Ézsaiás

6 Abban az évben pedig, amikor Uzziás király meghalt,+ láttam Jehovát,+ amint egy fenséges és kiemelkedő trónon ült,+ és ruhájának szárnyai betöltötték a templomot.+ 2 Szeráfok álltak felette.+ Mindegyiknek hat-hat szárnya volt. Kettővel az arcukat fedték be,+ kettővel a lábukat fedték be, és kettővel repültek. 3 Így kiáltott az egyik a másiknak: „Szent, szent, szent a seregek Jehovája.+ Az egész föld teljessége az ő dicsősége.” 4 És megremegtek a küszöbök csapjai+ a kiáltónak hangjától, és a ház lassanként megtelt füsttel.+

5 Akkor így szóltam: „Jaj nekem! Mert olyan vagyok, mint akit elhallgattattak, hiszen tisztátalan ajkú ember vagyok,+ és tisztátalan ajkú nép között lakom;+ mert magát a Királyt, a seregek Jehováját látták szemeim!”+

6 Ekkor az egyik szeráf odarepült hozzám. A kezében izzó szén+ volt, amelyet fogóval vett el az oltárról.+ 7 Megérintette a számat,+ és így szólt: „Íme, ez hozzáért ajkaidhoz. Vétked eltávozott, és bűnöd engesztelést nyert.”+

8 Ezután hallottam, amint Jehova hangja így szól: „Kit küldjek el, és ki megy el nekünk?”+ Akkor ezt mondtam: „Itt vagyok én! Küldj engem.”+ 9 Ő így folytatta: „Menj, és mondd meg ennek a népnek: »Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne jussatok ismerethez.«+ 10 Tedd érzéketlenné e nép szívét,+ és süketté a fülüket.+ Tapaszd be a szemüket, hogy ne lássanak szemükkel; fülükkel ne halljanak, szívük ne értsen, és meg ne térjenek és meg ne gyógyuljanak.”+

11 Erre ezt mondtam: „Meddig, ó, Jehova?”+ Ő így felelt: „Mígnem a városok romba dőlnek és lakatlanok lesznek, a házakban nem marad majd földből való ember, és a föld pusztává tétetik;+ 12 és Jehova messze eltávolítja a földi embert, és igen nagy lesz az elhagyatottság az országban.+ 13 Lesz még benne egy tizedrész,+ és újra fölégetés vár rá, mint egy nagy fára, és egy terebélyes fára, amelyekből a kivágáskor+ megmarad a tönk;+ szent mag lesz a tönkje.”+