Ézsaiás

10 Jaj azoknak, akik ártalmas rendelkezéseket hoznak,+ és az irkálóknak, akik csak bajt írnak, 2 hogy eltaszítsák az alacsony sorúakat a bírói ügytől, és elragadják a jogot népem elnyomottaitól,+ hogy az özvegyeket zsákmányul ejtsék, és hogy kifoszthassák még az apátlan fiúkat is!+ 3 De mit tesztek majd a megszemlélés napján+ és a romláskor, amikor az eljön messziről?+ Kihez menekültök segítségért,+ és hol hagyjátok dicsőségeteket,+ 4 amikor bizony meg kell hajolni a rabok között, és az emberek aláhanyatlanak a megöltek között.+ Mindezzel nem fordult el haragja; keze még ki van nyújtva.+

5 „Ah, az asszírok,+ haragom vesszeje,+ és a bot, mely kezükben van, ítélethirdetésem eszköze! 6 Hitehagyott+ nemzet ellen küldöm őt, és bősz haragom népe ellen adok neki parancsot,+ hogy nagy zsákmányt és sok prédát szerezzen, és olyan hellyé tegye azt, amelyen csak tipornak, mint az utcák sarán.+ 7 Még ha nem ilyen is, késztetést fog érezni; még ha nem ilyen is a szíve, terveket sző majd, mert az van a szívében, hogy pusztítson,+ és kiirtson nem kevés nemzetet.+ 8 Mert így szól: »Nemde fejedelmeim egyúttal királyok is?+ 9 Nem olyan-e Kalnó+, mint Karkemis+? Nem olyan-e Hamát+, mint Arpád+? Nem olyan-e Szamária+, mint Damaszkusz+? 10 Ha kezem elérte a hiábavaló isten királyságait, amelyeknek több faragott képmásuk van, mint amennyi Jeruzsálemnek és Szamáriának,+ 11 akkor nem úgy lesz-e, hogy amint Szamáriával és hiábavaló isteneivel cselekedtem,+ úgy fogok cselekedni Jeruzsálemmel és bálványaival is?«+

12 És úgy lesz, hogy amikor Jehova befejezi minden munkáját Sion hegyén és Jeruzsálemben, számon kérem az asszíriai király dölyfös szívének gyümölcsét és felfuvalkodott szemének kevélységét.+ 13 Mert ezt mondta: »Kezem erejével fogok cselekedni,+ és bölcsességemmel, hiszen értelmes vagyok én. Elmozdítom a népek határait,+ el fogom rabolni, amit felhalmoztak,+ és leigázom az ott lakókat, mint egy hatalmas.+ 14 Eléri kezem+ a népek javait,+ akár egy fészket; és miként az elhagyott tojásokat szokták begyűjteni, én is úgy gyűjtöm be az egész földet, és senki sem lesz, aki csapkodná a szárnyát vagy kinyitná a száját vagy csipogna.«”

15 Dicsekszik-e a fejsze azzal szemben, aki vág vele? Vagy fölébe emeli-e magát a fűrész annak, aki ide-oda húzza, mintha a bot suhogtatná azokat, akik a magasba emelik, mintha a vessző emelné a magasba azt, aki nem fa?+ 16 Ezért az igaz Úr, a seregek Jehovája sorvasztó betegséget küld annak kövéreire,+ és láng lobog majd dicsősége alatt, mint a tűz lángolása.+ 17 Izrael Világossága+ tűzzé lesz,+ és a Szentje lánggá.+ Meggyullad, s megemészti gyomját és tövisbokrát+ e g y napon. 18 Megsemmisíti erdejének és gyümölcsösének dicsőségét+ lelkétől egészen a testéig, és olyan lesz az, mint a betegeskedő senyvedése.+ 19 Erdejének fáiból csak annyi marad, hogy egy fiúcska is össze tudja írni azokat.+

20 És az történik majd azon a napon, hogy az Izraelből megmaradók+ és Jákob házának megmenekültjei soha többé nem támaszkodnak az őket verőre.+ Jehovára, Izrael Szentjére+ fognak támaszkodni, hűségben.+ 21 Csak egy maradék, Jákob maradéka tér vissza az Erős Istenhez.+ 22 Mert ha néped, ó, Izrael, annyi lenne is, mint a tenger homokszemei,+ csak egy maradék fog közülük visszatérni.+ Elhatározott pusztulás+ árad szét igazságosan,+ 23 mert pusztítást+ és szilárd döntést hajt végre a legfőbb Úr, a seregek Jehovája az egész országban.+

24 Azért így szól a legfőbb+ Úr, a seregek Jehovája: „Ne félj, ó, népem, Sion lakója+ az asszírtól, aki vesszővel vert téged,+ és aki botját emelte ellened, ahogy Egyiptom tette.+ 25 Mert még egy kevés idő, és véget ér az ítélethirdetés+, és haragom, amikor elenyésznek.+ 26 A seregek Jehovája ostort fog suhogtatni ellene,+ mint amikor Midián vereséget szenvedett Oreb sziklájánál.+ Botja a tenger felett lesz,+ és bizonyosan fölemeli, ahogy Egyiptommal tette.+

27 És úgy lesz, hogy azon a napon lekerül terhe a válladról,+ és igája a nyakadról,+ és széttöretik az iga+ az olaj miatt.”

28 Eljött Ajjátra+, továbbvonult Migronon át, Mikmásnál+ rakja le holmiját. 29 Átmentek a gázlón, Gébában+ töltik az éjszakát, Ráma+ megremegett, Saul Gibeája+ elmenekült. 30 Ereszd ki hangodat harsányan kiáltva, ó, Gallim+ leánya! Figyelj, ó, Laisa! Ó, Anatót+, te nyomorgatott! 31 Madmena elfutott. Gébim lakói menedéket kerestek maguknak. 32 Még a mai nap kell megállni Nóbban+. Fenyegetően lengeti kezét Sion leányának hegye felé, Jeruzsálem dombja felé.+

33 Íme, az igaz Úr, a seregek Jehovája lenyesi az ágakat szörnyű ropogás közepette;+ a sudár növésűek levágatnak, és a magasak alacsonnyá lesznek.+ 34 És lesújt az erdő bozótjaira vasszerszámmal, és a Libanon elbukik egy hatalmas által.+