Cselekedetek
18 Ezek után eltávozott Athénból, és Korintuszba ment. 2 És talált egy Akvila+ nevű, pontuszi születésű zsidót, aki nem sokkal azelőtt jött Itáliából+ a feleségével, Priszcillával, mivel Klaudiusz+ elrendelte, hogy az összes zsidó távozzon Rómából. Hozzájuk ment hát, 3 és mivel ugyanaz volt a mestersége,+ az otthonukban maradt, és dolgoztak; mesterségükre nézve ugyanis sátorkészítők voltak. 4 Mindamellett minden sabbaton előadást tartott a zsinagógában,+ és meggyőzően beszélt zsidókhoz és görögökhöz.
5 Mikor pedig Silás+ is, és Timóteusz+ is lejött Makedóniából, Pál a szónak szentelte magát, tanúskodva a zsidóknak, hogy bizonyítsa: Jézus a Krisztus.+ 6 De miután állandóan ellenszegültek és becsmérlően beszéltek,+ megrázta ruháit,+ és ezt mondta nekik: „Véretek+ a ti fejeteken legyen. Én tiszta vagyok.+ Mostantól fogva a nemzetekből valókhoz fogok menni.”+ 7 El is távozott onnan, és egy Tíciusz Jusztusz nevű ember házába ment, aki az Isten imádója volt, és akinek a háza közvetlenül a zsinagóga mellett állt. 8 Kriszpusz+, a zsinagógai elöljáró pedig hívővé lett az Úrban, és ugyanígy az egész háznépe is. És sokan azok közül a korintusziak közül, akik hallották az üzenetet, hinni kezdtek, és megkeresztelkedtek. 9 Ezenfelül éjjel az Úr látomás által így szólt Pálhoz:+ „Ne félj, hanem továbbra is beszélj, és ne hallgass, 10 mert én veled vagyok,+ és senki nem fog rád támadni, hogy ártson neked; mert sok emberem van ebben a városban.” 11 Ott maradt hát egy évig és hat hónapig, tanítva közöttük az Isten szavát.
12 Mikor pedig Gallió volt Akhája prokonzulja+, a zsidók egy akarattal felkeltek Pál ellen, és a bírói szék elé vitték,+ 13 és ezt mondták: „Ez az ember a törvénnyel ellentétesen más meggyőződésre viszi+ az embereket az Isten imádatában.” 14 Mikor azonban Pál meg akarta nyitni a száját, Gallió ezt mondta a zsidóknak: „Ha csakugyan valami helytelenségről vagy gonosz gaztettről volna szó, ó, zsidók, lenne rá okom, hogy türelmesen elviseljelek titeket. 15 De ha beszéddel, nevekkel+ és a köztetek uralkodó törvénnyel+ kapcsolatos vitás kérdésekről van szó, intézzétek el magatok. Ezeknek én nem óhajtok bírája lenni.” 16 Azzal elűzte őket a bírói széktől. 17 Erre mindannyian megragadták Szosztenészt+, a zsinagógai elöljárót, és verni kezdték a bírói szék előtt. Ám Gallió mit sem törődött ezekkel a dolgokkal.
18 Pál azonban, miután jó néhány napig maradt még, elbúcsúzott a testvérektől, és elhajózott Szíria felé — és vele együtt Priszcilla és Akvila is —, miután Kenkreában+ rövidre nyíratta a haját,+ ugyanis fogadalma volt. 19 Megérkeztek Efézusba, és otthagyta őket; ő maga pedig bement a zsinagógába+, és érvelt a zsidóknak. 20 Bár egyre csak kérték, hogy maradjon huzamosabb ideig, nem egyezett bele, 21 hanem elbúcsúzott+, és ezt mondta nekik: „Ismét visszatérek hozzátok, ha Jehova úgy akarja.”+ Majd tengerre szállt Efézusban, 22 és leért Cezáreába. Majd felment, üdvözölte a gyülekezetet, azután lement Antiókiába.
23 Miután ott töltött egy bizonyos időt, elindult, és sorra bejárta a helységeket Galácia+ és Frígia+ vidékén, erősítve+ az összes tanítványt.
24 Efézusba érkezett pedig egy Apollós+ nevű, alexandriai születésű, ékesen szóló zsidó férfi, aki igen jártas volt az Írásokban.+ 25 Már kapott szóbeli oktatást Jehova útjáról, és mivel izzott a szellemtől,+ kezdte pontosan szólni és tanítani a Jézusra vonatkozó dolgokat, de csak János keresztségét+ ismerte. 26 És bátran kezdett beszélni a zsinagógában. Amikor Priszcilla és Akvila+ hallották őt, maguk mellé vették, és még pontosabban kifejtették neki az Isten útját. 27 Továbbá, mivel Akhájába kívánt átmenni, a testvérek írtak a tanítványoknak, buzdítva őket, hogy fogadják őt kedvesen. Így, amikor odaért, nagy segítségére+ volt azoknak, akik hívőkké lettek, az Isten ki nem érdemelt kedvessége+ által; 28 mert erőteljesen és alapossággal bizonyította nyilvánosan, hogy a zsidóknak nincs igazuk, kimutatva az Írások által,+ hogy Jézus a Krisztus.+