Ézsaiás
2 Ezt látta látomásban Ézsaiás, Ámóc fia Júdáról és Jeruzsálemről:+ 2 És úgy lesz a napok befejező részében+, hogy szilárdan áll majd Jehova házának+ hegye a hegyek teteje fölött,+ és magasabbra emeltetik a domboknál,+ és oda fognak özönleni mind a nemzetek.+ 3 Sok nép jön el, és ezt mondják: „Jöjjetek,+ menjünk fel Jehova hegyére, Jákob Istenének házához, és ő oktatni fog bennünket útjaira, mi pedig az ő ösvényein járunk.”+ Mert Sionból jön a törvény, és Jehova szava Jeruzsálemből.+ 4 Ítélkezni fog a nemzetek között,+ és elrendezi+ sok nép ügyeit.+ Kardjaikat ekevasakká kovácsolják, és lándzsáikat metszőkésekké.+ Nemzet nemzet ellen kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanulnak.+
5 Ó, Jákob háza! Jöjjetek, járjunk Jehova világosságában!+
6 Bizony elhagytad népedet, Jákob házát.+ Mert tele vannak azzal, ami keletről való,+ mágiát űznek,+ mint a filiszteusok, és tele vannak idegenből valók gyermekeivel.+ 7 Betelt a földjük ezüsttel meg arannyal, száma sincs kincseiknek.+ Betelt a földjük lovakkal, száma sincs szekereiknek.+ 8 Betelt a földjük hiábavaló istenekkel.+ Ember keze műve előtt hajolnak meg, az előtt, amit valakinek az ujjai készítettek.+ 9 Meghajol a földi ember, lealacsonyodik a férfi, és nem lehetsz elnéző velük szemben.+
10 Menj be a kősziklába és rejtőzz el a porban Jehova rettenetes volta miatt, és ragyogó fensége elől.+ 11 A földi ember gőgös szeme megaláztatik, és a férfiak felfuvalkodottsága meghajol.+ Egyedül Jehova magasztaltatik fel azon a napon.+ 12 Mert a seregek Jehovájának napja az.+ Eljön mindenkire, aki fölmagasztalta magát és felfuvalkodott; mindenkire, legyen az kiemelkedő vagy alacsony;+ 13 a Libanon minden fenséges és magasra emelkedő cédrusára,+ és Básán+ minden terebélyes fájára; 14 minden fenséges hegyre és minden kiemelkedő dombra;+ 15 minden magas toronyra és minden megerősített falra;+ 16 Társis minden hajójára+ és minden kívánatos csónakra. 17 A földi ember gőgje meghajol, és a férfiak felfuvalkodottsága lealacsonyodik.+ Egyedül Jehova magasztaltatik fel azon a napon.+
18 A hiábavaló istenek teljességgel elmúlnak.+ 19 Az emberek bemennek a sziklák barlangjaiba és a föld üregeibe Jehova rettenetes volta miatt, és ragyogó fensége elől,+ amikor fölkel, hogy remegjen a föld.+ 20 Azon a napon a földi ember odadobja a cickányoknak meg a denevéreknek mit sem érő ezüstisteneit és hiábavaló aranyisteneit — amelyeket azért készítettek neki, hogy meghajoljon előttük —,+ 21 csak hogy bemenjen a sziklák üregeibe és a kőszirtek repedéseibe Jehova rettenetes volta miatt, és ragyogó fensége elől,+ amikor fölkel, hogy remegjen a föld. 22 A magatok érdekében maradjatok távol a földi embertől, akinek lehelete az orrában van,+ mert ugyan mi alapján kellene őt tekintetbe venni?+