Jeremiás

15 És Jehova így szólt hozzám: „Ha Mózes+ és Sámuel+ állna előttem, akkor sem hajolna lelkem e néphez.+ Elküldetnének színem elől, hogy menjenek el!+ 2 És ha netán azt kérdik tőled: »Hová menjünk?«, mondd csak meg nekik: »Így szól Jehova: ,Aki halálos csapást érdemel, az halálos csapásra! Aki kardot, az kardra! Aki éhínséget, az éhínségre!+ Aki fogságot, az fogságra!’«+

3 »Négy nemzetséget rendelek föléjük+ — ez Jehova kijelentése. — A kardot, hogy öldököljön, a kutyákat, hogy elragadjanak, az egek repdeső teremtményeit+ és a föld állatait, hogy egyenek és pusztítsanak. 4 Iszonyattá teszem őket a föld minden királysága előtt+ Ezékiás fia, Manassé, Júda királya miatt, azért, amit Jeruzsálemben művelt.+ 5 Ugyan ki könyörül rajtad, ó, Jeruzsálem? Ki fog együtt érezni veled,+ és ki fordul oda, hogy megkérdezze, jól vagy-e?«

6 »Te hagytál el engem+ — ez Jehova kijelentése. — Visszafelé mész.+ Kinyújtom ellened kezemet, és romba döntelek.+ Belefáradtam már, hogy sajnálatot érezzek.+ 7 Szélnek szórom őket villával+ az ország kapuiban. Megfosztom őket gyermekeiktől.+ Elpusztítom népemet, mert nem tért meg útjairól.+ 8 Többek lettek előttem özvegyeik, mint a tenger homokszemei. Elhozom rájuk — anyára és ifjúra — a pusztítót délidőben.+ Szorongást és nyugtalanságot bocsátok rájuk hirtelen.+ 9 Elalélt az asszony, aki hét gyermeket szült, lelke levegő után kapkodott.+ Leáldozott napja, bár még nappal van;+ szégyent vallott, megszégyenült.« »A kardnak adom maradékukat ellenségeik színe előtt«+ — ez Jehova kijelentése.”

10 Jaj nekem,+ ó, anyám, hogy megszültél engem, aki a perlekedés embere és a viszály embere vagyok az egész földdel szemben.+ Nem adtam kölcsönt, és nekem sem kölcsönöztek. Mindnyájan csak átkoznak engem.+

11 Jehova így szólt: „Bizony a javadat szolgálom.+ Bizony közbenjárok érted a veszedelem idején+ és a nyomorúság idején, az ellenséggel szemben.+ 12 Szét lehet-e törni a vasat, az északi vasat, és a rezet? 13 Gazdagságodat és kincseidet prédára bocsátom,+ no nem vételárért, hanem minden bűnödért, éspedig minden területeden.+ 14 Olyan földre vitetem azokat ellenségeiddel, amelyet nem ismersz.+ Mert tűz lobbant fel haragomban.+ Ellenetek gyúlt lángra.”

15 Te tudsz mindent.+ Ó, Jehova, emlékezz meg rólam,+ fordítsd rám figyelmedet, és állj bosszút értem üldözőimen!+ Te, aki lassú vagy a haragra, ne ragadj el engem.+ Lásd meg, hogy érted viselek gyalázatot.+ 16 Szavaid megtaláltattak, és én megettem azokat.+ Szavad nekem ujjongássá+ és szívem örömévé+ válik, mert a te nevedet viselem,+ ó, Jehova, seregek Istene+! 17 Nem ültem le a tréfálkozók+ baráti társaságában, és nem kezdtem ujjongani.+ Kezed miatt egymagamban ültem,+ mert ítéletüzenettel töltöttél el.+ 18 Miért lett tartós a fájdalmam,+ és gyógyíthatatlan+ a rajtam ejtett seb? Nem akar meggyógyulni. Bizony csalókává válsz számomra,+ mint a megbízhatatlan vizek.+

19 Azért ezt mondja Jehova: „Ha visszatérsz, akkor visszahozlak,+ és színem előtt fogsz állni.+ Ha előhozod az értékeset az értéktelenből, akkor olyanná leszel, mint az én szám. Ők térnek vissza hozzád, nem pedig te térsz vissza hozzájuk.”

20 „Megerősített rézfallá tettelek e nép előtt.+ Harcolni fognak ellened, de nem győznek le téged,+ mert én veled vagyok, hogy megmentselek és megszabadítsalak+ — ez Jehova kijelentése. — 21 Kiszabadítalak a gonoszok kezéből,+ és megváltalak a zsarnokoskodók markából.”