Ézsaiás
33 Jaj neked, te fosztogató, akit nem fosztogattak, te csalárd, akivel mások nem bántak csalárdul!+ Mihelyt befejezted a fosztogatást, téged fognak kifosztani.+ Amint végeztél a csalárdsággal, veled fognak csalárdul bánni.+
2 Ó, Jehova, légy kegyes hozzánk!+ Benned reménykedünk.+ Légy a mi karunk+ minden reggel+, igen, megmentésünk a nyomorúság idején.+ 3 A zúgás hangjára elmenekülnek a népek.+ Fölemelkedésedre szétszélednek a nemzetek.+ 4 Zsákmányotokat+ összeszedik, mint a csótányok, amikor gyűjtenek, mintha rohamozó sáskaraj támadna.+ 5 Jehova felmagasztaltatik,+ mert a magasságban lakozik.+ Betölti Siont joggal és igazságossággal.+ 6 Gazdag megmentést+ hoz a te idődben a hűség — a bölcsesség, az ismeret+ és Jehova félelme+, amely az ő kincse.
7 Íme! Hőseik kiáltanak az utcán, a béke követei+ keservesen fognak sírni. 8 Az országutak elhagyatottak,+ nincs már, aki az ösvényen jár.+ Megszegte a szövetséget,+ megvetette a városokat,+ semmibe vette a halandót.+ 9 Gyászol az ország, elhervadt.+ Szégyent vallott, elfonnyadt a Libanon.+ Olyan lett Sáron+, mint a kietlen síkság, és lerázza leveleit Básán és a Kármel.+
10 „Most felkelek+ — így szól Jehova —, most felmagasztalom magamat,+ most felemelkedem.+ 11 Elszáradt füvet fogantok,+ tarlót fogtok szülni. Szellemetek, mint a tűz+, megemészt benneteket.+ 12 És olyanok lesznek a népek, mint az égetett mész. Mint a levágott tövis, tűzzel boríttatnak lángba.+ 13 Halljátok meg, ti távoliak, hogy mit teszek!+ És ismerjétek meg, ti közeliek, hatalmasságomat!+ 14 Rettenet szállt Sionban a bűnösökre,+ reszketés fogta el a hitehagyottakat:+ »Melyikünk lakhat együtt bármeddig is az emésztő tűzzel?+ Melyikünk lakhat együtt bármeddig is a hosszan tartó lángolással?«+
15 Van, aki szüntelen igazságosságban jár+ és egyenesen beszél,+ aki elutasítja a csalással szerzett, jogtalan nyereséget,+ aki kezeit rázva elutasítja a vesztegetést,+ aki bedugja fülét, hogy vérontást ne halljon, és aki becsukja szemét, hogy rosszat ne lásson.+ 16 Az ilyen a magasságban fog lakozni,+ fellegvára a nehezen megközelíthető sziklás hely lesz.+ Megadatik neki kenyere,+ és nem fogy el a vize.”+
17 A királyt a maga szépségében nézik majd szemeid;+ látni fognak egy távoli országot.+ 18 Szíved rémületes dologról szól halkan+: „Hol a titkár? Hol van, aki fizet?+ Hol a tornyok számlálója?”+ 19 Nem látsz majd arcátlan népet, olyan népet, amelynek beszéde túl homályos ahhoz, hogy hallgatni lehessen, amelynek dadogó nyelvét nem érted.+ 20 Nézd Siont,+ ünnepi alkalmaink városát!+ Szemeid látni fogják Jeruzsálemet mint háborítatlan hajlékot, mint sátrat, amelyet senki sem bont le.+ Soha nem húzzák ki sátorcövekeit, és egyetlen kötelét sem szakítják szét.+ 21 Hanem Jehova, a Fenséges+ lesz ott nekünk a folyók,+ a széles csatornák helye. Nem fog járni rajta evezős hajók hada, és nem szeli át fenséges hajó. 22 Mert Jehova a Bíránk+, Jehova a Törvényadónk+, Jehova a Királyunk+; ő ment meg minket.+
23 Lazán fognak lógni köteleid; nem tartják erősen árbocrúdjukat, nem feszítenek vitorlát.
Akkor majd bőven osztanak zsákmányt, a sánták is nagy prédát szereznek.+ 24 Egyetlen lakos sem mondja majd: „Beteg vagyok.”+ A népnek, mely a földön lakozik, megbocsáttatott a vétke.+