Héberek
4 Mivel azért hátramaradt egy ígéret a nyugalmába+ való bemenetelre, vigyázzunk, nehogy bármikor is olyannak látsszon valamelyikünk, mint aki nem nyerte el.+ 2 Mert nekünk is hirdettetett a jó hír,+ ahogy nekik is;+ de nem volt hasznukra a hallott szó,+ mert nem egyesítette őket hit+ azokkal, akik valóban hallottak.+ 3 Mert mi, akik hitet gyakorolunk, mi bemegyünk a nyugalomba, mint ahogy megmondta: „Megesküdtem+ hát haragomban: »Nem fognak bemenni nyugalmamba«”,+ jóllehet munkái be voltak fejezve+ a világ megalapításától+ fogva. 4 Mert az egyik helyen a következőképpen szólt a hetedik napról: „És az Isten a hetedik napon megnyugodott minden munkájától”,+ 5 és ezen a helyen ismét: „Nem fognak bemenni nyugalmamba.”+
6 Mivel tehát hátravan, hogy némelyek bemenjenek abba, és akiknek először hirdettetett a jó hír+, azok nem mentek be engedetlenség miatt,+ 7 ismét megjelöl egy bizonyos napot azzal, hogy oly hosszú idő múltán azt mondja Dávid zsoltárában, hogy „ma”; mint ahogy a fentiekben mondatott: „Ma, ha az ő hangjára figyeltek,+ ne keményítsétek meg szíveteket.”+ 8 Mert ha Józsué+ nyugalomnak helyére vezette volna be őket,+ akkor Isten nem szólt+ volna azután egy másik napról. 9 Hátravan tehát egy sabbatnapi nyugalom az Isten népe számára.+ 10 Mert aki bement Isten nyugalmába+, maga is megnyugodott a saját munkáitól,+ mint ahogy az Isten is a magáéitól.
11 Tegyünk meg hát minden tőlünk telhetőt, hogy bemenjünk abba a nyugalomba, nehogy bárki is elessen az engedetlenség ugyanazon példája szerint.+ 12 Mert az Isten szava+ élő,+ és erőt fejt ki,+ és élesebb bármely kétélű kardnál,+ és egészen odáig hatol, hogy szétválasztja a lelket+ és a szellemet+, az ízületeket és velőjüket, és képes tisztán látni a szív gondolatait és szándékait.+ 13 S nincs olyan teremtés, amely nyilvánvaló ne volna az ő tekintete előtt,+ hanem minden mezítelen és leplezetlen annak szeme előtt, akinek számot kell adnunk.+
14 Tekintve hát, hogy nagy főpapunk van, aki átment az egeken,+ Jézus, az Isten Fia,+ ragaszkodjunk ahhoz, hogy megvalljuk őt.+ 15 Hiszen nem olyan főpapunk van, aki nem tud együtt érezni+ gyengeségeinkkel, hanem olyan, aki minden tekintetben próbára lett téve, mint mi magunk, de bűn nélkül.+ 16 Járuljunk+ tehát beszédbeli nyíltsággal+ a ki nem érdemelt kedvesség trónjához, hogy irgalmasságot nyerjünk, és ki nem érdemelt kedvességet találjunk megfelelő időben jövő segítségül.+