Cselekedetek

7 A főpap pedig megkérdezte: „Így vannak ezek?” 2 Ő ezt mondta: „Férfiak, testvérek és apák, halljátok! A dicsőség Istene+ megjelent ősatyánknak, Ábrahámnak, amikor Mezopotámiában volt, mielőtt letelepedett Háránban,+ 3 és ezt mondta neki: »Menj ki földedről és rokonaid közül, és gyere be arra a földre, amelyet mutatok neked.«+ 4 Akkor ő kiment a káldeusok földjéről, és letelepedett Háránban. Miután pedig meghalt az apja,+ Isten arra indította, hogy települjön át onnan erre a földre, amelyen ti most laktok.+ 5 Ám nem adott neki örökölhető birtokot benne, nem, egy talpalatnyit sem,+ de megígérte, hogy neki adja birtokul,+ és az ő magvának+ őutána, mikor még nem is volt gyermeke.+ 6 Az Isten ezenfelül arról beszélt, hogy a magva jövevény+ lesz egy idegen földön,+ és rabszolgává teszik őket, és nyomorgatják őket négyszáz évig.+ 7 »És azt a nemzetet, amelynek rabszolgaként szolgálnak majd, megítélem+ — mondta az Isten —, ők pedig ezek után kijönnek, és szent szolgálatot fognak végezni nekem ezen a helyen.«+

8 A körülmetélkedés szövetségét+ is adta neki; így ő nemzette Izsákot,+ és körülmetélte őt a nyolcadik napon;+ Izsák pedig Jákobot, Jákob pedig a tizenkét családfőt.+ 9 A családfők pedig féltékenyek+ lettek Józsefre, és eladták Egyiptomba.+ Az Isten azonban vele volt,+ 10 minden nyomorúságából megszabadította őt, és kedvessé és bölccsé tette a fáraó, Egyiptom királya előtt. És ez kinevezte őt, hogy kormányozza Egyiptomot és az egész házát.+ 11 Éhínség jött pedig egész Egyiptomra és Kánaánra, igen, nagy nyomorúság, és ősatyáink nem találtak ennivalót.+ 12 Jákob azonban hallotta, hogy Egyiptomban van élelem,+ és elküldte ősatyáinkat első alkalommal.+ 13 A második alkalommal pedig József megismertette magát a testvéreivel,+ és nyilvánvalóvá lett József nemzetsége a fáraó előtt.+ 14 Így hát József elküldte embereit, és elhívta arról a helyről apját,+ Jákobot és minden rokonát, szám szerint hetvenöt lelket.+ 15 Jákob lement Egyiptomba.+ Majd elhunyt,+ és ugyanígy az ősatyáink is.+ 16 Átvitték őket Sikembe+, és abba a sírhelybe+ fektették őket, amelyet Ábrahám áron vett meg, ezüstpénzen Hámor fiaitól Sikemben.+

17 Amint közeledett az idő annak az ígéretnek a beteljesedésére, amelyet az Isten nyíltan kijelentett Ábrahámnak, a nép növekedett és sokasodott Egyiptomban,+ 18 mígnem egy másik király támadt Egyiptom fölött, aki nem tudott Józsefről.+ 19 Ez ravaszul bánt nemzetségünkkel,+ és jogtalanul arra kényszerítette atyáinkat, hogy tegyék ki kicsinyeiket, hogy ne maradjanak életben.+ 20 Ebben az időben született Mózes,+ aki nagyon szép volt,+ az Isten szemében is. És három hónapig az apja otthonában gondoskodtak róla. 21 Mikor pedig kitették, a fáraó leánya felvette, és saját fia gyanánt nevelte fel.+ 22 Mózest tehát oktatták az egyiptomiak minden bölcsességére.+ Igen, hatalmas volt szavaiban+ és tetteiben.

23 Mikor pedig közel járt ahhoz, hogy betöltse a negyvenedik évét, szívébe ötlött, hogy megszemléli testvéreit, Izrael fiait.+ 24 És amikor meglátta, hogy az egyikkel igazságtalanul bánnak, megvédelmezte, és bosszút állt a bántalmazottért, leütve az egyiptomit.+ 25 Úgy vélte, a testvérei felfogják majd, hogy az Isten az ő keze által ad nekik megmentést,+ de nem fogták fel. 26 Másnap meg olyankor jelent meg náluk, amikor éppen verekedtek, és megpróbálta összebékíteni őket,+ ezt mondva: »Férfiak, testvérek vagytok. Miért bántok egymással igazságtalanul?«+ 27 Az azonban, aki igazságtalanul bánt felebarátjával, eltaszította őt, ezt mondva: »Ki nevezett ki téged uralkodónak és bírónak mifölénk?+ 28 Csak nem akarsz velem is végezni, ugyanúgy, ahogy tegnap az egyiptomival végeztél?«+ 29 Erre a beszédre Mózes elmenekült, és jövevény lett Midián földjén,+ s ott két fiút nemzett.+

30 Negyven év elteltével pedig megjelent neki egy angyal a Sínai-hegy pusztájában egy tövisbokor tüzes lángjában.+ 31 Mózes pedig, amikor látta, elálmélkodott a látványon.+ De amint közelebb ment, hogy megvizsgálja, Jehova hangja hallatszott: 32 »Én vagyok ősatyáid Istene, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene.«+ Mózest remegés fogta el, és nem mert tovább vizsgálódni. 33 Jehova ezt mondta neki: »Vedd le a sarut a lábadról, mert a hely, ahol állsz, szent föld.+ 34 Bizony láttam, milyen rosszul bánnak népemmel, mely Egyiptomban van,+ hallottam nyögésüket,+ és leszálltam, hogy megszabadítsam őket.+ Most pedig jöjj, elküldelek Egyiptomba.«+ 35 Ezt a Mózest, akit ők megtagadtak, ezt mondva: »Ki nevezett ki téged uralkodónak és bírónak?«,+ ezt az Isten elküldte+ mint uralkodót és egyben szabadítót, az angyal keze által, aki megjelent neki a tövisbokorban. 36 Ez az ember kivezette őket,+ előjeleket és jeleket téve Egyiptomban,+ a Vörös-tengeren+ és a pusztában negyven éven át.+

37 Ez a Mózes mondta Izrael fiainak: »Hozzám hasonló prófétát támaszt nektek az Isten a testvéreitek közül.«+ 38 Ő az,+ aki ott volt a gyülekezet közepette+ a pusztában a Sínai-hegyen vele beszélő angyallal+ és a mi ősatyáinkkal, és élő szent kijelentéseket+ kapott, hogy nektek adja azokat. 39 Ősatyáink nem voltak hajlandók engedelmeskedni neki, hanem félrelökték,+ és szívükben visszafordultak Egyiptom felé,+ 40 ezt mondva Áronnak: »Készíts nekünk isteneket, hogy előttünk járjanak. Mert nem tudjuk, mi történt ezzel a Mózessel, aki kivezetett minket Egyiptom földjéről.«+ 41 Borjút készítettek hát azokban a napokban,+ és áldozatot vittek fel a bálványnak, és vigadozni kezdtek kezük munkái láttán.+ 42 Így hát az Isten elfordult, és átadta őket,+ hadd végezzenek szent szolgálatot az ég seregének, mint ahogy meg van írva a próféták könyvében:+ »Ugye nem nekem ajánlottatok fel áldozati állatokat és áldozatokat negyven éven át a pusztában, ó, Izrael háza?+ 43 Hanem Molok+ sátrát és Refán isten csillagát+ emeltétek a magasba, a képmásokat, melyeket azért készítettetek, hogy imádjátok őket. Ezért elhurcollak+ titeket Babilonon túlra.«

44 Ősatyáinknál ott volt a tanúság sátra a pusztában, ahogy ő arra utasításokat adott, amikor elmondta Mózesnek, hogy a szerint a minta szerint készítse el, amelyet látott.+ 45 És ősatyáink, akik átvették azt, be is vitték Józsuéval+ az azoknak a nemzeteknek a birtokában levő földre,+ amelyeket az Isten kiűzött ősatyáink elől.+ Ott maradt Dávid napjaiig. 46 Ő kegyet talált+ az Isten előtt, és azt a kiváltságot kérte, hogy hadd gondoskodhasson lakhelyről+ Jákob Istene számára. 47 De Salamon épített neki házat.+ 48 Mindazonáltal a Legfelségesebb nem lakik kézzel készített házakban;+ mint ahogy a próféta mondja: 49 »Az ég a trónom,+ a föld pedig lábzsámolyom.+ Miféle házat fogtok építeni nekem? Ezt mondja Jehova. Vagy melyik az én nyugalmamnak helye?+ 50 Nemde az én kezem alkotta mindezeket?«+

51 Konok és körülmetéletlen szívű+ és fülű emberek, ti mindig ellenálltok a szent szellemnek; ahogy ősatyáitok tettek, úgy tesztek ti is.+ 52 Melyik prófétát nem üldözték ősatyáitok?+ Igen, megölték+ azokat, akik előre bejelentették az Igazságos+ eljövetelét, akinek most árulói és gyilkosai lettetek,+ 53 ti, akik angyalok+ közvetítésével kaptátok a Törvényt, de nem tartottátok meg.”

54 Mikor aztán ezeket hallották, a szívükig sértve érezték magukat,+ és csikorgatni+ kezdték a fogukat ellene. 55 Ő azonban szent szellemmel telve az égre szegezte a szemét, és meglátta Isten dicsőségét, és Jézust, amint ott áll az Isten jobbján,+ 56 és ezt mondta: „Íme! Látom az egeket megnyílva,+ és az Emberfiát+, amint ott áll az Isten jobbján.”+ 57 Erre teljes erejükből felkiáltottak, befogták a fülüket,+ és egy akarattal rárohantak. 58 Miután pedig kiűzték a városon kívülre,+ köveket kezdtek hajigálni rá.+ És a tanúk+ lerakták felsőruháikat egy ifjú lábához, akit Saulnak hívtak.+ 59 És miközben köveket hajigáltak Istvánra, ő könyörgött, és ezt mondta: „Úr Jézus, fogadd el szellememet.”+ 60 Aztán térdre ereszkedett, és erős hangon felkiáltott: „Jehova, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!”+ És ezt mondva, halálalvásba merült.