Lukács

19 Ezután bement Jerikóba+, és áthaladt rajta. 2 Volt pedig itt egy Zákeus nevű férfi; ez főadószedő volt, és gazdag. 3 Nos, igyekezett látni, ki ez a Jézus,+ de a sokaság miatt nem láthatta, mert kis termetű volt. 4 Így hát elfutott előre, és felmászott egy eperfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elhaladnia. 5 Mikor pedig Jézus arra a helyre ért, feltekintett, és ezt mondta neki: „Zákeus, siess, szállj le, mert ma a te házadban kell maradnom.” 6 Erre az sietve leszállt, és örvendezéssel vendégül fogadta őt. 7 Akik viszont látták ezt, mindannyian morogni+ kezdtek, ezt mondva: „Olyan férfihoz tért be szállásra, aki bűnös.” 8 Zákeus pedig felállt, és így szólt az Úrhoz: „Íme! Javaim felét, Uram, odaadom a szegényeknek, és bármit zsaroltam is ki valakitől hamis vádolással+, négyszeresen visszatérítem.”+ 9 Jézus erre ezt mondta neki: „A mai napon megmentés jött e házhoz, mivelhogy ő is Ábrahám fia.+ 10 Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.”+

11 Míg ezekre figyeltek, ő még egy szemléltetést is elmondott, mivel közel volt Jeruzsálemhez, és ők azt hitték, hogy az Isten királysága nyomban meg fog mutatkozni.+ 12 Így szólt tehát: „Egy előkelő származású ember távoli földre utazott, hogy királyi hatalmat biztosítson magának, és visszatérjen.+ 13 Hívatta tíz rabszolgáját, szétosztott köztük tíz minát, és ezt mondta nekik: »Kereskedjetek, míg megjövök.«+ 14 Polgártársai azonban gyűlölték őt,+ és követséget küldtek utána, hogy mondják meg: »Nem akarjuk, hogy ez király legyen felettünk.«+

15 Végül, miután biztosította a királyi hatalmat és visszajött, megparancsolta, hogy hívják oda hozzá azokat a rabszolgákat, akiknek az ezüstpénzt adta, hogy megállapítsa, mit nyertek a kereskedéssel.+ 16 Akkor megjelent az első, és ezt mondta: »Uram, a minád tíz minát nyert.«+ 17 Erre ő így szólt hozzá: »Jól van, jó rabszolga! Mivel egy nagyon kis dologban hűnek bizonyultál, legyen hatalmad tíz város fölött.«+ 18 Azután jött a második, és ezt mondta: »A minád, Uram, öt minát hozott.«+ 19 Ő ehhez is így szólt: »Te is légy feje öt városnak.«+ 20 Jött pedig egy másik, és ezt mondta: »Uram, itt a minád, melyet egy kendőben eltéve tartottam. 21 Tudod, féltem tőled, mert kemény ember vagy; felveszed, amit letétbe nem helyeztél, és learatod, amit nem vetettél.«+ 22 Ő így szólt hozzá: »A saját szádból+ ítéllek meg, gonosz rabszolga. Ugye tudtad, hogy kemény ember vagyok, aki felveszem, amit letétbe nem helyeztem, és learatom, amit nem vetettem?+ 23 Akkor miért nem tetted be az ezüstpénzemet a bankba? Így megérkezésemkor kamattal szedtem volna be.«+

24 Azzal így szólt az ott állókhoz: »Vegyétek el tőle a minát, és adjátok annak, akinek a tíz minája van.«+ 25 De azok ezt mondták neki: »Uram, neki tíz minája van!« 26 »Mondom nektek, hogy mindannak, akinek van, még többet adnak, de attól, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van.+ 27 Ezenfelül, ezeket az én ellenségeimet, akik nem akarták, hogy király legyek felettük, hozzátok ide, és vágjátok le előttem.«”+

28 És ezeket elmondva, továbbindult, előre, felfelé tartva Jeruzsálembe.+ 29 Amikor közel ért az Olajfák hegyének+ nevezett hegyen fekvő Betfagéhoz és Betániához, elküldött kettőt a tanítványok közül,+ 30 és ezt mondta: „Menjetek be a faluba, amelyet magatok előtt láttok, és bemenve oda, találtok majd egy megkötött szamárcsikót, amelyen még soha nem ült ember. Oldozzátok el, és hozzátok ide.+ 31 Ha pedig bárki megkérdezi tőletek: »Miért oldozzátok el?«, mondjátok ezt: »Az Úrnak van szüksége rá.«”+ 32 A küldöttek tehát távoztak, és úgy találták, ahogy mondta nekik.+ 33 Ám amint eloldozták a csikót, a tulajdonosai így szóltak hozzájuk: „Miért oldozzátok el a csikót?”+ 34 Ezt mondták: „Az Úrnak van szüksége rá.”+ 35 Azután odavezették azt Jézushoz, és ráterítették felsőruháikat a csikóra, és felültették rá Jézust.+

36 Vonulása+ közben az útra terítették felsőruháikat.+ 37 Mihelyt közel ért az Olajfák hegyéről lejövő úthoz, a tanítványok egész tömege örvendezni kezdett, és hangos szóval dicsérni kezdte az Istent mindazokért a hatalmas cselekedetekért, amelyeket láttak,+ 38 és ezt mondták: „Áldott Az, aki Jehova nevében jön a Királyként!+ Béke az égben, és dicsőség a legfelsőbb magasságokban!”+ 39 A sokaságból azonban némely farizeus ezt mondta neki: „Tanító, dorgáld meg a tanítványaidat.”+ 40 Ő azonban így felelt: „Mondom nektek, ha ezek hallgatnának, a kövek+ kiáltanának.”

41 Amikor közelebb ért, szemügyre vette a várost, és sírt miatta,+ 42 és ezt mondta: „Ha te, igen, te, tisztán láttad+ volna ezen a napon, hogy mi az, ami békét hoz . . . de most már el vannak rejtve szemed elől.+ 43 Mert eljönnek rád azok a napok, amikor ellenségeid sáncot építenek körülötted hegyes cölöpökből,+ bekerítenek+, és mindenfelől gyötörni+ fognak. 44 Földhöz vágnak téged és gyermekeidet tebenned,+ és nem hagynak benned követ kövön,+ mert nem láttad tisztán megszemlélésed idejét.”+

45 Azután bement a templomba, és kiűzte azokat, akik eladtak,+ 46 ezt mondva nekik: „Meg van írva: »És a házam imádság háza lesz«,+ de ti rablók barlangjává tettétek.”+

47 És naponta tanított a templomban. A papi elöljárók pedig, és az írástudók meg a nép főemberei azon igyekeztek, hogy elpusztítsák őt,+ 48 de sehogy sem találták ennek legjobb módját, mert az egész nép csüggött rajta, hogy hallja őt.+