János

12 Jézus tehát hat nappal a pászka előtt Betániába+ érkezett, oda, ahol Lázár+ volt, akit Jézus feltámasztott a halottak közül. 2 Vacsorát rendeztek hát neki ott, és Márta+ felszolgált,+ Lázár pedig egyike volt azoknak, akik asztalhoz telepedtek Jézussal.+ 3 Mária azért elővett egy font illatos olajat, igazi nárdusolajat+, nagyon értékeset, és megkente Jézus lábát, s hajával törölte szárazra a lábát.+ Megtelt a ház az illatos olaj illatával. 4 Ám Iskariót Júdás+, az egyik tanítványa, aki arra készült, hogy elárulja őt, így szólt: 5 „Miért nem adták el ezt az illatos+ olajat háromszáz dénárért, és miért nem adták a szegény embereknek?”+ 6 Ezt azonban nem azért mondta, mintha a szegényekkel törődött volna, hanem mert tolvaj volt,+ és nála volt a pénztartó,+ és elszedegette a beletett pénzt. 7 Jézus ezért ezt mondta: „Hagyd békén, hadd tartsa meg ezt a szokást a temetésem napjára való tekintettel.+ 8 Mert a szegények mindig veletek vannak,+ de én nem leszek mindig veletek.”

9 A zsidók közül pedig egy nagy sokaság megtudta, hogy ő ott van, és odamentek — nemcsak Jézus miatt, hanem azért is, hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halottak közül.+ 10 A papi elöljárók pedig tanácsot tartottak, hogy Lázárt is megöljék,+ 11 mert a zsidók közül sokan mentek oda miatta, és hittek Jézusban.+

12 Másnap az ünnepre jött nagy sokaság, amikor hallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, 13 pálmaágakat fogott,+ és kiment eléje. És így kezdtek kiáltozni:+ „Mentsd meg, kérünk!+ Áldott, aki Jehova nevében jön,+ igen, Izrael királya+!” 14 Amikor pedig Jézus talált egy fiatal szamarat+, felült rá, mint ahogy meg van írva: 15 „Ne félj, Sion leánya. Íme! Királyod jön,+ szamárcsikón ülve.”+ 16 A tanítványai először nem figyeltek fel ezekre,+ ám amikor Jézus megdicsőült+, akkor visszaemlékeztek rá, hogy ezek meg voltak írva felőle, és hogy ezeket tették vele.+

17 Így hát a sokaság, amely vele volt, amikor kihívta Lázárt+ az emléksírból, és feltámasztotta őt a halottak közül, folyton tanúskodott.+ 18 Azért is ment eléje a sokaság, mert hallották, hogy ezt a jelt+ tette. 19 A farizeusok+ ezért ezt mondták egymás között: „Látjátok, hogy semmire sem mentek. Íme! Utána megy a világ.”+

20 Azok között pedig, akik feljöttek, hogy imádatot mutassanak be az ünnepen, volt néhány görög+ is. 21 Ezek tehát odamentek Fülöphöz+, aki a galileai Betsaidából való volt, és kérni kezdték őt, ezt mondva: „Uram, látni akarjuk Jézust.”+ 22 Fülöp elment, és megmondta Andrásnak. András és Fülöp elmentek, és megmondták Jézusnak.

23 Jézus pedig így válaszolt nekik: „Eljött az óra, hogy megdicsőüljön az Emberfia.+ 24 Bizony, bizony mondom nektek, ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal el, csak e g y szem marad; de ha elhal,+ akkor sok termést hoz. 25 Aki kedveli a lelkét, elpusztítja azt, aki azonban gyűlöli a lelkét+ ebben a világban, örök életre fogja megóvni azt.+ 26 Ha valaki szolgálni szeretne nekem, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is.+ Ha valaki szolgálni szeretne nekem, azt tiszteletben részesíti az Atya.+ 27 Most nyugtalan a lelkem,+ és mit is mondjak? Atyám, ments ki ebből az órából.+ De hiszen ezért érkeztem el ehhez az órához. 28 Atyám, dicsőítsd meg a nevedet!” Hang+ hallatszott azért az égből: „Meg is dicsőítettem, és újra meg fogom dicsőíteni.”+

29 A sokaság ezért, amely ott álldogált, és hallotta ezt, azt kezdte mondogatni, hogy mennydörgött. Mások így kezdtek beszélni: „Angyal szólt hozzá.” 30 Jézus erre ezt mondta: „Nem értem szólt ez a hang, hanem értetek.+ 31 Ítélet van most e világ felett; most fogják kivetni+ e világ uralkodóját+. 32 Én azonban, ha felemelnek+ a földről, mindenfajta embert magamhoz vonzok.”+ 33 Ezt igazából azért mondta, hogy jelezze, milyen halállal hal meg nemsokára.+ 34 A sokaság ezért így válaszolt neki: „A Törvényből azt hallottuk, hogy a Krisztus örökké megmarad;+ akkor hogyhogy azt mondod, hogy az Emberfiát fel kell hogy emeljék?+ Ki ez az Emberfia+?” 35 Jézus azért ezt mondta nekik: „Még egy kis ideig köztetek lesz a világosság. Addig járjatok, amíg veletek van a világosság, hogy a sötétség+ ne vessen a hatalma alá benneteket; aki pedig a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.+ 36 Amíg veletek van a világosság, gyakoroljatok hitet a világosságban, hogy a világosság fiaivá+ legyetek.”

Ezeket mondta Jézus, és elment, elrejtőzött előlük. 37 De noha ő ennyi jelt tett előttük, nem hittek benne, 38 úgyhogy beteljesedett Ézsaiás próféta szava, melyet mondott: „Jehova, ki hitt abban, amit hallottunk?+ Ami pedig Jehova karját illeti, kinek nyilatkoztatták ki azt?”+ 39 Azért nem tudtak hinni, mert Ézsaiás ezt is mondta: 40 „Megvakította szemüket, és megkeményítette szívüket,+ hogy ne lássanak szemükkel, és fel ne fogják a gondolatot szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.”+ 41 Ezeket mondta Ézsaiás, mert látta az ő dicsőségét,+ és beszélt őróla. 42 Mégis, még az elöljárók közül is sokan hittek benne,+ de a farizeusok miatt nem vallották meg őt, nehogy kizárják őket a zsinagógából;+ 43 mert jobban szerették az emberek dicsőségét, mint magát az Isten dicsőségét.+

44 Jézus azonban felkiáltott, és ezt mondta: „Aki hisz bennem, nemcsak bennem hisz, hanem abban is, aki küldött engem;+ 45 és aki engem lát, azt is látja, aki küldött engem.+ 46 Én világosságul jöttem a világba,+ hogy mindaz, aki hisz bennem, ne maradjon a sötétségben.+ 47 De ha valaki hallja a beszédeimet, és nem tartja meg azokat, én nem ítélem meg őt; mert nem azért jöttem, hogy megítéljem a világot,+ hanem hogy megmentsem a világot.+ 48 Aki semmibe vesz engem, és nem fogadja el a beszédeimet, van annak, aki megítélje őt. A szó+, amelyet szóltam, az fogja megítélni az utolsó napon; 49 mert én nem önmagamtól indíttatva szóltam, hanem maga az Atya, aki küldött engem, ő adott nekem parancsolatot, hogy mit mondjak, és mit beszéljek.+ 50 Azt is tudom, hogy az ő parancsolata örök életet jelent.+ Amiket tehát beszélek, úgy beszélem, ahogy az Atya mondta nekem azokat.”+