Prédikátor
3 Mert mindennek meghatározott ideje van,+ ideje van mindennek az ég alatt: 2 ideje a születésnek,+ és ideje a halálnak;+ ideje az ültetésnek, és ideje az elültetett kiszaggatásának;+ 3 ideje az ölésnek,+ és ideje a gyógyításnak;+ ideje a rombolásnak, és ideje az építésnek;+ 4 ideje a sírásnak,+ és ideje a nevetésnek;+ ideje a jajveszékelésnek,+ és ideje a szökdelésnek;+ 5 ideje a kövek eldobásának,+ és ideje a kövek összehordásának;+ ideje az ölelésnek,+ és ideje az öleléstől való tartózkodásnak;+ 6 ideje a keresésnek,+ és ideje van elfogadni, hogy valami elveszett; ideje a megőrzésnek, és ideje az elvetésnek;+ 7 ideje a szaggatásnak,+ és ideje az összevarrásnak;+ ideje a hallgatásnak,+ és ideje a szólásnak;+ 8 ideje a szeretetnek, és ideje a gyűlöletnek;+ ideje a háborúnak,+ és ideje a békének.+ 9 Mi haszna van a munkásnak abból, amin fáradozik?+
10 Láttam azokat az elfoglaltságokat, amelyeket Isten adott az emberek fiainak, hogy azokkal foglalatoskodjanak.+ 11 Mindent szépen a maga idejében elkészített.+ Még az időtlen időket is az emberek szívébe adta,+ hogy fel ne foghassák a munkát, melyet az igaz Isten végzett kezdettől fogva mindvégig.+ 12 Rájöttem, hogy nincs jobb, mint hogy örvendezzenek, és jót tegyenek életükben;+ 13 és hogy minden ember egyen, igyon, és élvezze a fáradságos munkájából fakadó jót.+ Isten ajándéka ez.+
14 Rájöttem, hogy mindaz, amit az igaz Isten tesz, megmarad időtlen időkig.+ Nincs mit hozzátenni ahhoz, és nincs mit elvenni belőle;+ az igaz Isten teszi ezt,+ hogy az emberek féljék őt.+
15 Ami megtörtént, az már megtörtént, és ami lesz, az is már volt;+ és maga az igaz Isten+ keresi az üldözöttet.+
16 Továbbá láttam a nap alatt a jog helyét, ahol gonoszság volt, és az igazságosság helyét, ahol gonoszság volt.+ 17 Azt mondtam a szívemben:+ „Az igaz Isten megítéli mind az igazat, mind a gonoszt,+ mert ideje van nála minden dolognak és minden cselekedetnek.”+
18 Azt mondtam én a szívemben az emberek fiairól, hogy az igaz Isten különválasztja őket, hogy meglássák, ők maguk is az állatokhoz hasonlók.+ 19 Mert az emberek fiainak vége hasonló az állatoknak végéhez, egyenlő végük van.+ Amint meghal az egyik, úgy meghal a másik is;+ egy szellemük+ van mindegyiküknek, úgyhogy nem áll felette az ember az állatnak, hisz minden hiábavalóság. 20 Mindegyik egy helyre megy;+ mindegyik a porból lett,+ és mindegyik a porba tér vissza.+ 21 Ki ismeri az emberek fiainak szellemét, hogy fölmegy-e, és az állatok szellemét, hogy a földbe megy-e?+ 22 Láttam én, nincs jobb, mint hogy az ember örvendezzen a munkáiban,+ ugyanis ez az ő része; mert ki hozza őt elő, hogy meglássa, mi lesz őutána?+