Máté

9 Beszállt tehát a csónakba, átkelt, és elment a maga városába.+ 2 És íme, odavittek hozzá egy ágyon fekvő béna embert.+ Jézus a hitük láttán ezt mondta a bénának: „Bátorság, gyermekem; megbocsáttattak bűneid.”+ 3 És íme, némelyek az írástudók közül így szóltak magukban: „Ez káromlást szól.”+ 4 Jézus pedig ismerve gondolataikat,+ ezt mondta: „Miért gondoltok gonosz dolgokat szívetekben?+ 5 Például, melyik könnyebb, azt mondani, hogy megbocsáttattak bűneid, vagy azt mondani, hogy kelj fel, és járj?+ 6 De hogy megtudjátok, hogy az Emberfiának van hatalma a földön bűnöket megbocsátani . . .”+ Akkor így szólt a bénához: „Kelj fel, vedd fel az ágyadat, és menj haza!”+ 7 Az pedig felkelt és hazament. 8 Amikor a sokaság látta ezt, félelem szállta meg, és dicsőítették az Istent,+ aki ilyen hatalmat+ adott embereknek.

9 Amint továbbment onnan Jézus, meglátott egy Máté nevű embert, aki az adószedő helyen ült, és ezt mondta neki: „Légy a követőm!”+ Erre az felkelt, és követte őt.+ 10 Később, amikor az asztalnál feküdt a házban,+ íme, sok adószedő meg bűnös jött, és kezdtek letelepedni Jézus és tanítványai társaságában. 11 Látva ezt a farizeusok, mondogatni kezdték a tanítványainak: „Miért van az, hogy a tanítótok adószedőkkel és bűnösökkel eszik?”+ 12 Hallva őket, ezt mondta: „Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra+, a betegségben szenvedőknek viszont igen. 13 Menjetek hát, és tanuljátok meg, mit jelent ez: »Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot.«+ Mert nem azért jöttem, hogy az igazságosakat, hanem hogy a bűnösöket hívjam.”

14 Akkor odamentek hozzá János tanítványai, és megkérdezték: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok szoktunk böjtölni, de a te tanítványaid nem böjtölnek?”+ 15 Jézus erre ezt mondta nekik: „Van-e okuk keseregni a vőlegény barátainak, amíg velük van a vőlegény?+ De jönnek majd napok, amikor elveszik+ tőlük a vőlegényt, és akkor majd böjtölni fognak.+ 16 Senki sem varr foltot be nem avatott anyagból régi felsőruhára, mert az erősebb anyag kiszakítana a felsőruhából, és még rosszabb lenne a szakadás.+ 17 Új bort sem tesznek régi bortömlőkbe; ha pedig megteszik, akkor a bortömlők szétrepednek, a bor kifolyik, és a bortömlők tönkremennek;+ az új bort inkább új bortömlőkbe teszik, és mindkettő megmarad.”+

18 Míg ő ezeket mondta nekik, íme, egy bizonyos elöljáró+, aki odament, hódolni kezdett neki,+ és így szólt: „A lányom most már biztosan halott,+ de jöjj, tedd rá a kezed, és életre kel.”+

19 Jézus akkor felkelt, és követni kezdte őt; ugyanígy a tanítványai is. 20 És íme, egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásban+ szenvedett, odalépett hátulról, és megérintette felsőruhájának rojtozatát;+ 21 mert ezt mondogatta magában: „Ha csak megérintem a felsőruháját, rendbe jövök.”+ 22 Jézus megfordult, és észrevéve őt ezt mondta: „Bátorság, leányom; a hited gyógyulást szerzett neked.”+ És az asszony még abban az órában rendbe jött.+

23 Mikor pedig Jézus az elöljáró házába ért,+ és meglátta a fuvolásokat meg a zajongó sokaságot,+ 24 ezt mondta: „Menjetek innen, mert a kislány nem halt meg, hanem alszik.”+ Erre gúnyosan nevetni kezdtek rajta.+ 25 Mikor aztán kiküldték a sokaságot, ő mindjárt bement, megfogta a kislány kezét,+ az pedig felkelt.+ 26 Az erről szóló hír persze elterjedt azon az egész vidéken.

27 Amint Jézus továbbment onnan, két vak+ követte őt, és így kiáltoztak: „Irgalmazz nekünk,+ Dávid Fia!” 28 Miután Jézus bement a házba, a vakok odamentek hozzá, ő pedig megkérdezte tőlük: „Hiszitek-e+, hogy meg tudom ezt tenni?” Így válaszoltak neki: „Igen, Uram.” 29 Akkor megérintette a szemüket,+ és ezt mondta: „Legyen nektek a hitetek szerint.” 30 És megnyílt a szemük. Jézus ezenkívül erélyesen megparancsolta nekik: „Vigyázzatok, senki meg ne tudja!”+ 31 De ők, miután kimentek, hírét vitték azon az egész vidéken.+

32 Mikor pedig ezek éppen elmentek, íme, odavittek hozzá egy démontól megszállt némát;+ 33 és miután kiűzte a démont, beszélt a néma.+ A sokaság bizony csak ámult,+ és ezt mondta: „Soha semmi effélét nem láttak még Izraelben!” 34 De a farizeusok ezt kezdték mondogatni: „A démonok uralkodója által űzi ki a démonokat.”+

35 És Jézus körútra indult minden városba és faluba, tanított a zsinagógáikban, prédikálta a királyság jó hírét, és gyógyított mindenféle betegséget meg mindenféle fogyatékosságot.+ 36 Amikor látta a sokaságot, szánalmat érzett+ irántuk, mert elcsigázottak és hányatott sorsúak voltak, mint a pásztor nélküli juhok.+ 37 Akkor így szólt a tanítványaihoz: „Igen, az aratnivaló sok, de a munkás kevés.+ 38 Kérve kérjétek hát az aratás Urát, hogy küldjön ki munkásokat az aratásába.”+