Ézsaiás
48 Halljátok meg ezt, ó, Jákob háza, ti, akik Izrael nevéről nevezitek magatokat,+ és Júda vizeiből származtok,+ ti, akik Jehova nevére esküsztök,+ sőt Izrael Istenét emlegetitek,+ de nem igazságban és nem igazságosságban.+ 2 Mert a szent városból+ valóknak nevezik magukat, és Izrael Istenére támaszkodnak,+ akinek seregek Jehovája a neve.+
3 „Az elsőket már akkortól megmondtam; az én számból származtak, és mindig hallattam azokat.+ Egyszer csak cselekedtem, és bekövetkeztek.+ 4 Mivel tudtam, hogy kemény vagy,+ és vasinakból van a nyakad,+ homlokod meg réz,+ 5 mindig szóltam neked attól fogva. Mielőtt bekövetkezhetett volna, már hallattam veled,+ nehogy azt mondd: »Bálványom cselekedte, faragott képmásom és öntött képmásom parancsolta ezeket.«+ 6 Hallottad.+ Lásd meg mindet.+ Ti vajon nem fogjátok elmondani?+ Mostantól újakat hallatok veled, igen, megőrzött dolgokat, amelyeket nem ismersz.+ 7 Most teremtetnek, nem pedig akkortól, igen, olyanok, amikről a mai napot megelőzően nem hallottál, nehogy azt mondd: »Íme, tudtam én már ezeket!«+
8 Se nem hallottad,+ se nem tudtad, és a füled sem nyílt meg azóta. Mert jól tudom, hogy bizony folytattad csalárdságodat,+ és úgy hívnak, hogy »törvényszegő az anyaméhtől fogva«.+ 9 Nevemért türtőztetem haragom,+ és dicséretemért fékezem magam irántad, hogy ki ne vágassál.+ 10 Íme, megtisztítottalak, de nem mint ezüstöt.+ Kiválasztottalak a nyomorúság olvasztókemencéjében.+ 11 Önmagamért, önmagamért cselekszem,+ hiszen ki hagyná magát megszentségteleníteni?+ Senki másnak nem adom dicsőségemet.+
12 Hallgass rám, ó, Jákob, és te, Izrael, akit elhívtam! Én ugyanaz vagyok.+ Én vagyok az első,+ és az utolsó is én vagyok.+ 13 Sőt az én kezem rakta le a föld alapját,+ és jobbom feszítette ki az egeket.+ Kiáltok nekik, hogy itt álljanak együtt.+
14 Gyűljetek egybe mind, és halljátok meg.+ Ki mondta meg közülük ezeket? Maga Jehova szereti őt.+ Azt teszi Babilonnal, ami kedvére van,+ és karja a káldeusokon lesz.+ 15 Én, én beszéltem. El is hívtam őt.+ Elhoztam, és sikeressé lesz útja.+
16 Gyertek közel hozzám. Halljátok meg ezt. Nem szóltam rejtekhelyen kezdettől fogva.+ Amióta ez történik, ott vagyok.”
És most a legfőbb Úr, Jehova küldött engem, és szellemét is.+ 17 Ezt mondja Jehova, a te Megváltód+, Izrael Szentje+: „Én, Jehova, vagyok a te Istened, aki arra tanítalak, ami javadra válik,+ aki azon az úton vezetem lépteidet, amelyen járnod kell.+ 18 Ó, bárcsak odafigyelnél parancsolataimra!+ Akkor olyan lenne békéd, mint egy folyó,+ és igazságosságod, mint a tenger habjai.+ 19 Utódod annyi volna, mint a homok, és a belőled származók, mint a homokszemek.+ Nem vágatik ki és nem irtatik ki nevük előlem.”+
20 Menjetek ki Babilonból!+ Fussatok a káldeusoktól!+ Örömkiáltás hangjával mondjátok el, hallassátok ezt!+ Terjesszétek el a föld végső határáig!+ Mondjátok: „Megváltotta Jehova az ő szolgáját, Jákobot!+ 21 Nem szomjaztak meg,+ amikor elhagyatott helyeken járatta őket.+ A sziklából fakasztott vizet nekik, és sziklát hasított, hogy ömöljön belőle a víz.”+