Ézsaiás

42 Íme! Az én szolgám,+ akit szilárdan támogatok!+ Az én választottam,+ akit lelkem helyesel.+ Szellememet adtam belé.+ Igazságosságot hoz a nemzeteknek.+ 2 Nem fog kiabálni, a hangját sem emeli föl, és nem hallatja hangját az utcán.+ 3 A megrepedt nádszálat nem töri el,+ és a pislákoló lenkanócot nem oltja ki. Hűségben hozza el az igazságosságot.+ 4 Nem halványul el, és nem reped meg, mígnem érvényt szerez az igazságosságnak a földön.+ Törvényére várnak a szigetek is.+

5 Így szól az igaz Isten, Jehova, az egek Teremtője+, a Hatalmas, aki kifeszíti azokat,+ aki kiteríti a földet+ és annak termését,+ aki leheletet ad+ a rajta levő népnek,+ és szellemet a rajta járóknak:+ 6 „Én, Jehova hívtalak el igazságosságban,+ és megfogtam kezedet.+ Megóvlak téged, és a nép szövetségéül adlak,+ a nemzetek világosságául,+ 7 hogy megnyisd a vak szemeket,+ hogy kihozd a tömlöcből a rabokat,+ a fogházból a sötétségben ülőket.+

8 Én vagyok Jehova. Ez a nevem,+ és senki másnak nem adom dicsőségemet,+ sem dicséretemet+ a faragott képmásoknak.+

9 Az első dolgok, íme, bekövetkeztek,+ de újakat hirdetek. Még mielőtt kisarjadnának, hallatom azokat veletek.”+

10 Énekeljetek Jehovának új éneket,+ dicséretét a föld végső határától fogva,+ ti, akik a tengerre mentek+ és oda, ami betölti azt, ti szigetek, és az ott lakók.+ 11 Emelje föl hangját a pusztaság+ és városai, a települések, ahol Kédár lakik.+ Örömmel kiáltsanak a sziklaszirt lakói+. A hegyek csúcsáról rivalgjanak az emberek. 12 Adjanak dicsőséget Jehovának,+ és beszéljék el dicséretét a szigeteken.+

13 Jehova kivonul, mint egy hős.+ Buzgalmat ébreszt, mint egy harcos.+ Kiált, igen, harci kiáltást hallat;+ hatalmasabbnak bizonyul ellenségeinél.+

14 „Sokáig csendben voltam.+ Hallgattam.+ Önuralmat gyakoroltam.+ Mint a szülő nő, nyögni fogok, lihegek és zihálok egyszerre.+ 15 Hegyeket és dombokat tarolok le,+ és egész növényzetüket elszárasztom. Szigetekké teszek folyókat, és kiszárítom a nádas tavakat.+ 16 Olyan úton járatom majd a vakokat, amelyet nem ismernek,+ ismeretlen ösvényen fognak lépdelni.+ Világossággá teszem előttük a sötét helyet,+ és sima földdé a göröngyös terepet.+ Ezeket fogom cselekedni értük, és nem hagyom el őket.”+

17 Vissza kell fordulniuk, és nagyon megszégyenülnek, akik faragott képmásokba vetik bizalmukat,+ akik ezt mondják az öntött képmásoknak: „Ti vagytok isteneink.”+

18 Halljátok meg, ti süketek! Nézzetek, hogy lássatok, ti vakok!+ 19 Kicsoda vak, ha nem az én szolgám, és ki olyan süket, mint a követem, akit elküldök? Ki olyan vak, mint a megjutalmazott, és olyan vak, mint Jehova szolgája?+ 20 Sok mindent lehetett látni, de te nem figyeltél.+ Kinyittattak a fülek, de te nem hallottál.+ 21 Jehova az ő igazságosságáért+ gyönyörűségét lelte abban, hogy felmagasztalja a törvényt+, és fenségessé tegye azt. 22 De ez egy kirabolt, kifosztott nép;+ mindnyájukat kelepce tartja fogva a vermekben, és a fogházakban rejtegetik őket.+ Prédává lettek, és nincsen szabadító,+ zsákmánnyá, és senki sem mondja: „Hozd vissza!”

23 Ki hajtja fülét erre közületek? Ki figyel és ki hallgat ide a későbbi időkre nézve?+ 24 Ki adta oda prédául Jákobot, és Izraelt a fosztogatóknak? Nemde Jehova, Ő, aki ellen vétkeztünk, és akinek útjain nem akartak járni, és akinek törvényére nem figyeltek oda?+ 25 Ezért Ő kiontotta rá dühét, haragját és a háború erejét.+ Az emésztette körös-körül,+ de ő nem vette tudomásul;+ lángolt ellene, de ő semmit sem szívlelt meg.+