Jeremiás

11 Jehova szava így szólt Jeremiáshoz: 2 „Halljátok meg e szövetség szavait!

Te pedig mondd el+ azokat Júda embereinek és Jeruzsálem lakosainak. 3 Mondd meg nekik: »Így szól Jehova, Izrael Istene: ,Átkozott az az ember, aki nem hallgat e szövetség szavaira,+ 4 amelyeket ősatyáitoknak parancsoltam azon a napon, amikor kihoztam őket Egyiptom földjéről,+ a vaskemencéből,+ ezt mondva: „Hallgassatok szavamra, és mindenben aszerint cselekedjetek, amit parancsolok nektek.+ Akkor népem lesztek, én pedig Istenetek leszek,+ 5 hogy beteljesítsem az esküt, amelyet ősatyáitoknak tettem,+ hogy nekik adom a tejjel és mézzel folyó földet+, amint a mai napon is van.”’«”

Erre én így válaszoltam: „Ámen, ó, Jehova!”

6 Jehova még ezt is mondta nekem: „Hirdesd ki mindezeket a szavakat Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin,+ és mondd: »Halljátok meg e szövetség szavait, és cselekedjétek is azokat!+ 7 Mert én nyomatékosan intettem ősatyáitokat azon a napon, amikor felhoztam őket Egyiptom földjéről,+ és egészen a mai napig. Korán fölkeltem, és így intettem őket: ,Hallgassatok szavamra.’+ 8 Ők azonban nem figyeltek, és a fülüket sem mozdították,+ hanem ki-ki az ő gonosz szívének makacssága szerint járt.+ Ezért végrehajtottam rajtuk e szövetség minden szavát, amelyekről megparancsoltam, hogy cselekedjék azokat, de amelyeket nem cselekedtek.«”

9 Jehova még ezt is mondta nekem: „Összeesküvés van Júda emberei között és Jeruzsálem lakosai között.+ 10 Visszatértek ősatyáik vétkeihez,+ az elsőkéhez, akik nem akartak hallgatni szavaimra, hanem maguk is más istenek után jártak, hogy azoknak szolgáljanak.+ Izrael háza és Júda háza megszegte szövetségemet, amelyet ősatyáikkal kötöttem.+ 11 Azért ezt mondja Jehova: »Íme, veszedelmet hozok rájuk,+ amelyből nem tudnak kimenekülni.+ Segítségért fognak kiáltani hozzám, de én nem hallgatom meg őket.+ 12 Júda városai és Jeruzsálem lakosai menjenek csak, és kiáltsanak segítségért azokhoz az istenekhez, akiknek áldozati füstöt füstölögtetnek,+ de akik úgysem mentik meg őket nyomorúságuk idején.+ 13 Mert annyi istened van már, ó, Júda, ahány városod;+ és annyi oltárt állítottatok a szégyenletességnek+, ahány utca van Jeruzsálemben; oltárokat, hogy áldozati füstöt füstölögtessetek Baálnak.«+

14 Te pedig ne imádkozz ezért a népért. Ne emeld föl értük esdeklő szavadat, és ne mondj imát,+ mert nem hallgatom meg őket, amikor hozzám kiáltanak nyomorúságuk miatt.+

15 Mi dolga az én kedvesemnek az én házamban,+ ha sokan közülük ilyen galádságot+ követnek el?+ Tán a szent hússal majd eltávolítják azt tőled,+ amikor eljön nyomorúságod? Ujjongsz-e majd akkor?+ 16 »Dús lombú, szép gyümölcsű és formás olajfának« nevezett téged Jehova.+ Nagy dübörgés hangja mellett tüzet gyújtott ellene, és letörték ágait.+

17 A seregek Jehovája, aki elültetett téged,+ veszedelmet mondott ki ellened Izrael házának és Júda házának gonoszsága miatt,+ amelyet azért követtek el, hogy bosszantsanak, áldozati füstöt füstölögtetve Baálnak.”+

18 És Jehova tudatta velem, hogy tudjam. Akkor megláttattad velem, mit művelnek.+ 19 Én olyan voltam, mint egy dédelgetett kosbárány, amelyet vágásra visznek,+ és nem tudtam, hogy ellenem szőnek ilyen terveket:+ „Pusztítsuk el a fát gyümölcsével együtt, és vágjuk ki az élők földjéről+, hogy nevére se emlékezzenek többé!” 20 De a seregek Jehovája igazságosan ítél.+ A veséket és a szívet vizsgálja ő.+ Ó, bárcsak láthatnám, hogy bosszút állsz rajtuk, hiszen neked tártam fel peres ügyemet.+

21 Azért ezt mondja Jehova az anatóti+ emberek ellen, akik lelkedre vadásznak, és így beszélnek: „Ne prófétálj Jehova nevében,+ hogy meg ne halj a kezünk által”, 22 nos, ezt mondja a seregek Jehovája: „Íme, megszemlélem őket. Az ifjak kard által halnak meg,+ fiaik és leányaik pedig az éhínség miatt vesznek oda.+ 23 Még maradékuk sem lesz, mert veszedelmet hozok az anatóti+ emberekre, megszemlélésük évét.”+