Jeremiás

8 „Abban az időben előhozzák majd Júda királyainak csontjait, a fejedelmeinek csontjait, a papok csontjait, a próféták csontjait és Jeruzsálem lakóinak csontjait a sírjaikból+ — ez Jehova kijelentése —, 2 és kiterítik őket a napra, meg a hold és az egek egész serege elé, amelyeket szerettek, szolgáltak, követtek+ és kerestek, és amelyek előtt meghajoltak.+ Nem szedik össze és el sem temetik őket. Olyanok lesznek, mint a trágya a föld színén.”+

3 „És aki csak megmarad e gonosz családból, az egész maradék, inkább a halált választja majd, semmint az életet+ mindazokon a helyeken, ahol maradtak még, ahova szétszórtam őket”+ — ez a seregek Jehovájának kijelentése.

4 „Mondd meg nekik: »Így szól Jehova: ,Vajon akik elesnek, nem kelnek föl?+ Ha az egyik visszafordul, vajon nem fordul vissza a másik is?+ 5 Miért hűtlen ez a nép, Jeruzsálem, mégpedig megátalkodott hűtlenséggel? Ragaszkodnak a csalárdsághoz,+ nem akarnak megtérni.+ 6 Odafigyeltem+ és egyre csak figyeltem.+ Nem helyesen beszéltek. Senki sem volt, aki bánta volna gonoszságát,+ és azt mondta volna: „Mit tettem?” Mindegyik visszatér a népszerű útra,+ miként a csatába vágtató ló. 7 Még a gólya az égen, az is jól ismeri a maga rendelt idejét.+ A gerle+, a sarlósfecske és a bülbül is ügyel rá, mikor kell megérkeznie. Az én népem azonban nem ismerte meg Jehova ítéletét.’«+

8 »Hogyan mondhatjátok: ,Bölcsek vagyunk, nálunk van Jehova törvénye!’+ Íme, a titkárok hamis íróvesszeje+ bizony csak hazugságot szült. 9 Szégyent vallottak a bölcsek.+ Megrettentek, és megfogatnak majd. Íme, megvetették Jehova szavát. Miféle bölcsességük van hát nekik?+ 10 Azért feleségeiket másoknak adom, mezőiket új birtokosoknak,+ mert a legkisebbtől a legnagyobbig mindenki nyerészkedik.+ A prófétától kezdve a papig mindenki hamisságot művel.+ 11 Népem leányának összeomlását felszínesen próbálják gyógyítgatni,+ ezt mondva: ,Béke van! Béke van!’, holott nincsen béke.+ 12 Vajon szégyenkeztek amiatt, hogy azt cselekedték, ami utálatos?+ Egyrészt egyáltalán nem tudtak szégyenkezni, másrészt még a megalázottság érzését sem ismerték.+

Ezért elesnek majd az elesőkkel. Elbuknak megszemlélésük idején«+ — így szól Jehova.+

13 »Végzek velük a begyűjtéskor+ — ez Jehova kijelentése. — Nem lesz szőlő a szőlőtőn,+ nem lesz füge a fügefán, még a levelek is elszáradnak. És amit adok nekik, tovatűnik tőlük.«”

14 „Miért ülünk még? Gyűljetek egybe! Menjünk a megerősített városokba,+ és hallgassunk ott. Hiszen Istenünk, Jehova elhallgattatott minket,+ és mérgezett vizet ad nekünk inni,+ mert vétkeztünk Jehova ellen. 15 Békét reméltünk, de nem jött semmi jó.+ A gyógyulás idejét, de íme, rettegés!+ 16 Dán+ felől hallatszik már lovainak horkantása. Ménjeinek nyerítésétől megremeg az egész föld.+ Eljönnek, és felfalják az országot, és mindazt, ami betölti, a várost és lakosait.”

17 „Mert íme, kígyókat, mérges kígyókat küldök közétek,+ amelyeket nem lehet bűvölni,+ és bizony megmarnak titeket” — ez Jehova kijelentése.

18 Gyógyíthatatlan bánat fogott el.+ Beteg a szívem. 19 Íme, messzi földről+ hallatszik népem leányának segélykiáltása: „Hát nincs Jehova Sionban?+ Nincs ott Sion királya?”+

„Miért bosszantottak engem faragott képmásaikkal, hiábavaló idegen isteneikkel?”+

20 „Elmúlt az aratás, véget ért a nyár, de nem mentettek meg bennünket!”+

21 Népem leányának összeomlása+ miatt összetörtem,+ elfogott a szomorúság, döbbenet szállt rám.+ 22 Nincs balzsam Gileádban?+ Nincs ott gyógyító?+ Miért nem gyógyult hát meg+ népem leánya?+