Lukács

8 Röviddel ezután elkezdett városról városra és faluról falura járni, prédikálva és hirdetve az Isten királyságának jó hírét.+ És vele volt a tizenkettő, 2 továbbá bizonyos asszonyok+, akiket gonosz szellemektől és betegségeikből gyógyított meg: Mária, akit Magdalénának hívtak, akiből hét démon ment ki,+ 3 Johanna+, Kúzának, Heródes megbízottjának a felesége, és Zsuzsanna, valamint sok más asszony, akik szolgáltak nekik a javaikból.

4 Mikor pedig nagy sokaság jött össze azokkal együtt, akik egyik város után a másikból odamentek hozzá, egy szemléltetéssel élve így szólt:+ 5 „Kiment a magvető, hogy elvesse a magját. Nos, amint vetett, némely mag az útfélre esett, és eltiporták, és az ég madarai felették.+ 6 Némely másik a sziklára hullott, és miután kisarjadt, elszáradt, mert nem volt nedvessége.+ 7 Némely másik a tövisek közé esett, és a tövisek, amelyek vele együtt növekedtek fel, elfojtották.+ 8 Némely másik a jó földbe esett, és miután kisarjadt, százszorosan hozott termést.”+ Miután elmondta ezeket, felkiáltott: „Akinek van füle a hallásra, hallja!”+

9 Tanítványai pedig megkérdezték tőle, hogy mit jelent ez a szemléltetés.+ 10 Ő ezt mondta: „Nektek megadatott, hogy értsétek az Isten királyságának szent titkait, de a többieknek szemléltetésekben beszélek,+ hogy még ha néznek is, hiába nézzenek, és még ha hallanak is, ne értsék meg, miről van szó.+ 11 A szemléltetés pedig ezt jelenti:+ A mag az Isten szava+. 12 Az útfélen levők azok, akik hallanak+, azután eljön az Ördög+, és elveszi a szót a szívükből, hogy ne higgyenek, és ne részesüljenek megmentésben.+ 13 A sziklán levők azok, akik mikor hallják a szót, örömmel fogadják, de ezeknek nincs gyökerük; hisznek egy időszakon át, de a próbatétel időszakában elpártolnak.+ 14 Ami a tövisek közé esettet illeti, ezek azok, akik hallottak, de mivel ennek az életnek az aggodalmai, gazdagsága és gyönyörei+ elragadják őket, ez teljesen megfojtja őket, és semmit sem visznek tökéletességre.+ 15 Ami a jó földben levőt illeti, ezek azok, akik miután kiváló és jó szívvel+ hallgatják a szót, megtartják azt, és gyümölcsöt teremnek kitartással.+

16 Senki, aki lámpát gyújtott, nem fedi azt le edénnyel, az ágy alá sem teszi, hanem a lámpatartóra teszi, hogy akik belépnek, lássák a világosságot.+ 17 Mert semmi sincs elrejtve,+ ami nyilvánvalóvá ne válna, és semmi sincs gondosan elleplezve, ami soha ki ne tudódna, és soha ne kerülne nyilvánosságra.+ 18 Ügyeljetek tehát arra, hogy miként figyeltek; mert akinek van, annak még többet adnak,+ de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amiről azt hiszi, hogy az övé.”+

19 Ekkor az anyja és a testvérei+ jöttek hozzá, de a sokaság miatt nem tudtak a közelébe jutni.+ 20 Mindazonáltal hírül adták neki: „Anyád és testvéreid odakint állnak, és látni akarnak téged.”+ 21 Így felelt nekik: „Ezek az én anyám és az én testvéreim, akik hallják az Isten szavát, és cselekszik azt.”+

22 Történt az egyik napon, hogy ő és a tanítványai csónakba szálltak, és ezt mondta nekik: „Menjünk át a tó túlsó partjára!” Elindultak hát.+ 23 Mialatt azonban tovahaladtak, ő elaludt. És heves szélvihar csapott le a tóra, és a víz kezdte elárasztani őket, úgyhogy veszélybe kerültek.+ 24 Végül odamentek hozzá, és felkeltették, ezt mondva: „Tanító, Tanító, mindjárt elveszünk!”+ Ő felkelt, megdorgálta a szelet meg a víz dühöngését,+ és azok lecsillapodtak, és csendesség lett. 25 Akkor így szólt hozzájuk: „Hol a hitetek?” Ők azonban félelemtől megszállva álmélkodtak, és ezt mondták egymásnak: „Hát ki ez, hogy még a szeleknek és a víznek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?”+

26 És kikötöttek a gerazénusok vidékén, mely a Galileával szemközt levő oldalon van.+ 27 Mikor pedig kiszállt a szárazföldre, szembejött vele egy férfi a városból, akiben démonok voltak. Már jó ideje nem viselt ruhát, és nem otthon lakott, hanem a sírhelyek között.+ 28 Amikor meglátta Jézust, hangosan kiáltott, leborult eléje, és hangos szóval ezt mondta: „Mi közöm hozzád, Jézus, a legfelségesebb Isten Fia?+ Kérve kérlek, ne kínozz!”+ 29 (Azt parancsolta ugyanis a tisztátalan szellemnek, hogy menjen ki az emberből. Mert az már hosszú ideje fogva tartotta őt,+ és láncokkal meg lábbilincsekkel újra meg újra megkötözték, úgy őrizték, de ő szétszaggatta a bilincseket, és a démon az elhagyatott helyekre hajtotta őt.) 30 Jézus megkérdezte tőle: „Mi a neved?” Ő ezt mondta: „Légió” — mert sok démon ment bele.+ 31 És egyre csak kérlelték,+ hogy ne parancsolja nekik, hogy a mélységbe+ menjenek. 32 Egy jó nagy disznócsorda+ legelt pedig ott a hegyen; így hát kérlelték őt, engedje meg nekik, hogy azokba menjenek.+ És megengedte nekik. 33 Erre a démonok kimentek az emberből, és belementek a disznókba, a csorda pedig a szakadék felé rohant, és ott a tóba zuhant, és megfulladt.+ 34 Amikor azonban a pásztorok látták, mi történt, elmenekültek, és beszámoltak róla a városban és vidéken.+

35 Az emberek ekkor kimentek, hogy lássák, mi történt, és amikor odaértek Jézushoz, és ott találták azt az embert, akiből kimentek a démonok, felöltözve és ép elmével, amint ott ült Jézus lábánál, akkor félelem fogta el őket.+ 36 Akik látták az esetet, beszámoltak róla nekik, hogyan gyógyult meg a démontól megszállt ember.+ 37 Ezért a gerazénusok környékéről jött egész tömeg kérte őt, hogy távozzon tőlük, mert nagy félelem szorongatta őket.+ Akkor beszállt a csónakba, és elment. 38 A férfi pedig, akiből kimentek a démonok, kérve kérte, hadd maradjon vele, de ő elbocsátotta, ezt mondva:+ 39 „Térj haza, és mondd el, mi mindent tett érted az Isten.”+ Az tehát elment, és szerte az egész városban hirdette, mi mindent tett érte Jézus.+

40 Amikor Jézus visszatért, a sokaság kedvesen fogadta őt, mivel mindannyian várták.+ 41 És íme, odajött egy Jairus nevű férfi, aki a zsinagóga egyik elöljárója volt. Jézus lábához borult, és kérlelni kezdte őt, hogy menjen be a házába,+ 42 mert volt neki egy egyszülött leánya, aki mintegy tizenkét éves volt, és haldoklott.+

Miközben ment, a sokaság körülötte tolongott.+ 43 Egy asszony pedig, aki tizenkét éve vérfolyásos+ volt, és aki senkinél nem tudott gyógyulásra lelni,+ 44 odament hátulról, és megérintette felsőruhájának+ rojtozatát+, és nyomban elállt a vérfolyása.+ 45 Jézus erre megkérdezte: „Ki volt az, aki megérintett?”+ Amikor mindannyian tagadták, Péter ezt mondta: „Tanító, a sokaság körülzár és majd összenyom téged.”+ 46 Jézus azonban így szólt: „Valaki megérintett, mert érzékeltem, hogy erő+ áradt ki belőlem.”+ 47 Az asszony, látva, hogy nem maradt észrevétlen, remegve előjött, leborult eléje, és az egész nép előtt feltárta, hogy mi okból érintette meg őt, és hogyan gyógyult meg azon nyomban.+ 48 Ő pedig ezt mondta neki: „Leányom, a hited gyógyulást szerzett neked; menj el békével!”+

49 Még beszélt, amikor odajött a zsinagógai elöljáró egyik képviselője, és ezt mondta: „Leányod meghalt; ne fáraszd tovább a tanítót!”+ 50 Ennek hallatán Jézus így válaszolt neki: „Ne félj, csak mutass ki hitet,+ és megmentésben részesül.” 51 Amikor odaért a házhoz, Péteren, Jánoson, Jakabon meg a lány apján és anyján kívül senkinek sem hagyta, hogy bemenjen vele.+ 52 Az emberek pedig mindnyájan sírtak, és a lányért való bánatukban verték magukat. Így hát ezt mondta: „Ne sírjatok,+ mert nem halt meg, hanem alszik.”+ 53 Erre gúnyosan nevetni kezdtek rajta, mivel tudták, hogy meghalt.+ 54 Ő azonban kézen fogta őt, felemelte a hangját, és ezt mondta: „Lányka, kelj fel!”+ 55 És visszatért annak szelleme+, és nyomban felkelt,+ ő pedig meghagyta, hogy adjanak enni a leánynak.+ 56 És a szülei magukon kívül voltak; ő pedig utasította őket, hogy senkinek se mondják el, mi történt.+