Izrael fiait: „Isten biztosan rátok fordítja figyelmét,+ és akkor vigyétek el majd innen a csontjaimat!”+ 20 Majd elindultak Szukkótból, és letáboroztak Etámnál, a puszta szélén.+
21 És Jehova előttük ment, nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket az úton,+ éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nekik, s így éjjel-nappal mehessenek.+ 22 A felhőoszlop nem távozott el a nép elől nappal, sem a tűzoszlop éjjel.+