2Korintusz
4 Ezért van az, hogy — mivel ez a szolgálatunk+ van az irántunk tanúsított irgalmasság szerint+ — nem adjuk fel, 2 hanem hátat fordítottunk a szégyellni való+ alattomosságoknak, és nem járunk ravaszsággal, sem az Isten szavát nem hamisítjuk meg,+ hanem az igazság nyilvánvalóvá tétele által ajánljuk magunkat minden emberi lelkiismeretnek az Isten színe előtt.+ 3 Ha pedig leplezett is a jó hír, melyet hirdetünk, azok között leplezett, akik elvesznek,+ 4 akik között ennek a világrendszernek+ az istene megvakította a nem hívők elméjét,+ hogy ne ragyogjon át a Krisztusról, az Isten képmásáról+ szóló dicsőséges jó hír+ megvilágosító+ fénye.+ 5 Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem Krisztus Jézust mint Urat,+ magunkat pedig mint a ti rabszolgáitokat+ Jézusért. 6 Mert az Isten az, aki ezt mondta: „Ragyogjon elő a világosság a sötétségből”,+ és ő fényt+ ragyogtatott a szívünkre, hogy megvilágosítsa azt az Isten dicsőséges ismeretével+ Krisztus arca által.+
7 Ez a kincsünk+ azonban cserépedényekben+ van, hogy a szokásosnál nagyobb erő+ az Istené legyen,+ és ne magunkból való.+ 8 Minden módon szorongatnak bennünket,+ de nem vagyunk annyira beszorítva, hogy ne tudnánk mozogni; tanácstalanok vagyunk, de nem úgy, hogy egyáltalán ne lenne előttünk kivezető út;+ 9 üldöznek minket, de nem vagyunk cserbenhagyva;+ leterítenek bennünket,+ de el nem pusztulunk.+ 10 Mindig kitartással tűrjük mindenütt a testünkben azt a halált okozó bánásmódot, amelyben Jézus részesült,+ hogy Jézusnak az élete is nyilvánvalóvá legyen a testünkben.+ 11 Mert mi, akik élünk, mindenkor szemtől szembe kerülünk a halállal+ Jézusért, hogy Jézusnak az élete is nyilvánvalóvá legyen halandó testünkben.+ 12 Következésképpen a halál bennünk munkálkodik, az élet pedig bennetek.+
13 Mivel pedig a hitnek ugyanaz a szelleme van meg nálunk, mint amelyről meg van írva: „Hitet gyakoroltam, ezért beszéltem”,+ mi is hitet gyakorolunk, és ezért beszélünk, 14 tudva azt, hogy aki feltámasztotta Jézust, az Jézussal együtt minket is fel fog támasztani, és veletek együtt bemutat bennünket.+ 15 Mert minden értetek van,+ hogy a megsokasított ki nem érdemelt kedvesség bőséges legyen az Isten dicsőségére amiatt, hogy még sokan mások is hálát adnak.+
16 Így tehát nem adjuk fel, hanem még ha a külső emberünk sorvad is, a belső emberünk+ bizonyosan napról napra megújul. 17 Mert noha a nyomorúság pillanatnyi+ és könnyű, egyre rendkívülibb súlyú, örök dicsőséget munkál ki nekünk;+ 18 s eközben mi nem a láthatókon tartjuk szemünket, hanem a láthatatlanokon.+ Mert a láthatók ideig valók,+ a láthatatlanok ellenben örökké tartók.+